A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének félévi vizsgakoncertjei, 2. nap

Az én véleményem + Krantz Gyula fotói.

Csütörtökön délután fél kettőkor az LFZE Bigband nyitott László Attila vezetésével. Szeretném az idén is megdicsérni Attilát, hisz az idősebb bachelor-ök és a Master-esek közé beépítette az újonnan felvetteket is, akik közül a zongorista ifj. Jónás Rezső (nekem Rezsőke), az altszaxofonos ifj. Oláh Kálmán (nekem Kálcsika), valamint a dobos Zombori Attila (Atus) tetszett. De jó szólókat játszott a tenorszaxofonos Hoffer Miklós és az altszaxofonos Raboczky Balázs is. A trombitás „öregek” közül Bér Zsolt és Fekete István (nekem Pisti) játszott finomakat. Miközben egyrészt nagyon örülök, hogy ilyen jól megszólalt a zenekar, másrészt ismét eszembe jutott a másfél éve halott Csányi Attila barátom -aki a koncert után minden évben gratulált László Attilának!-, hogy ezt már nem érhette meg.

Aztán jött a főiskolai és egyetemi tanítási lehetőség reményében diplomázó formáció (Kanizsa Gina – ének, Szolnoki Dóra – ének, Mujahid Zoltán – ének – utóbbi kettőt, a Bartók Rádió jazz szerkesztőjeként rendezett Garai Attila Jazz Ének Tehetségkutató Versenyen ismertem meg 2001-ben…, valamint a harsonás-hangszerelő Abbas Murád –tudják, Zsoldos Ernő Jazz Harsona Tehetségkutató 2007-ben…, Koós-Hutás Áron –tudják, Tomsits Rudolf Jazz Trombita Tehetségkutató 1. helyezettje…, Bér Zsolt –mintha ezt a nevet hallottam volna már valahol…, Pozsár Eszter – altszaxofon, Mester Dániel – tenorszaxofon, Rátonyi Róbert – zongora, Fonay Tibor – bőgő, Sárvári Kovács Zsolt - dob).

A két énekeslány (Gina és Dóri) állati jó „Stolen Moments”-et adott elő! De jó volt Zoli magánszáma is.

És a hab a tortán Bér Zsolt „Kikötő” című száma volt, amiben a szerző nagyon magas színvonalú szárnykürt-szólót adott elő, míg Murád pozánon rázta meg alaposan a témát!

Egyik ámulatból a másikba estem volna, ha nem jön a következő két produkció.

Hát sem az LFZE-s fiatalok, sem az Erasmus-os (olasz, lengyel, német) muzsikusok nem nyerték el tetszésemet.

Már majdnem hazaindultam, mint előző nap… De azzal bíztattam magam, Csillag Julcsi nem lesz ilyen. És az ösztöneim ezúttal sem csaltak meg. Erről a kislányról 2 évvel ezelőtt azt írtam (vissza lehet keresni…), hogy a Bartók konziban harmadik félévre lórúgásszerűen feljavult az addig csak simán jónak minősíthető Julcsi! Most viszont olyant énekelt, hogy a közönség sikítozva tapsolt!

Természetesen az előtérben gratuláltam, s megmondtam neki, hogy pénteken reggel arra fog ébredni, hogy „szétdicsérem”!