Exkluzív interjú az 50 éves Juhász Gáborral
Gábort már a 80-as évek végén láttam tanszaki vizsgákon, de igazándiból csak az 1990-es évek elején haverkodtunk össze. Szeretem, ahogy gitározik, a sound-ja egyenesen tökéletes! Több formációval is felléptettem a Jazz a Márványteremben sorozatomban.
1) Mikor és hol születtél?
1968. február 15 és 16 között éjfélkor születtem, Budapesten, de két éven belül Pécsre költöztünk, úgyhogy ott nőttem fel.
2) Hogy-hogy Pécsett nőttél fel, mikor Apukád csongrádi, Anyukád pedig észt? I mean, hogyan kerültek az 1960-as években Pécsre a szüleid?
Édesapám a Pollack Mihály felsőfokú technikumnak volt a vezetője Budapesten, és akkoriban volt egy decentralizálási törekvés a felsőoktatásban. Végül Pécs mellett döntöttek. Úgy tudom, hogy akkor még Eger volt versenyben, de nem vagyok benne biztos. Mindenesetre onnantól apukám volt a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatója sokáig. Máig Juhász Jenő szakkollégiumnak hívják az ottani építészképzés legfontosabb intézményét és sokáig (talán most is) Juhász Jenő teremnek hívták a konferenciatermüket. Erre nagyon büszke vagyok. Anyukám városrendező volt, előtte a VÁTI-nál dolgozott, de miután Pécsre költöztünk akkor a Pécsitervnél, vagy a Baranyatervnél. Szüleim egyébként a leningrádi műszaki egyetemen találkoztak és szerettek egymásba. Mostanában találtam meg az ’56-os levelezésüket. Nagyon megható szövegek.
3) Zenei iskolába jártál ott lent a déli végeken? Hová és mettől-meddig?
Nem. Normál gimnáziumban tanultam, és egy idő után egy pécsi vendéglátós gitároshoz, Kovács Jenőhöz jártam gitározni tanulni. Ő a Nádor Szállóban játszott, de sohasem hallottam zenélni. Azt hiszem drága hely lehetett. Én már egészen kis gyerekkoromban le tudtam játszani hallás után egy énekelt dallamot mandolinon, tamburán, de a zenészség nem volt a családunkban opció. Miután a bátyám kapott egy gitárt, elkezdtem lejátszani, amiket hallottam a lemezeken. Főleg progresszív rock dolgokat. Később szintén a bátyám vitt el jazz koncertekre és hozott haza kazettán jazz zenét. Chick Corea-t, Jarrett-et, Davis-t. Innen minden eldőlt. A jazzhez legközelebbi tanulási lehetőség akkor, ott a vendéglátós gitározás volt. Az úgynevezett kategória vizsgára készülés. Ma már hál’ Istennek a fiatalok azt sem tudják mi az.
4) Mikor és miért kerültél fel Budapestre?
1987-ben felvételiztem a Jazz Konziba. Nem vettek fel, nem is voltam felkészült, és kb. 30-an jelentkeztünk a két helyre. Nagyon népszerű volt ez akkor, pedig nem adott valami jó papírt. Mindenesetre ott egy kollégám ajánlotta, hogy járjak fel a Postásba, amit én egy évig meg is tettem. Hétköznap könyvtárban dolgoztam nyolc órát, szerdán játszottam este egy blues kocsmában, pénteken egy jazz teázóban, és szombat reggel ötkor felültem a vonatra, hogy vegyek egy hatvan perces órát. Szerencsére bent ülhettem a többi órán is. Nagyon sokat tanultam, fel is vettek ’88-ban a tanszakra. Azóta Budapesten élek.
5) Itt milyen iskolákba jártál és kik voltak a gitár tanáraid?
A Postásban Folk Iván volt a tanárom. Nagyon jó tanár volt. A szűk időkeretben mindent meg tudott nekünk tanítani, amire szükségünk volt. Nála találkoztam először a transzkripcióval, ami a jazz egyik legfontosabb gyakorlási módszere, megtanított az akkordokra, improvizációelméletre, kottát olvasni és még a szolfézs felkészítésre is volt ideje. Nem is értem hogyan! Két évvel később az ő helyére kerültem a Postásba tanárnak, Babos Gyula és Gonda János ajánlásával. Iván lelkész lett. Bár úgy tudom, most is gitározik, stúdiózik, de értelemszerűen máshová került a hangsúly. A jazztanszakon Babos Gyuszi lett a tanárom. Ő akkor már nagyon híres jazz gitáros volt. A tanszak első hetében kérni akartam tőle autogrammot, de aztán rájöttem, hogy innentől négy éven át kétszer kapok tőle autogrammot az indexembe. Akkor a világ közepén éreztem magam, és ez remek érzés volt. Babos a nagymester volt, de László Attilát is ott ismertem meg, Gonda órái, a beszélgetések Garay Attilával, Kovács Gyulával a magyar jazz hőskorával hoztak minket eleven kapcsolatba, és Berkes Balázzsal mai napig tartó szoros barátságom is ott kezdődött.
6) Emlékszel még, hogy kik voltak a kiszenekari gyakorlaton a társaid?
Jó csapatok voltak akkor. Játszottam Fekete-Kovács Kornéllal, Csejtei Ákossal, Pintér Zolival, Hangya Nagy Józsival, Molnár Petivel, Botos Ferivel. Feri mutatott be Barcza Horváth Józsinak és Szakcsi Lakatos Robinak, akikkel aztán nagyon közeli kollégák, barátok lettünk. Velünk járt Zsömi, Kaltenekker Zsolt és talán meglepő, de Soma is. Kicsit tartottunk tőle, mindig a szexről beszélt és harsány is volt, de később kiderült, hogy nagyon jószívű ember. A legelső zenekarra már nem emlékszem pontosan, talán Horváth Gyuri volt a bőgős. Arra emlékszem, hogy egy dalt csúnyán elrontottam az első bemutatón, de mégis onnantól jobban kedvelt Babos Gyuszi. Jó volt a hangszínem. Talán az segített, hogy Pécsen már szereztem zenekari rutint, míg sok osztálytársamnak a színpad új volt.
7) Kikkel játszottál miután kikerültél a jazzkonziból? Vittek magukkal a "nagyöregek" is?
Akkor már hirtelen sokat játszottam. Binder Karcsival vettünk fel lemezeket, koncerteztünk, Gadóval duóztunk heti rendszerességgel, Szakcsi Robival, Barczával csináltuk az Off Course zenekart, Szakcsi Bécivel, Torma Rudival, az öreg Pecekkel és Fekete Pistivel játszottunk sokat. Pörgős idő volt. Persze a nagy öregekkel is játszottam néha, Tomsits-csal, Csibével, Vukánnal, Jávorival, de valahogy ők akkor nem voltak öregek. Srácosak voltak, legalábbis akkor így hívtuk a jelenséget. Ablakossal játszani nagy élmény volt, Tónival is. Kovács Gyula egyszer elhívott, de sajnos nem értem rá.
8) Hogy kerültél be Szőke Szabolcs Tin Tin Quartett-jébe?
Binder Karcsi mutatott be Szabolcsnak. Akkor készített egy filmzenét az „Erózió” című filmhez. Ez lett az első profi felvételem. Ezen olyan zenészek játszottak, akik aztán sokat jelentettek az életemben. Dés Lászlóval itt ismerkedtem meg, akit akkor már nagyon sokra tartottam, és később sok közös koncertünk, felvételünk lett. Szalai Pétert és Szőke Szabit is itt ismertem meg, akivel később a Tin Tin Quartettben több mint nyolc évet játszottunk együtt. Ma is épp Szabi koncertjére megyek vendégeskedni. Jeszenszky Gyurit is ott ismertem meg, akivel most közös triónk van az én nevem alatt, és Csuhaj Barna Tibit is, akivel azóta együtt tanítunk. Pedig ennek már 29 éve.
9) Később milyen formációkban játszottál? Kikkel készítettél például CD-ket?
Rengeteg zenekarban játszottam. Több mint 40 lemezen vagyok szólista, volt olyan időszak, hogy 11 zenekarban játszottam párhuzamosan. Külföldi nagyságokkal is volt szerencsém, de ez nem tesz önhitté. Küzdelmes, igaz gyönyörű volt ez az elmúlt 30 év. Amikor a közelmúltban Irk Réka megcsinálta a honlapomat, megkértem a bátyám, hogy fotózza le a lemezborítókat. Ő az egyetlen ember a Földön, akinek majdnem mind megvan. Engem is meglepett, milyen nagy a stóc, de remélem még nő. Hozzáteszem, hogy ezek a számok a közelébe sem jönnek a nagy nemzetközi sztárok számainak.
10) Mikor érezted azt, hogy itt az idő egy önálló együttes megalakítására?
Régóta vannak saját zenei gondolataim. Szerző voltam a Tin Tin-ben is, az Off Course-ban is, a Balázs Elemér Group-ban is. Úgy gondoltam, hogyha a körülmények megfelelőek lesznek, hogy saját zenekart csináljak, megteszem. 2006-ban Borlai Gergő unszolására döntöttem úgy, hogy a saját nevemmel játszunk a triónkkal. Ez a jazz világában amúgy nem ritka. Gergő nagyon érdekes módon ott volt azon a lemezfelvételen, amikor először vettük fel saját dalomat a Tin Tin-nel, ott volt, amikor saját szerzői lemezemet vettük fel Marozsán Erikával, és akkor is, amikor az első saját triómmal vettünk fel lemezt. Katalizátor ez a pasas. Nagyon örülök a nemzetközi karrierjének.
11) Kik voltak az első Juhász Gábor Trió tagjai?
Borlai Gergő és Papesch Péter. Péter nagyszerű zenész és remek ember!
12) És kik ma?
Kovács Zoltán játszik bőgőn és Jeszenszky György dobol. Zotyával több mint 15 éve zenélünk különböző formációkban. Nagyon kreatív, jó zenész. A népzenei tudása is jelentős, de mostanában, hogy tolódunk a mainstream felé, úgy érzem, hogy lubickol a szerepben. Jeszi igazi jazz nagymester. Egy nyelvet beszélünk. Bár már vagy 30 éve barátok vagyunk, az elmúlt 6 évben kerültünk igazán közel, amióta Erdélyben tanítunk közösen a sepsiszentgyörgyi jazz táborban.
13) Milyen jelentősebb szakmai díjakat kaptál eddig?
A Gramofon-díjra büszke vagyok. Oláh Kálmán után és Dés László előtt kaptam meg. Az Aegon társdíjra is, ezt Jónás Tamással, a nagyszerű költővel kaptam közösen. Artisjus-díjat is kaptam. Az „1978” című lemezem az év jazzlemeze volt 2010-ben a Gramofonban. A Jazzma szavazáson is voltam már az év jazzgitárosa, de az talán még jobban esik, hogy időről időre úgy érzik sokan ezeken a szavazásokon, hogy fent vagyok a térképen. Esterházy Péter mondta, akit Dés Laci 50-ik születésnapján ismertem meg személyesen, egy díj kapcsán, hogy ha az embernek adnak valamit, akkor annak örülni kell, azt meg kell köszönni.
14) Isten éltessen 50. születésnapod alkalmából!
Köszönöm Robi a figyelmességed!
