Az energiamegmaradás és a választás – Gyémánt Bálint Trio feat. Tóth Viktor a BJC-ben
Sziszifuszi tanárok próbálják beleverni szerencsétlen nebulókba a tudomány nagy, ámde korántsem könnyű kérdéseit és válaszait, de sajnos, elég ritkán sikerül a tranzakció. Én sem értettem elsőre a spinkvantumszámokat, nyilván már akkor is a tanár néni változatos domborzatát stíröltem, elvégre a földrajz is szép tudomány.
Ugyanakkor, Miles Davis-t megkérdezte egyszer egy bátor zenészpalánta, hogy tetszett-e a játéka. Miles nem akarta lelombozni az érzelemmentesen játszó srácot, és csak annyit suttogott oda: Te így táncolsz a barátnőddel? Így csókolod meg a csajodat? Rébusznak tűnik, pedig nagyon is érthető.
A természettudomány oktatásában az a jó, hogy bizonyos dolgokat kísérleteken keresztül is be lehet mutatni. Ha az energiamegmaradás, energiaátadás bonyolult problémáját vesszük, én fülön fognám az osztályt és a Budapest Jazz Clubba vinném őket a Gyémánt Bálint Trió és Tóth Viktor koncertjére.
2018. március 31-én rövid időn belül már harmadszor hallgattam a Triót, de mivel az idő is egyfajta dimenzió, a régebbi koncertek idején a téridő egy egészen más pontján voltunk valamennyien. Ha valami jó, nyugodtan lehet próbálkozni a hasonló ismétlésekkel, hiába hizlal, vagy erkölcstelen.
A koncert első részében a GFC Trio játszott, a „True Listener” című nagyszerű lemez viselt dolgait vesézték ezúttal is. A második szettben a hazai zenei élet egyik világítótornya, Tóth Viktor csatlakozott Bálintékhoz.
Végig olyan energiakoncentráció volt, hogy leszakadt az ég. Honnan merítik ezt a rengeteg forró zenei plazmát, nem tudom. Lehet, hogy az egyensúly fenntartása miatt az igazságtalan Univerzum egyik balszerencsés pontján éppen fagyoskodnak a szíriuszlakók, mert négy muzsikus elszívta az összes kraftot tőlük, és a BJC-ben (meg Bálinték pár hete az iF Caféban) manifesztálták az örömünkre.
Amint az áradó, nagyívű muzsikát hallgattam, a jó zenéket illető egyik legnagyobb közhely jutott eszembe, miszerint sokkal több minden volt a levegőben, és jött le a színpadról, mint amit játszottak, pedig az sem volt kevés.
Viktor zenéje nagyon jól együtt élt Bálintékkal, működött a vadházasság végig. A közös részben felváltva hangzottak el Bálint és Viktor kompozíciói. Bálint, a számok közti szünetekben szokás szerint, Frutti helyett aranyos történeteket szórt szét a zenék születéséről. Nekem egyedül a „Tricky Knee” címe nem tetszett, miután megtudtam a keletkezés körülményeit, mert a saját, balszerencsés ejtőernyős ugrás utáni bokatörésemre emlékeztetett.
A „rendes” műsor utolsó számaként elhangzott Viktor gyönyörű, gyors tempójú, sodró szerzeménye, a „Train to Sarajevo”. Abban is annyi energia koncentrálódott valamennyi zenészben és a hangszereikben, hogy nem is vonatnak, hanem valami gyorsjáratú űrcirkálónak hangzott az egész. A ráadás egy dögös blues volt. Tényleg dögös volt.
Még a BJC-ben is új szelek fújdogálnak. Szakrális példával szemléltetve a BJC eddig olyan volt, mint a legendás Berkes Balázs bőrdzsekije: fényképezni szűk, de hallgatni jó. Mostanában mintha változnának a dolgok. Valahogy nem zavaró az elátkozott projektor a háttérben, sőt, a fények is mintha jobbak lennének a fényképezéshez. Az erősítés ma kiváló volt (könnyebb, mert ezúttal szerencsére nem volt zongora), mindenkit nagyszerűen lehetett hallani és az arányok is stimmeltek.
Mivel állítólag választások lesznek mostanság, eszembe jut, hogy míg a rideg politikusok állott takarmánykrumplit, meg más gasztrogagyit osztogatnak a híveiknek, addig Bálinték némileg különb dolgot adtak. Igazi művészetet.
Mindezek után oda jutottam, hogy vasárnap reggel fölveszem a kevésbé pecsétes gatyámat, és elmegyek szavazni, mert az tényleg fontos dolog.
Sajnos, mostanában a választási ívek tele van kamukomákkal, kamupártokkal és további ki tudja, honnan szalajtott trógerekkel. Ezért, ezt a listát legszívesebben összetépném, és olyan hiteles listát keresnék, amelyen egyéniben indul a Gyémánt Bálint gitáron, Fonay Tibi bőgőn, Csízi Laci dobokon, no meg Tóth Viktor altszaxofonon. A listán pedig az összefogott Gyémánt Bálint Trio feat. Tóth Viktor. Én őrájuk szavaznék, szerintem mindenki nyerne.
Beállás
Stenk fehérben
Stenk pirosban
A kis képernyőn a Parlament és a Mátyás-templom
Itt a vége, fuss el véle...
