Tóth Vera és a Finucci Bros Aretha Franklin inspirálta koncertje a BJC-ben – Lutring Maggie verse
Szerkesztőségünk gyöngyszeme, az alanyi költőnő Maggie tegnap háromnegyed ötkor felhívott: „Arany Jazztámogató Robikám! El tudnád intézni nekem, hogy bejussak a Finucci-ék 6-kor kezdődő koncertjére?” El tudtam… - A szerk.
Tóth Vera és a Finucci Bros Aretha Franklin inspirálta koncertje a BJC-ben, 2018. január 16.
Belibben a szőke díva s behozza magát, a nőt.
Átváltozása szükséges, nem mindenkinek lehetséges,
Bravúros, feltűnő és igen sürgető lévén,
E nő úgy döntött, na, megcselexem, amit a haza megkövetel.
Hangja erős, karakteres, szinte legyőzhetetlen, meggyőző és fenséges,
Dinamikája kissé sajnos szegényes, tónusa egyforma,
Minden csak forte, s fortissimo, de kár.
Pedig energiája nagyon is példamutató,
Ajánlanám neki Lakatos Ágit vagy Urbán Orsit meg Nikit, a Vöröst, hogy
Hozzájuk járjon, s csiszolja magát, mert még mindig kissé
Csiszolatlan ő, de gyémánt, s popban igen kiváló, remek.
Bár a koncert végét sajnos a kórus miatt nem várhattam meg,
Lehetett ott még líra is, pianissimo, piano, mezzopiano, ki tudja, lehet.
A mélységek s magasságok királynője kedves, meghat, mivé lett,
Gyönyörű, érzéki, kedves, pontos, sosem hamis, még kicsit se,
Bár a pontosság kissé kimódoltság is, a túlságos beállítottság érzetét kelti
Ezen sajnos még dolgozni kell.
Érzi, mi jó neki.
Mikor még „versenyben volt”, találkoztam vele egy klubban,
Mondám neki, én is egy drukker vagyok, s tanulna inkább jazzt,
Az illik neki nagyon.
Erre ő: jó.
Hogy aztán fordult-e tanárhoz, erről fogalmam sincsen,
De még van ideje neki, hogy megtegye, s immár remekbe szabott
Külsején kívül daltechnikáját is továbbfejlessze, s kimunkálja.
Mondjuk, ez most egy blues est, de akkor is, mind egy.
De a tökéletesre ne törekedjen, mert az egy csapda,
Sok énekes/nő már abszolút belesétált e belül igen kényelmes csapdába,
De ez sajnos igen nem ajánlatos, mert a blues s a jazz nem ezt kívánja,
Hanem azt, hogy a pillanat magával ragadja az énekest s így minket.
Annyian voltunk, hogy még a csilláron is bizony, de lógtunk,
Pedig két előadás is kellett;
Jómagan egy lépcsőn ültem, nem is jól láttam, így sokat füleltem,
S ez még talán segített is kicsit objektívabbnak lennem
S nem teljesen elvarázsoltatva lennem ennyi szépségnek láttán,
Mármint Verára célzok most, bár a testvérek vagy ahogy a netről már én is értesültem,
Tesók is igencsak jóképűek.
És most a zenekarról:
A Finucci Bros igen nagyon profi egy jazzbanda, ezt tudjuk, és
Legjobban nekem most bizony a
Dobosuk, a BordásJózsi, az tetszett, aki nagyon nagy forma, karakteres,
Egy igencsak jó dobos úgy am blokk,
Bravúrozik, ha akar, vagy csak fegyelmezetten kísér.
No meg a basszusgitáros, aki egyébként is nagy kedvencem
Nekem: még mint bőgőst, rajongva szerettem Plútókát,
Ahogy mi itt, nem is kicsi jazzköreinkben őt hívjuk
Nagy szeretettel.
Pont a híres Márványban hallottam igen sokszor, és győzni is,
Mint Arany Jazztámogató Robikám most megsúgja, a basszusgitáros versenyt
Nyerte meg, nem pedig a bőgőst, merthogy azt Krisztián, Lakatos Pecek,
(Igen, nekem is az rémlett, igen, ő is szuper-szuper.)
A zongorista, Balogh Zoltán is igen bravúros,
Egy hosszú futama egészen elképesztően pontos,
Szájtátva nézem, szóval, ez a jóképű fiatalember
Mindent tud, mi kell ide,
S annál is többet.
A gitáros szintén, Balogh, de Roland
(Nem neki kellett volna keyboardossá lenni, merthogy Roland?)
Nagyon játékos,
Csakhogy tán izgalmában, igen szenvtelen arccal néz velünk szembe,
De végülis, ikertestvére pont ilyen,
De az is meglehet, hogy ők ilyen szerény legények alapból, ahogy ma
Az ifjúság mondja.
Szóval a zenekar kiváló, nagy gratuláció nekik, igencsak megérdemelik,
S a tapsokból is kijut mind nekik is, a sikításokból is ugyancsak,
Én is jókat hujjogatok, mintegy hangomat polírozandó kis gyakorlás gyanánt
Nyílt színen,
De nem funkciómentesen.
A számok közben még azt írtam, hogy Tóth Vera hangja
Kiteljesedik, fényes, bár kissé éles, de nem bántó,
Nagyon is elvarázsol minket, még a könnyem is kihull, úgy tetszik,
Sőt, sírok, folyik a könnyem, rívok, meghatódom meghallván,
Aretha Franklin most biztos örülne, ha pont itt lenne a padlón, velem,
Aki mondjuk, pont nem padlón érzi magát, hanem fent a mennyben,
Ez nem túlzás? Nem, ugyan, nem, színtiszta igaz, igen.
(Bródy Jánosra gondolván:” Igen, igen”.)
Vera humora igen remek, bár pont ezt a poént már hallottam tőle,
De mért ne ismételné, ha jó?
Szóval: „Itt a pasikat elküldjük vasalni; az ittlévők maradhatnak.”
A Finucci tesókról:”És ti hol találkoztatok?”
Bár válasz nincs rá, mégcsak kacsintás se kell,
Még mamánk hasában, naná, hehe, elég korán.
A legjobb a koncertben az volt, hogy nem volt az a bizonyos
„Majd az elején megússzuk valahogy, már ugyan régen próbáltunk,
De majd belejövünk” – hanem azonnal teljes stenkben ment az
Egész, sőt, még én is profitálhatok belőle,
S megtanulom a Think című nótát, kedvet csinált hozzá
Tóth Vera, köszönjük, megyünk máskor is, ember!
Tóth Vera ének
Balogh Zoltán billentyűk
Balogh Roland gitár
Horváth Plútó József basszusgitár
Bordás József dob