25 év után is egy (húr) hullámhosszon - Binder Károly-Juhász Gábor Duó

A két virtuóz, Binder Károly zongoraművész és Juhász Gábor jazzgitár-művész 25 év után újra együtt játszott. Anno, mint Mester és Tanítvány dolgoztak együtt, de mára Mesterré ért Juhász Gábor is. Gyönyörű kompozíciókat hallhattunk a Benczúr Házban, és most már nem csak Binder Károly, hanem Juhász Gábor szerzeményei is felcsendültek duóban. Amit fantasztikus volt hallani, hogy teljesen egy hullámhosszon zenéltek, érezték egymást, mindketten ugyanazt a lírai, érzelmekre épített játékot játszották.

Néhány írás megmaradt a régi időkből és néhány kép is, ezek közül párat a cikkben is elhelyeztem - Binder Károly engedélyével.

1992-ben ezt írta a Lágymányosi közösségi Ház a szórólapján Juhász Gáborról: „A magyar jazz élet új egyénisége. A technikailag és zeneileg kiválóan képzett muzsikus a Bartók Béla Konzervatórium jazz tanszakának hallgatója.”

Az Új Magyarországban pedig Simon Géza Gábor a következőket: „…kétségkívül a legfiatalabb jazzgitáros nemzedék rendkívül ígéretes képviselője. Személyében a világhírű magyar jazzgitáros iskola (Szabó Gábor, Zoller Attila, Bacsik Elek, Kovács Andor, Szabó Sándor) újabb izmos tehetségét véljük felfedezni.”

1994-ben Olasz Sándor a Szegedi Egyetem újságjában ezt írta Binder Károlyról „…mint rendesen, a zenekadémiai hangversenyen is a zongora mellett ül. Természetes, hogy ő a Kontinentspiel huszadik századi zenéjét hozta az együttesbe. A kitűnő művész emellett jól beszél magyarul is: Bartók nyelvén… Klasszis, aki igazi társakkal igazi csapatjátékra is képes.”

A „Little Song” című lemezről pedig a Pesti Műsorban ezt írták: „A Zeneakadémia nagytermében spontán készült akusztikus felvétel méltó lenyomata Binder Károly lírikus jazzköltészetének.”

Valóban érdekes meghallgatni a „Little Song” albumot, melyen Binder Károly már befutott, nagynevű zongoristaként szólal meg, Juhász Gábor pedig hiába a 20-as évei elején járt és ez volt az első lemeze, de már egyéni, kialakult stílussal játszott, észrevehetetlen a fiatal kora, a tehetsége már akkor megmutatkozott. Nem ez volt az egyetlen lemez, amit együtt készítettek, többször dolgoztak együtt quartetben, quintetben is.
A koncerten anekdotákat is meséltek a régi időkből.

Az előadáson felváltva hallhattuk Binder Károly és Juhász Gábor kompozícióit, melyek annyira illettek egymáshoz, hogy néha nehéz volt kitalálni, kinek a szerzeménye épp a játszott darab.

Juhász Gábor „Kenny Wheeler” című szerzeményével indítottak, ami jó kezdőszámnak bizonyult. Gábor a híres trombitás emlékének ajánlotta, aki épp 2014-ben hunyt el, mikor a „Good Night” lemezt megírta. Ezután lírai, nyugodt számok jöttek, először Binder Károlytól a „Little Song”, Juhász Gábortól az „Ösvény” című egyben lírai és vidám, táncos darab, majd ismét Binder Károlytól egy teljesen új, gyönyörű ballada, amelynek címet sem adott még a szerző, majd ugyancsak tőle az „Örök visszatérés mítosza” ugyancsak a „Little Song” albumról, ami melankolikus hangzású, végig moll akkordokra épül.

A szünet után a „Kérés” című Juhász Gábor szerzeménnyel indítottak ismét, ami újra egy pörgősebb szám volt, időnként lírai lassításokkal. Ezután a „Cédrusok illata” című Binder Károly darabot játszották, ami akár egy romantikus film zenéje is lehetne. Óriási szólókkal színesítették a darabot, mindkettőjük virtuóz improvizációi érdekesen kapcsolódtak egymáshoz, rendkívül hasonlóan fogták meg az érzést. Utána ismét Binder Károlytól hallhattuk két szerzeményét, a „Virágút” című gyönyörű balladát, ami a „Christmas Song” lemezen található, és az „Elmúlt idők” címűt, ami a „Little Song” albumon szerepel, de az „In Illo Tempore” lemezen debütált, ez volt Binder legkorábbi szerzeményének egyike. Befejezésképpen Juhász Gábor dalát hallgattuk meg, a kicsit bohókás „Tavasz, Pécs, Dylan” címűt, ami Gábor „1978” című lemezéről való és véletlenül pont a címben lévő három dolog hatott a zenére. Természetesen egy ilyen fergeteges előadás vastapsot érdemelt, így ráadásnak a „Little Song” rövidített változatát adták elő.

A Benczúr Házban ez volt a 4. koncert a Jazzemlékezet sorozatban, amit a régi tanároknak szenteltek immár második éve, Szilágyi Majának köszönhetően. Mint a koncerten elmondták, mindketten ott tanultak, majd később tanítottak is, így erős a kötődés a Házhoz.