A Joe Fritz Trió nagysikerű lemezbemutató koncertje a MoM Kupolatermében
Jól indult a hét: február 5-én, hétfőn este a Joe Fritz Trió a Hegyvidéki Önkormányzat támogatásával tavaly ősszel kiadott lemezét mutatta be a nagyszámú és igazán lelkes közönségnek. Fritz Jóska nem csekély rajongótábora és a XII. kerület lelkes zenebarátai egyaránt összesereglettek, így aztán teltházas koncertnek lehettünk tanúi.
Több neves jazz művész is megjelent, ott volt Deseő Csaba, Tommy Vig és neje, Mia és legnagyobb meglepetésemre a pénteken a MüPában a Zoller-emlékkoncerten fellépett Szúdy János is. De eljött Gyémánt László és ugyancsak festőművész neje, Ardey Edina. Laci a jazztémájú festészet legnagyobb hazai mestere, aki a műfaj iránti több évtizedes elkötelezett tevékenységéért a Magyar Jazz Szövetségtől magkapta a Pernye András-életmű díjat 2010-ben. És ott volt Csécsi Attila barátom és végül, de nem utolsósorban nejem és négy unokám is.
A trió felállás és a lemezen található repertoár igazán közérthető, mindenki számára emészthető zenét ígért. A trióban Fritz Jóska klarinétozott, Gyárfás „Gyafi” István gitározott és Sárkány Sándor bőgőzött.
A lemez megjelentetője, a Gramofon zenei folyóirat és kiadó főszerkesztője, Retkes Attila üdvözölte a megjelenteket, megköszönte az önkormányzat segítségét, majd máris a színpadra szólította a három zenészt. A Kupolaterem eszményi hely egy jazz trió ilyen intim hangulatú előadása számára. Tényleg testközelből élvezhettük az előadást, a remek improvizációk születését.
A repertoár természetesen a lemezen található számokból állt, csaknem abban a sorrendben is, ahogyan a korongon következnek. Elsőként a „Sunday”, majd az „It Had to Be You” hangzott el. Hogy ne csak a Nagy Amerikai Daloskönyvet lapozzák fel, a trió Thelonious Monk „Straight, No Chaser” című modern témáját is feldolgozta, és Harry Warren híres „There Will Never Be Another You” c. dalával fejezték be – mint a kiválóan konferáló Joe elmondta – az „A oldalt”. (Igaz, hogy a CD-k folyamatosak, de lévén 8 dal a lemezen, így valóban ezzel ért véget a lemez első fele.)
Mivel jómagam is bábáskodtam a lemez születésénél és a kétnyelvű kísérőfüzetet is én „követtem el”, Józsi volt olyan kedves –ismerve, hogy a swing-repertoárból a „Moonglow” az egyik nagy kedvencem, így ez került sorra. (Lemezbemutatón kívül.)
A „B oldal” további négy száma a meseszép ballada, a „Body and Soul”, a Goodman sikerszám, a „Stompin’ at the Savoy”, a lemez címadó dala, a „Mountain Walking” (eredetileg Sárkány Sanyi szellemesen elkeresztelt „Dragon’s Walk” c. szerzeménye) következtek, végül a „Flintstones” melódiája zárta a koncertet. A vastaps elhozta a „kötelező ráadást”, ami a Woody Herman Big Band nagy száma a „Four Brothers” volt, ha jól tudom itthon a „Macskafogó” c. rajzfilmben is felhasználták.
A három zenész játékáról minden szépet és jót elmondhatok: a témák bemutatása után terjedelmes improvizációk következtek, remek hangszeres párbeszédek, szellemesen felépített szólók, más standardekből vett zenei idézetek (sokat felismer a hallgató, de a folyamatosan szóló zene nem teszi könnyűvé az azonosítást, kettőt azonban meg tudok nevezni: a „Mack the Knife” és a „Jealousy” egy-egy sora biztosan „beépítésre került”. Egy ilyen triójáték szemlátomást a zenészeknek is élvezetes kihívást jelent.
Hát így zajlott le a Joe Fritz Trió koncertje tegnap este, fényesen igazolva az általam unos-untalan ismételt szlogent, hogy az élő zenénél nagyobb élmény nem létezik. Azért „házi használatra” sokan vették meg és dedikáltatták a CD-ket, mielőtt a Jókai terembe vonultak volna egy kis pogácsa és üdítőitalok társaságában eltöltött beszélgetésre…
Köszönjük a fotókat Sárközy Györgynek, aki a XII. kerületi koncertek, művészeti események és közéleti rendezvények hű krónikása! Honlapunkon először szerepel, reméljük a jövőben is találkozhatunk majd felvételeivel.
