GOLDMUND TÖRTÉNETE
Csütörtökön az Opus Jazz Clubban mutatta be frissen megjelent, „Goldmund” című albumát Varga Bendegúz. Az este nyolc órakor kezdődött koncerten a zenekarvezető dobos mellett a lemez stúdiófelvételén is közreműködött muzsikustársak játszottak, Ávéd János és Mester Dániel tenorszaxofonozott, Czirják Csaba és Fenyvesi Márton gitározott, Bögöthy Ádám bőgőzött. A negyvenes éveikhez közelítő, vagy azt éppen túllépő zenészekből álló zenekar akár az „All Stars” jelzőt is megkaphatná, belépve a középgenerációba mindegyikőjük komoly zenei múltat, és sikereket tudhat magáénak.
Bendegúz 2015-ben alapította zenekarát, melynek minden tagját hosszú zenei és baráti kapcsolat fűzi össze. Előzőleg, és ezzel a szextettel párhuzamosan játszott, és játszik majd mindenki mindenkivel együtt valamilyen formációban. Bendegúz például osztálytársa volt Fenyvesi Marcinak a Jazz Tanszakon, és ő dobolt Marci első zenekarában. Erre a rövid, de nagyon intenzív és sikeres életű trióra máig az egyik legkedvesebb zenekaraként emlékezik vissza. Előzőleg a gitáros a csepeli Egressyben tanult, és éppen az ezredfordulón szervezett Zoller Attila gitárverseny második helyezettje, Czirják Csaba volt a tanára, aki a 2000-es évek elején a híres Berklee hallgatója volt. Czirják Csaba triójában Bögöthy Ádám bőgőzik, nemrég megjelent lemezük címadó száma, a „Markoláb” áthangszerelt változata Bendegúz lemezére is felkerült. Ávéd Jánosnak és Bögöthy Ádámnak Virágvasárnap tapsolhattam egy emelettel feljebb a BMC koncerttermében, a MAO Bartók Béla „Tizenöt magyar parasztdal” című művének nagyzenekari feldolgozását tartalmazó fantasztikus lemezbemutató koncertjén. Bendegúz Bögöthy Ádámmal immár közel hat éve alkotja felesége, Karosi Júlia kvartettjének ritmusszekcióját, Ávéd Jánost pedig, még amikor mai a Bartók Konzervatórium jazz-tanszakának jogelődjébe, a Postás zeneiskolába járt ismerte meg, és kötött barátságot hazánk jazz életének egyik legsokoldalúbb szaxofonosával. Fekete-Kovács Kornél a 2005-ben alakult Modern Art Orchestra-ba a második altszaxofon szólam betöltésére hívta meg a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen az évben diplomázott Mester Dánielt, de őt nem rövid MAO-s múltja köti elsősorban Bendegúz zenekarának baráti és zenei köréhez. A Stúdió 11 zenekart is megjárt, autodidakta módon, később Zsemlye Sándor tanári irányításával szaxofonozni kezdő, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézetének jazz-tanszakára jelentkezését hirtelen elhatározásból beadó, az LFZE után az amszterdami konzervatóriumban magát továbbképző szaxofonos, hazatérése után sokat helyettesítette Ávéd Janit a koncerteken, és végül teljes jogú tagja lett a kvintettként indult, de mára szextetté bővült együttesnek. Kacskaringósan indult zenei karrierje miértjeire nem tudom a választ, de figyelmemet felkeltette, hogy sok helyütt egyezik az ELTE Természettudományi Karán geográfus és földrajz-tanár diplomát szerzett Bendegúzéval, akinek életében a szülői elvárásoknak engedelmeskedve szorult egy időre háttérbe a zene. A további baráti szálak kibogozása helyett érdemesebb azonban az 1976-ban született Varga Bendegúz most megjelent, első lemezének, a „Goldmund” gyökereit alaposabban vizsgálni.
A cím német eredetű, ez esetben egy regényalak neve, így nem a jazz, hanem az irodalmi lexikonokban kell keresni. Bendegúz lemeze az 1946-ban, az indoklás szerint „életművéért, amely egyre inkább elmélyült, mind merészebbé és impozánsabbá fejlődött a klasszikus humanista ideálokat ábrázolva, valamint stílusművészetéért” irodalmi Nobel-díjat kapott német-svájci író, költő és festő Hermann Karl Hesse (1877-1962) 1930-ban megjelent Nárcisz és Goldmund (Narziß und Goldmund) című regénye egyik főhősének nevét kapta. A középkorban játszódó elbeszélésben a keresztény misszionárius családban született Hesse önéletrajzi elemekből merített. Szülei egy kolostor evangélikus-teológiai szemináriumába küldték, Hesse viszont nem tudta elviselni az iskola szigorú légkörét és 1892 márciusában megszökött a tanintézetből, depressziós fázisba került. Elbeszélésének hőse, Goldmund serdülőként szintén egy kolostorba kerül, mivel apja mindenáron szerzetesi, szellemi életet szán neki. A kolostor legifjabb és legbölcsebb tanítómestere, Narziss, az ész és a szellem embereként felismeri, hogy a zárt, csak a vallásnak és tudományoknak élő szerzetesi világ helyett Goldmund sorsa az érzelmek és szenvedélyek megélésére és kifejezésére rendeltetett. Narziss bíztatására Goldmund elhagyja a kolostort, hosszú vándorútja során kielégíti szabadságvágyát. Megtanul becsületesen és tisztességgel dolgozni, de ha mindent tökéletesnek lát, akkor is képes továbbállni. Kitanulja az alkotás művészetét, szobrász, fafaragó és festő lesz, hogy aztán élete vége felé újra találkozzon az őt tökéletesen megértő Narziss-szal, aki segítő kezet nyújt a mennyet és a poklot is megjárt, bajba jutott vándornak. A szellem és a test, egymás ellentétei ők, akik ketten közösen adják ki azt a harmóniát, amit minden ember keres a saját életében. Önállóan egyikük sem képes igazán teljes életet élni, amikor azonban végül Goldmund szobraiban gyönyörködnek a kolostor kertjében, hirtelen mindketten rádöbbennek, hogy megszületett a tökéletes harmónia: a művészet magában egyesíti mindazt, ami szellemi és testi, hogy létrehozza a csodát. Hesse szavait idézve: "Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig."
Goldmund története Varga Bendegúz történetével is sok ponton egyezik. Bár kolostorba nem küldték, de mint honlapján írja, „jazz-dobossá válásom útján ideiglenesen megállított, hogy szülői elvárásoknak engedelmeskedve igyekeztem “polgári foglalkozást” szerezni magamnak.” Pedig gimnazistaként már az osztálytársaival alapított képzeletbeli zenekarban is a dobos szerepét választotta, aztán ez a képzeletbeli banda lassan kezdett valósággá válni. Miután társai hangszereket szereztek maguknak, ő is megvette első dobfelszerelését. Meglehet, ekkor kezdett Hesse iránt is érdeklődni, a szerző előző műve ugyanis az 1927-ben íródott „A pusztai farkas”, eredeti címén a „Der Steppenwolf” volt (gondoljunk az amerikai együttesre, és a himnusszá vált, legendás „Born to be Wild” számára). A gimnáziumi rock-zenekarokban töltött évek után Rácz Imre vezette komolyabban a dobolás művészetébe, aki érdeklődését a jazz irányába fordította. Ígéretesnek tűnő zenei karrierje azonban a fentebb leírt okok miatt jó időre megszakadt, és csak túl az egyetem nehezén, végzős hallgatóként látta elérkezettnek az időt, hogy újra komolyan foglalkozzon a jazz-dobolással, ami után már gyerekkora óta vágyakozott. „Hirtelen döntéssel beiratkoztam az Erkel Ferenc Zeneiskola jazz tanszakára, a “Postásba”, ezután már zenei fejlődésem került érdeklődésem középpontjába” – emlékezik a nehéz döntéseket hozó évekre. Bátorsága, álmai melletti kitartása, és a művészet adta szabadságba vetett hite segítségével megtalálta saját magát, profi jazz-zenész, jazz-dobos lett. Bár a harmadik X-be lépve kezdte el a Jazz Tanszakot, idén júniusban már a Master diplomát fogja átvenni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.
Bendegúz szerencsére nem életének vége felé találta meg a művészetben a tökéletes harmóniát. Goldmundhoz hasonlóan, vándorútján előzőleg nehéz döntéseket kellett hoznia, volt mikor meg kellett alkudnia, volt, amikor a belső sugallatra hallgatva ellen kellett szegülnie, de a negyvenes éveibe lépve, a legjobb alkotó kor kezdetén, letisztult gondolatokkal vághatott élete első lemezének elkészítésébe. Későn érő típusként a komponálást is néhány évvel a Jazz Tanszak befejezése után kezdte el, eleinte maga sem hitte, hogy menni fog, de felesége, Karosi Júlia 2014-es lemezén már szerepelt egy száma és egy hangszerelése. Ezen felbuzdulva további darabokat írt, ezek végül tavaly nyárra érettek össze egységes albummá. A „Goldmund” gerincét Bendegúz kompozíciói alkotják, azonban igazi csapatmunka is volt egyben. A tizenegy számból Czirják Csaba hármat („Intro”, Markoláb”, „Viharsarok”), Ávéd János pedig egyet írt („Eledelek”), a többi hét (Seed, Goldmund, Valle d’Itria, You’ve Got to Keep Up, Intro for Andris’ Smile, Andris’ Smile) Bendegúz munkája, beleértve az egyetlen idegen szám, a Soundgarden játszotta „Spoonman” hangszerelését is, az albumot pedig Fenyvesi Márton keverte és masterelte.
„A „Goldmund” felvidít, és megsirat, felpörget, és kővé dermeszt, hol megölel, és felpofoz, hol filozofikus mélységekbe utaztat minket. Nem akar tetszelegni; egyszerűen van, és kell, mint a levegő, a kenyér, és az ima! Bendegúz tiszta szívű, csupa szeretet EMBER, akinek zenéje, és formációja szintén ezt sugározza!” - írta a JazzMa lemezajánlójában Gáspár Károly, aki természetesen ott volt az Opus-ban zenekara dobosának lemezbemutató koncertjén. Egyáltalán nem bánta, hogy a hangszerek kiválasztásánál Bendegúz a gitárt, nem pedig zongorát képzelte el harmónia-hangszerként. A két gitár és a két szaxofon olykor egymást kiegészítő, másszor egymással versengő játéka határozza meg a zenekar modern mainstream-ként, vagy contemporary jazz-ként definiálható hangzását. Ugyanakkor ez a formáció lehetőséget ad arra is, hogy a zenészek a közös nyelv, a tradicionális akusztikus jazz szaxofon-bőgő-dob hangzás intim keretei között tárják fel a zene mélységeit. A lemezről a koncerten is izgalmas és elsőrangú szólókkal előadott kompozíciók közül egyet emelnék ki. Az „Andis’ Smile” a dobosnak, a tanárnak, a muzsikustársnak, és a barátnak, a 2014-ben autóbalesetben életét vesztett Mohay Andrásnak szólt, de Bendegúz az egész lemezt is Neki ajánlotta.
Hiteles lemez született, ha Bendegúz 60 évesen hozta volna össze, akkor is büszke lehetne rá. A közönség a koncert után megrohamozta a CD pultot, és szétkapkodta a frissen dedikált példányokat. Remélhetőleg ez a zene felkelti majd valamelyik kiadó érdeklődését is, és akár ennek az anyagnak a további forgalmazását, akár a következő lemez elkészültét bevállalja. Addig a magánkiadásban megjelent albumot a CD árus lány szerepét örömmel vállaló Karosi Julinál lehet megvásárolni.
