Gyárfás Attila Trió – Cloud Factory lemezbemutató koncert
Lemezbemutató koncerthez (ha jazzről van szó) talán az egyik legjobb helyszín az Opus Jazz Club. Ez újra bebizonyosodott számomra szombat este, amikor Gyárfás Attila „Cloud Factory” című lemezének bemutatóját hallhattuk. A kis színpad, a közönség közelsége, minőségi hangosítás, kellemes fények és természetesen a zenekar együttesen nagyszerű hangulatot varázsolt a klubba. Gyárfás Attilát és trióját még nem hallottam ezelőtt, így kíváncsian vártam a koncertet.
A trió tagjai Gyárfás Attila - dob, Fenyvesi Márton - gitár, elektronika, Marco Zenini (Olaszország) - bőgő. Attila rövid konferálással köszöntötte a közönséget, melyből kiderült, hogy a hangulatok, és az egyéni benyomások kerülnek majd előtérbe. Elárulta, hogy a dalok sorrendjét sem beszélték meg, így a koncert közben alakult ki az is. A számok címeit direkt nem konferálta fel, mert nem szerette volna a saját benyomásait a közönségre erőltetni. Nem is nagyon volt lehetősége konferálni, mivel a különböző hangulatú számokat szinte mindenhol átvezető részekkel kötötték össze. Számomra úgy tűnt, hogy sok a szabad improvizatív rész, néha előbukkannak a tempók, de csak finoman, hol a bőgőnél, hol a dobnál.
Fenyvesi Márton gitárjátéka, az effektezett, úsztatott hangzások a számok karakterét nagyban befolyásolta, egyfajta teret adott nekik, amiben a másik két zenész könnyen mozoghatott. A gitárnak mindemellett fontos dallami szerep is jutott.
A témaszerű dallamjátékból Marco Zenini is kivette a részét. A lassú vonós részeknél - hasonlóan a gitárhoz - kiemelkedő, a hangulatot nagyban meghatározó dallamokat játszott. A különbség, hogy a bőgőnek természetes, a hangszer adottságaiból fakadó effekthatásait használta ki. A vonózást, az üveghangokat, és a hangszer játék közbeni elhangolását emelném ki.
Gyárfás Attila sem vett igénybe külön effekteket, viszont annál inkább élt az akusztikus hangszer lehetőségeivel. Játszott filcverőkkel, seprűvel, a dobtesteken kézzel, és ezek technikai lehetőségeit maximálisan kihasználta, ennek eredményeként igazán kifejező volt játéka.
A lemezbemutató szerintem nagyon jól sikerült, a hangosításnak köszönhetően mindent jól lehetett hallani. A három zenész tökéletesen kiegészítette egymást, rövid szólisztikusabb részek voltak, de ezek háttérbe szorultak. A triónak nincs általános értelembe vett szólistája, hármójuk között arányosan oszlanak meg a különböző funkciójú zenei elemek, melyek eredményezik az összhatást, így egy harmonikus egységet alkotnak. Érdekes adalék, hogy a koncert (és a lemez is), a különböző hangulatok, és azok szubjektív megéléséről szól. Ugyanaz a zene mindenkire máshogy hat, és mindenkiben más benyomásokat kelt. Legalábbis ezt sugallja a lemez borítóján lévő fotó is, melyen felhők láthatók, és ezek elhelyezkedése minden példányon eltérő.
