JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
Saját hangon2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

Bemutatkoznak a JazzMa.hu munkatársai – Somogyvári Péter

A www.jazzma.hu munkatársait bemutató sorozatunk mai vendége: Somogyvári Péter. Péter több mint 4 és fél éve dolgozik nekünk! Első fotóriportját 2013. szeptember 9-én tettük közzé: https://www.jazzma.hu/hirek/2013/09/09/a-magyar-dal-napja-jazz-szinpad-2013-emilio-es-a-gitano-band-live-somogyvari-peter-fotoriportja/, első önálló koncertbeszámolója viszont csak 2013. október 17-én jelent meg nálunk: https://www.jazzma.hu/hirek/2013/10/18/az-ecm-kiado-nevevel-femjelzett-fesztival-masodik-napjan-oktober-17-lepett-fel-a-zene-uj-templomaban-a-bmc-ben-a-quercus-trio/

somogyvari-peter.JPG


1) Mikor és hol születtél?

Budapesten, 1956. szeptember 3-án.


2) Mikor kezdtél jazz-zel foglalkozni?

Gimnazista koromban. Addig rock zenével foglalkoztam elsősorban, a mai napig szeretett Beatles és az Illés mellett később egyre inkább a progresszív zenekarok felé irányult az érdeklődésem. Hendrix, a Santana, a Cream és a Traffic, után az If, a Nucleus, a Colusseum, a Soft Machine, a Flock, a Chase és persze a Blood Sweat and Tears, no meg a legnagyobb szerelem, Frank Zappa már a jazz előszobáját jelentette. A végső lökést azonban a Syrius és a Mini adta. Nagyjából 16 éves nagyfiúként az ő koncertjeikre kezdtem járni, és rövidesen a Petőfi Sándor utcai legendás Építők klubjában találtam magam. Abból az ominózus „előszobából” legfőképp a Rákfogó, valamint Szakcsi, Kőszegi, és Csík Guszti formációi szinte kézen fogva vezetettek be a „lakásba”, ahol egyre újabb „szobákat” mutattak meg. Ekkor kezdtem tudatosan foglakozni a jazz zenével, az itt megjelent könyvek után kutattam, elsőként Gonda János „Jazz” című alapművét sikerült beszereznem. Rendszeresen jártam a „lengyel kultúrába”, ahol a lemezek mellett a „Jazz Forum” magazin is kapható volt. Gimnazista osztálytársam papájától havonta elkunyeráltam pár napra a „DownBeat” aktuális számát, és egy kockás spirálfüzetbe kiírtam az újonnan megjelent lemezek listáját. Ezek a zenék, koncertek, újságok nyitottak nekem ablakot a jazz világ történéseire.


3) Mikor költöztél Budapestre?

Mindig a fővárosban, pontosabban Pesten laktam. Az Újlipótvárosban nőttem fel, közel húsz éve a Terézvárosban lakom.


4) Milyen stílust/stílusokat kedvelsz?

New Orleans zenéjével, és a spirituálékkal apám gyerekként ismertetett meg. Nagy Armstrong rajongó volt, egy idő után én is ráéreztem a felszabadult örömre, ami sugárzott ezekből a felvételekből. A hetvenes évek elején már kortársként élhettem meg egy addig soha nem hallott, rövid időre uralkodóvá vált irányzat születését. Ámulattal hallgattam Miles Davis elektronikus korszakának első darabjait, majd a zenekarából világhírre szert tett muzsikusok alapította jazz-rock zenekarok, elsősorban a Weather Report, a Mahavishnu Orchestra, és a Return to Forever zenéit. A Hancock, Jarrett, Corea zongorista „szentháromság” mellett Tyner is nagy kedvenc volt, és a szaxofonosok közül Gato Barbieri és Jan Garbarek örvendett még nagy népszerűségnek. Ezekben az években köreimben még a free zene is dübörgött, jártunk Szabadosra, Sanders, Shepp, Cherry új lemezeinek megszerzése is komoly sikernek számított. Coltrane halála sem volt olyan távoli, ráadásul a vasfüggöny mögé ez idő tájt érkeztek meg élete utolsó szakaszának lemezei, amelyeket igazán az akkor rém öregnek látott negyvenen túli jazzrajongókkal szemben, a mi korosztályunk értékelt igazán. Kamaszos magabiztossággal azt hittem mindent tudok a jazz lényegéről. A sokak által „igazi” jazznek tartott ötvenes-hatvanas évek csodáit, a Blue Note fémjelezte korszakot, jóval később ismertem és szerettem meg. Először jazzrajongó barátom, Návay Sanyi, majd Szakcsi Jr. többezres, ebből a korszakból származó gyűjteményéből, és Ráduly Misi szintén hatalmas lemezparkjából szemezgetve pótolgattam hiányosságaimat, és kezdtem felfedezni a magam számára ezt a fantasztikus korszakot is. Nagy öröm volt számomra, hogy ők is találtak az én gyűjteményemben nekik hiányzó darabokat. Mára elmondhatom, hogy a jazz minden ágában találok gyönyörűséget, igaz, a free zenére ritkábban vágyom, mint hajdanán. Ezen kívül szívesen hallgatok alkalmanként rock és népzenét, az utóbbival néha koncerteken is találkozom.


5) Mikor kezdtél jazzlemezeket gyűjteni? Jelenleg hány LP-d és CD-d van?

Már általános iskolás koromban gyűjtögettem a különböző ünnepi alkalomra kapott lemezeket, amikor apám meglepett egy Louis Armstrong lemezzel. Akkor nem igazán díjaztam, de később megszerettem. A gyűjteményem másik alapkövét adó, a később „jóvátételként” Karácsonyra megkapott Beatles „Abbey Road” című albumot a mai napig őrzöm. Már gimnazista voltam, mikor megérintett a jazz, az összes Nyugatra kijutó családtagnak, barátnak írtam egy tízes lemezlistát, annak reményében, hogy abból egyet keresgélés nélkül megtalál majd. A jazz lemezeket ugyanis kint sem lehetett mindig az első útba eső boltban megvenni. Ezenkívül minden zsebpénzemből lemezeket vettem, megvoltak a forrásaim. Az évek során kb. 700 darabosra nőtt lemezgyűjteményemet végül „átcédésítettem”, és eladtam. Kezdettől kategorizáltam a gyűjteményemet, a kockás spirálfüzetet felváltotta a számítógépen vezetett „excell” táblázat, ahol az ABC sorrendbe szedett előadók évszám szerint növekvő sorrendben megjelent lemezei alatt a közreműködő zenészek nevei is olvashatók. Így naprakészen jelenthetem, hogy eddig összesen 2584 CD albumom van, ebben több dupla és tripla is szerepel, ebből pontosan 1584 a jazz, ehhez jön a 60 folk blues, a 660 rock, a 180 a népzene és a 100 klasszikus. A szám azonban, leginkább a jazz lemezek esetében hétről-hétre növekszik, ebben a műfajban igyekszem a jelenkor most felbukkanó jelentősebb zenészeinek lemezeit is begyűjteni. A CD vásárlásról már régen leszoktam, leginkább a neten vadászok az újdonságokra, és a régebbiekre, amelyekről annak idején lemaradtam. Jelenleg több mint 150 zene vár feldolgozásra a számítógépemben, én ugyanis régi lemezes lévén nem onnan szeretem hallgatni. Akkor érzem a magaménak, és akkor könyvelem be, ha az első és hátsó borító nyomtatása után lemez formájában a tokba kerül.


6) Hol jelent meg az első cikked?

A RING című közéleti hetilap III. évfolyamának 4. számában, 1991. február 26-án. Ez az első Öböl-háború idején készített interjú volt a magyarországi iszlám közösség vezetőjével, és rögtön a címoldalra került. Az újságként megjelenő írott sajtóban később a Nemzeti Sportban, és a Családi Lapban is megjelentek cikkeim, és különösen büszke vagyok a Maláta sörirodalmi és korcsmakulturális havi folyóiratban megjelent írásaimra, mert olyan zsenik, mint Váncsa István és Megyesi Gusztáv publicisztikái mellett, egy lapban láttak napvilágot. Első könyvem, a Balázs Elemér Group 15 éves történetét feldolgozó „Örök szerelem” 2015-ben jelent meg, a Gondolat kiadó gondozásában.


7) Szerinted azóta hány publikációd jelent meg napjainkig?

Ez nehéz kérdés, mert a JazzMa régebbi keresője nem adott ki semmit 100 találat felett. A mostani ugyan kiad 132 találatot a „Hírek” és kettőt a „Lemezpolc” rovatban, de ezek többségében egyrészt kollégáim által írt cikkekben említik a nevem, hivatkoznak rám, - ami nagyon megtisztelő ugyan és jó látni - másrészt azt mutatja, hogy fotósként nagyjából hány beszámolóban működtem közre, de szerzőként egyszer sem talál rám. Pedig öt év alatt, bár nem számoltam, írtam néhány publikációt… Az „archívum” rovat évszámos keresőjében tallózva időrendben megtalálhatóak a cikkek, de ezek csak akkor adnának a nevem keresésénél találatot, ha címükbe, vagy a beszámoló szövegébe beleírtam volna.


8) Hogyan kerültél kapcsolatba a JazzMa.hu-val?

2006-ban, ötven éves koromtól szenvedélyesen kezdtem fotózni születésnapomra kapott gépemmel jazz koncerteken. A klubok honlapjára is felkerült fotóimat hamar megkedvelték a zenészek, mivel olyan képeket tettem közzé, amilyeneket magamról is szívesen látnék. 2011-ben a Kurt Elling koncert után Szőke Nikit és férjét Barcza Horváth Józsit is lefotóztam a neves énekessel, és még aznap éjjel elküldtem Nikinek. Niki az általam küldött képekkel illusztrálta május 30-án megjelent beszámolóját, én azonban akkor még nem tudtam a JazzMa létezéséről, csak jóval később találtam a cikkre, és nagyon örültem neki. Pár évvel később, Egri János barátom hívta fel a figyelmemet egy 2013 május végén itt megjelent tudósításra, melyben a szerző, Márton Attila a sztárvendégekkel kibővített Oláh Kálmán Trio Hy5 klubbéli koncertjéről írt beszámolójában megemlített. Megnéztem, és elborzadva láttam a mellékelt fotókat. Kapcsolatba léptem Attilával, és felajánlottam a képeimet. Ő ennek nagyon megörült, és augusztusban Lew Tabackin budapesti koncertjéről írottakhoz már az én fotóim kerültek. Végül szeptemberben, Vukán György temetése után összehozott veled. Persze mi már a köszönő viszonyon túl is ismertük egymást, több koncerten találkoztunk, sőt téged is fotóztalak, amikor az ifjú Egri papájával készült lemezének a sajtóbemutatóját vezetted az első Winebar-ban. Ennek ellenére a jazzma.hu Vukán 2013. szeptember 2-i temetése utáni eszmecserében került szóba először. Nem sokra rá, szeptember 9-én a Magyar Dal Napjáról az én fotóbeszámolóm jelent meg a te kommentáló szöveged kíséretében. Október 17-én pedig June Tabor és a Quercus Trio koncertjéről már egymagam készítettem a beszámolót, amely másnap jelent meg.


9) Eddig milyen tipusú cikkeid láttak napvilágot Magyarország piacvezető jazzfelületén?

Először a fotóimat láthatták többnyire Márton Attila beszámolóiban, pár hónap múlva már saját írásaimmal is bejelentkeztem. A koncerttudósítások mellett készítettem interjúkat magyar és külföldi muzsikusokkal, írtam lemezkritikákat, és a „Világsztárok Magyarországon” rovatban is megjelent cikkem.


10) Ha a szigorú főszerkesztő (it's me, you know!) engedélyezné, lenne-e kedved valami újdonsággal jelentkezni 2018-ban?

Egyelőre a beszámolók mellett folytatom a „Jazz helyszínei” sorozaton belül indított sorozatomat, „Klubsirató” alcímmel. Az Upside Down után próbálok időrendben haladni, és bemutatni a többi egykor kedvelt, jazznek otthont adó klub történetét, feltárni megszűnésének okait, okozóit. Ötleteim természetesen még vannak, de még kidolgozás alatt.

That's it!


Vissza a hírekhez