Szóból sok van nekem, zenei hangból valamennyire igényt tartok
Egy nyíregyházi magyar tanárnő, akit több minden miatt is nagyra tartok, egyszer valami ilyesmit mondott. Nem szó szerint idézem. Mint tudjátok, vannak a szavak, a mondatok, a József Attila-, az Ady-, meg a Kosztolányi-idézetek… Jaj, mit is akartam mondani?! … Igen, megvan, hogy van a szó, amiből sok van nekem.
Irénke, jó, ha tudod, szóból nekem is sok van. Bár én Hozzád képest Adyval csupán annyit találkozom, ahányszor az Írók Boltja előtt elhaladva meglátom szobrát a Liszt Ferenc téren, vagy a zsebemben lapult anno az ötszázason. „De elég legyen annyi abbó’” - mondta nagymamám, amikor időnként fontos, tanulságos dolgot akart az unokáival közölni, de nagyon hosszan és lényegtelen dolgokkal vezette be mondandóját. Aztán hívtunk hozzá tolmácsot – bár magyar volt –, és még akkor sem tudtuk sokszor kihámozni mit szeretett volna Nagyi pontosan mondani. Persze ezután majd mindig megsértődött. Nem estem messze az annyira szeretett golden almafájától e téren sem. S mostanság pont egy ilyen típusú játékos tartja a tükröt nekem folyamatosan. Úgyhogy ma – legalább erre a beszámolóra, aztán majd meglátjuk – rövidítek. Szóval, szóval – mármint eggyel –, vagy nagyon röviden „nyomom” ma. Én felkészültem, úgyhogy: raaaaajta.
Misztikus Minimál Meggyőző (el)Merengtető (egymást) Meg(nem)értő
Szaxofon souló Szórakozott (telefoncsöngős) hallgató Szonórus
Szorgalmas(an zongorázó ujjak) Szabadon (bőgőzŐ) Szép, varázshangú
Szótlan(ul elgondolkodó) zenésztársak Szorongató-szorongásoldó Szolmizálhatatlan
(Szoprán szó)Szólongató Szabadság
Ha lett volna harmadik félidő, azt nem P-vel kezdődő szavakkal jellemeztem volna, mivel ez nem a politikai párbeszéd platformja.
Hangból valamennyi megvolt Nekik, de ezt én egyáltalán nem bántam. Az előbbi mondatot, mint a cím második tagmondatát kétféleképpen lehet értelmezni: 1) minden, a hangszerükön létező hangot eljátszottak (ilyenkor a hangsúly legelöl van a „valamennyi” kimondásakor), vagy 2) szellősen játszottak, azaz néhány hanggal fejezték ki a pillanatnyi harmóniát, a szándékolt hangulatot, minimál megszólalást produkálva (ilyen esetben nem legelöl van a hangsúly a szóban forgó szó kimondásakor). Ott voltam, helyenként valamennyi hangot eljátszották, s volt, amikor valamennyi hangot játszottak. Így az egész koncertet tekintve egyensúly állt be, mint amikor a focimeccs végén nézzük a statisztikát és kijön az 50-50 %-os labdabirtoklás. S mint abban a labdajátékban sem, ebben a zenében szintén nem ezen van a hangsúly.
Egyébként a Bartók beszámolóm nagyon terjedelmes volt. Ettől a lakonikus terjedelmű érdemi résztől persze még nem lesz egyensúly…
(Robi bácsi, üssön majd egy, vagy két „tab”, azaz tabulátor billentyűt a szavak/kifejezések közé, amikor röviden a koncertet jellemzem. A tabulátort biztosan tudja értelmezni a jazzma.hu adminisztrátori felülete.)
(Az igen, de én nem, mert nem gyors- és gépíró kislány vagyok! – A szerk.)
