Miből lesz az örömzene?

…azért odáig el kell jutni (Aristoteles) tanulással (hofi)

A kérdésre persze nem tudom a választ, de eseteim vannak. Most pl. az “Ehud Ettun Trio feat. Gyárfás István az iFben” buli kapcsán. Túrós pogácsás, capuccinós reggeli közben a napsütéses pékségben, Fellini “Zenekari próbá”-ja a téma Ehud-dal. “Voltak kedves, vidám klasszikus zenész barátaim, akik aztán nagy nehezen bejutottak valamelyik nagy filharmonikus zenekarba. Két év múlva kövérek lettek és szomorúak.” -  mondta Ehud. Erre hoztam elő a Fellini filmet (láttátok?). “A jazz más…” Ehud közben telefonált, sms-ezett, whatsuppolt szóval intézkedett, próbát és bulit beszélt meg stb. “De ha megfogom a bőgőt a színpadon és olyan a társaság, a zenekar és a közönség azt szeretem, azért ez az egész hajsza”.

Az esti zenekar másik tagja Daniel Schwarzvald Berlinből érkezett ott várt az iFben a zongoránál. Ő sem az a kardot nyelt zongorista aki, addig nem mosolyodik el, amíg háromszor el nem magyarázzák neki a viccet, és akkor is csak zavarában. Nagy nevetgélés folyt. De jó: megint együtt, lesz buli és már stream-elték a facebookra a kalapos-napszemüveges effekttel, hogy gyertek mi már jól vagyunk.

Az este első részében a trió saját zenéit játszották. Natan Blankett-et, a trió dobosát Gyárfás Attila helyettesítette. Kapott néhány napot, hogy megtanulja a számokat. Megtanulta. Szerencsére dobolni, mint tudjuk, már rég megtanult. Gyárfás István (Gyafi) azt súgta oda nekem, hogy Daniel egy fényes tehetség. Olyan, mint Áron például. Ehud feldolgozta a Bartók Román táncait, nekem a második tetszett legjobban: szenzációs volt, annyi dinamika volt a zenében, muszáj volt táncolni, legalább lélekben.

Aztán beszállt Gyafi is. Daniel másnap a repülőtérre menet áradozott, hogy milyen nyitott, kedves és zeneileg tökéletes gitáros is ő. “Egyszer csak odajött a zongorához, “most ketten” mondta és húr a húrhoz, szem a szemhez, dallam a dallamban, ritmus a ritmushoz simult, úgy zenéltek együtt, mintha mindig is ezt gyakorolták volna. Pedig akkor találkoztak először.

Mi, akik hallgattuk, reméljük, nem utoljára és akkor is ott lehetünk.

Valahogy így lett az örömzene március 22-én az iFben: négy remek zenész, egy jó hely, jó közönség  (még azokat is szeretjük, akik lelkesültségükben megpróbálták túlkiabálni (részben sajnos sikeresen, de attól sem lett rosszabb az élmény).

Jó, hogy az emberiség feltalálta a zenét, van minek örülni…

Néhány kép

(és video https://www.facebook.com/119649694670/videos/10155663849499671/?t=495

8.15-nél a Gyafi-Daniel kettős…)

Képek: Juhász László és Hoffmann György.