(Majdnem) Jazz a Márványteremben – Magyar népdalok Szakcsi Lakatos Béla hangszerelésében (1996. január 7.)

Sokszáz/65. rész.

A Fejérvári Sándor (Bartók Rádió programigazgató) által biztosított „hátszél” segítségével 1996 legelején még egy jazz koncertet rendezhettem a Magyar Rádió Márványtermében.

Az ötlettel Szakcsi Lakatos Béla (1943) keresett meg 1995 őszén, miután hazajött egy stúdiófelvételről New York-ból. Beszéltem Sammal, ez volt ugyanis Fejérvári bartókos beceneve. (Az meg csak a véletlen műve lehetett, hogy George Jinda (1941-2001) nickname-je Sham volt…) Szóval Sam beleegyezett, hogy Sham fellépjen a Márványteremben. Plusz Babos Gyula (1949).

Mielőtt Sham visszautazott volna New Yorkba (nem gondoltam, hogy akkor látom életemben utoljára…), bejött hozzám a Rádióba, ahol „mélyinterjút” készítettem vele, amiből műsort „fabrikált” nekem Zsoldos Mari (magyarul, jól megvágta a riportot), én meg „megzenésítettem” Special EFX és Jinda World News CD-kről, no meg persze egy friss ropogós koncertfelvétellel. A riport írott változata az 1996 februári MaJazz-ben jelent meg. Ebből alább olvasható a márványtermi koncertre vonatkozó rész!

MJ: Hazajöveteledet kihasználva Szakcsi kitalált valami egészen különleges dolgot.
GJ: Nézd, mi telefonon állandóan tartjuk a kapcsolatot, azonkívül a Béla októberben kinn volt a szólólemezemre rájátszani, tehát nem ért váratlanul. Kicsit kérettem ugyan magam, mert magyar népdalt utoljára az általános iskolában énekeltem. Hogy játszottam-e ilyen zenét, arra nem is emlékszem. De mikor hazajöttem, kész tények elé lettem állítva. Másnap már a Bélával és a Gyuszival (Babos!) kellett mennem egy TV-showba egy vidéki városba, aminek már el is felejtettem a nevét. (Dunaújváros!)  Aztán Te is meghívtál bennünket a Magyar Rádió Márványtermébe. (Nem azért, mintha lenne valami jelentősége, de ő hívott fel telefonon és kérdezte meg tőlem a maga szokásos laza modorában: ”Mi van Robika? Engem sose léptetsz fel a Márványteremben?”. Hát felléptettem!)
MJ: És milyen élmény volt ez számodra?
GJ: Ennyi évi muzsikussággal a hátam mögött ez már nem nagy élmény. De kétségtelen, hogy jól éreztem magam. Jobban sikerült, mint amit várni lehetett az egészből. Vidéken is és itt Pesten is, miket beszélek, Te ott voltál, szó szerint „kajálta” a közönség ezt a zenét, vastapsok voltak. Mondta is a Béla: ”Ezt nagyon szeretik a magyar gádzsók. Ha-ha-ha!”. Ez olyan ECM-es hangzás, persze „Hungarian ECM”, hisz a Béla feldolgozott magyar népdalokat jazzes feeling-gel. Szakcsi és Babos két nagyon jóképességű muzsikus, sokkal többet érdemelnének, mint amire jutottak. Ez nem egy eredmény nekik, hogy Magyarországon vidéki kultúrházakban, meg TV-kben lépjenek fel. Ezért is segítettem mindkettőjüknek.

Hogy miért pont vasárnap este 7 órakor került sor a hangversenyre, arra már nem emlékszem, de az biztos, hogy így nézett ki a meghívó! (Magyar Rádió nyomdája, you know!)

Béla ugyan csak népfeldolgozásokat ígért nekem telefonon, de hát mint tudjuk a jazz improvizatív műfaj, így ez kerekedett ki belőle…

1) Szakcsi Lakatos Béla feldolgozása: Cigány népdal (Trió)

2) Henry Mancini: The Days of Wine and Roses (Szakcsi Lakatos Béla)

3) Szakcsi Lakatos Béla feldolgozása: Lovamat kötöttem… (Trió)

4) Erroll Garner: Misty (Babos Gyula)

5) Szakcsi Lakatos Béla feldolgozása: Gólya, gólya, gilice (Trió)

(Az est zenei rendezője, Bárány Gusztáv az alábbi megjegyzést fűzte a befejező, 25 perc 45 másodpercesre sikeredett számhoz: „Szerintem ez a Hej tulipán, tulipán… kezdetű népdal feldolgozása! Annak ellenére, hogy az előadók a „Gólya, gólya, gilice…” címet adták neki. Bár az is lehetséges, hogy csak az én népzenei ismereteimből hiányzik ez a változat!”)

Ja, és a trió összeállítása az alábbi volt:

Szakcsi Lakatos Béla – zongora, Babos Gyula – gitár, George Jinda (USA) – ütőhangszerek.