JazzMa

Friss Hírek

Jazzlista - július 14.2018. július 15.
A TRIBUTE TO WOODSTOCK2018. július 07.
SZAKCSI 75!2018. július 07.
Bodajki Jazz Tábor 20182018. július 06.
CHICK COREA ISMÉT PESTEN2018. július 05.
LLOYD A CSODÁK CSODÁJA2018. július 05.
Finzer, Nick: No Arrival2018. július 03.
VIRTIGLI JAZZ AZ OPUSBAN2018. július 02.
A LÁTOGATÓ2018. június 30.
..én táncolnék Veled2018. június 27.
Állandó és változó2018. június 25.
BUDAPEST 19562018. június 22.
Alba Regia Feszt 20182018. június 17.
XI. BODAJKI JAZZ TÁBOR2018. április 15.

Hírek

"A zene más régiókba emel!" - Exkluzív interjú a 70 éves Szőke Szabolccsal - 3/3. rész

"Gadulka Man" - írták Róla a külföldi sajtóban. A különleges hangszer(ek) mestere 2018. május 8-án töltötte be a hetvenedik életévét. Ezen nevezetes alkalomból találkoztunk egy zuglói kisvendéglőben. (A beszélgetés harmadik, befejező része következik.)

image1.jpg


SzSz: Talán most újra van egy olyan magyar jazz zenész, aki igazi áttörést jelenthet! 
NS: Lukács Miklós! 


image2.JPG


SzSz: Egyrészt fantasztikus muzsikus, másrészt a cimbalom annyira speciális hangszer...

NS: ...mint mondjuk a gadulka!


image3.JPG


SzSz: Amikor Charles Lloyd-dal játszott, abban a zenekarban volt egy görög muzsikus egy líra nevű hangszerrel, amelynek a gadulkához hasonló a hangja. Mondtam is (viccesen) a Mikinek: kár, hogy nem az én hangszeremet választotta Lloyd. Ha szerencsém van, bekerülhettem volna abba az együttesbe. 
Lukács Miki zseniális tehetségű és tudású ember. A cimbalmon tudatosan kezdett el úgy játszani, mintha a zongora funkcióját venné át. Ő az utóbbi időben - nemcsak itthon - nagyon számon tartott muzsikus. 
Sok zenész van a világon, aki továbbléphetne. A szerencsén, a kapcsolatokon és a menedzselésen múlik. Egy idő után már az utóbbi működteti a dolgokat. Senki sem hivatkozhat arra, hogy ez egy kicsi ország. A magyar költészet és irodalom is világszínvonalú - csak ez egy "lehatárolt" nyelv. Kevesen beszélik, mégis döbbenetesen sok a fordítás. De egyik sem az igazi, mert a nyelv annyira speciális. Jó érzés, hogy sokan, máshol is elolvassák - de ezek a fordítások csak kísérletek. 
Viszont a jazz abszolút nemzetközi. Már régen nem igaz, hogy csak Amerikában fejlődik. Ha Európa annak idején nem nyújtja a "karját" az amerikai zenészeknek, akkor jóval kevesebb lehetőségük lenne. Az egy illúzió, hogy a jazz csak Amerikában is létezhetett volna. Európában a közönség, a szponzoráció kiváló - a jazzt éltetik. Közben megszületett Kelet- és Nyugat-Európában rengeteg nagyszerű jazz zenész, lemezkiadók, sok-sok fesztivál - jóval több, mint Amerikában. A műfajt, a szerintem leginnovatívabb művészeti ágat, ez tartja életben.

NS: Majdnem ugyanezt mondta Csík Guszti! Kérdeztem tőle: "miért jön ide a sok amerikai muzsikus?" "Hát azért, mert itt fizetik meg őket rendesen!" Európában több a pénz?!?
SzSz: Megdöbbentő! Én Olaszországban vagyok leggyakrabban. Sok jó jazz zenésszel hozott össze a sors, rengeteg a fesztivál és egészen kis városokban is működnek klubok. A Trio Squelini-vel is felléptünk már több helyen.

NS: Egy picit vissza Lukács Miklóshoz. Nem gondoltatok arra, hogy duóban játsszatok? 
SzSz: Van egy felvételünk: Juhász Gábor, Szalai Péter, Lukács és én.

NS: De úgy, hogy ketten!

SzSz: Még nem kért fel. Legutóbb Gadó mondta, hogy szeretne velem egy duót. De visszatérve: Mikin múlik, én nyitott vagyok. Ő nagyon elfoglalt és nekem is végesek az energiáim - most leszek 70...

NS: Tudom, azért vagyunk itt!
SzSz: Jól bírom még, de... Chet Baker-től a "My Foolish Heart"-ot hallgattam, 1988-ból, nem sokkal a halála előtt - ahogy akkor énekelt... Nem technikából, tele "koszos" hangokkal, de valami olyan személyesen...

NS: Ha nem is mindig tisztán...
SzSz: Nem bizony! De annyira emberi, tapasztalatokkal teli a "dolog", hogy megható. Aztán a szájához veszi a trombitát, és megszólalnak AZOK a hangok... Majd ránézett a zongoristára: "Emberek, kicsit hangosak vagytok, de leszarom!" Jók ezek a felvételek. Aztán látszik, hogy később kapcsol a hangtechnikus és ráerősít: na, most már azért jó lenne, ha többet hallanánk a trombitából!


image4.JPG


NS: Pedig sokan nem ismerik el Chat Baker-t. Például Miles Davis.
SzSz: De aztán revideálta a véleményét. Sokan "belemásztak", de Archie Shepp-et is támadták. Nem azért szeretjük Davis-t, mert annyira jó ember volt... De akik nála megfordultak, közülük mind, egytől-egyig világsztár lett! 
Chet Baker alapvetően szentimentális, lamentálós, kicsit túl érzelmes. A jazz-nek van az a vonulata, amikor személyes hangon, egy balladán belül elmondod az életedet vagy a lemondás hangulatát játszod el. Ő nem volt egy nagy újító, általában standard-eket adott elő. 

NS: Szerény ember volt, Davis meg nem. Láttam egy portréfilmet róla, autóval vitték a koncertre. Szólt a sofőrnek, hogy álljon meg, mert cigarettát akar venni. Erre a sofőr: "De uram, mindjárt kezdődik a show!" Mire Davis: "Nem, a show én vagyok!" 
Más. Mennyire vagy elégedett azzal, amit elértél? Vagy nem is gondolsz erre?
SzSz: Nem nagyon. Az utóbbi időben sokat játszottam együtt egy fiatal csellistával, Rohmann Dittával. Ő Perényi Miklós tanítványa, aki Pablo Casals növendéke volt. Utóbbitól kérdezték egyszer, hogy már 80 éves - miért gyakorol még mindig? A válasz: "Engem feldob az a tudat, hogy amikor gyakorolok, van lehetőségem fejlődni!"


image5.JPG


NS: Egy muzsikus soha nem nyugodhat meg...
SzSz: A gyakorlás, amikor egy zenész újra és újra előveszi a hangszerét, nagyon hasonlít más emberek szakmájához, akár egy asztaloséhoz. Ha már nem csinálhatod - mondhatjuk, hogy vége...

NS: Minden nap gyakorolsz?
SzSz: Már nem. De volt olyan időszak. Most például lemegyek vidékre, és akkor órákat gyakorolok naponta. A hangszerrel való kapcsolat elfelejteti velem a világban zajló feszültségeket, amiket nem tudok kikerülni. Talán senkinek sem közömbösek a társadalmi problémák, de a zene más régiókba emel! Nem teljesen feledteti el - mert néha úgy érzem, hogy megfulladok - hanem inkább lelkileg segít. Ebben a korban az embernek vannak betegségei, gyógyszereket szed - de az igazi gyógyszer számomra, ha a hangszert a kezembe veszem. Konkrétan a gyakorlás vagy, ha darabokat írok. Erről nem szabad lemondani, mert abban a pillanatban, amikor az embernek már nincs erre igénye, akkor feladta! 
(Ez a végszó, mondtam akkor - és egyetértettünk. Köszönöm a beszélgetést!)


image6.JPG


Vissza a hírekhez