JAZZ-WOODSTOCK IN ZALA (Al Di Meola koncert)
Az ötlet. Az év elején jósolta meg valaki, hogy a 2018-as lesz a leghúzósabb év a koncertkínálatban, mióta Magyarország aktívan jelen van ezen a piacon. Most a felénél járva hajlok rá, hogy igazat adjak neki. Egy remek új kezdeményezés helyszínén készíthettem el magamban a leltárt a programok szünetében, az 1. Örvényeshegyi Pikniken, ami mindent szabályt felrúgott, amit a kereskedelmi médium létezése óta kőbe vésettnek sugalltak nekünk.
Zala megye jazztérképén nálam eddig Nagykanizsa és Cserfő szerepelt. (Tiborcz Iván Jazzland-je annyiban mutat rokonságot ezzel, hogy ott szőlő borította dombok közt bújt meg a színpad, ahol máig emlékezetes koncerteket hallgathattunk.) Ha már hasonlóságot keresünk, talán a Művészetek Völgye szellemi kistestvéreként érdemes említeni. Megfér-e az irodalom és a zene együtt a programban? Hogy reagál a közönség, ha Varró Dánielt, a Szabó Balázs Bandája követi, a szövegrögtönzéseket művelő Momentán Társulatot a Jónás Vera Experiment.
Mondjuk azon nem kellett izgulniuk a szervezőknek, hogy, a gitárjáték kiválósága, Al Di Meola vonzza-e a közönséget. Ekkora tömegre talán ők sem számítottak. Zalacsány határából kisbusz vitte fel a nézőket, mert kocsival nem lehetett tovább menni. Mivel nálunk valószínűleg jóval átlag feletti a problémázók és panaszkodók száma, így itt is azonnal aktiválták magukat a trouble-maker-ek. Hogy bezzeg Angliában ezt így meg úgy szervezték volna meg, míg egy joviális ősz úr le nem torkolta őket, mert épp onnan érkezett. Szerinte egy brit fesztiválon mindenki simán elindult volna a két kilométerre levő helyszínre, és a feje búbjáig elázva a szakadó esőben a kiváló időjárásról csevegtek volna. Ennyi.
A koncert.
A közel két órás koncert elég különleges lett az erdei tisztáson felállított színpadon. A számok felkonferálása a szokásosnál személyesebb (nem fogom felsorolni az általam látott koncertjeit, szóljon az írás a zenéről). A műsor alapja az új CD, az „Opus” anyaga (Broken Heart, Ava's Dream Sequence Lullaby, Cerreto Sannita, Frozen in Time, Escapado, Insieme), kiegészítve néhány korábbi népszerű kompozícióval (a Beatles „Because”-a például). Ráadásként pedig az emblematikus és megunhatatlan „Mediterranian Sun Dance” bravúros változata.
Minden ott volt, amiért Al Di Meola-t szeretjük: az arpeggio-k, extrém ritmusképletű riffek, a pentatonikus futamok és latinos táncritmusok. De az igazi különlegességgé a duó másik tagja tette a koncertet: Fausto „Virtuoso” Beccalossi. (A harmonikásra én ragasztottam önkényesen a jelzőt). A duettjük úgy szól, mintha Paco De Lucia ülne mellette a színpadon. A hangszerelések a két hangszer tökéletesen fúziójára épülnek, dallamok és ritmusok vándorolnak, beszélgetés zajlott köztük. Nápoly kikötői negyedében, Barcelona-ban a Rampla végén, Buenos Aires piacterén hallani hasonló örömzenét. (Na, technikailag azért ott ne várjon senki hasonlót!)
Dallamhangszerként bírni a lépést Meola futamaival, ritmikusan ellenpontozni a játékát, ha kell, ilyen bravúrt eddig csak Paco mester tudott a maga könnyed természetességével. Ahogy ez a zene szólt a hűvösödő estében portyázni induló szúnyogok támadásai közepette, arra egy szó van: pazar.
Köszönjük a szervezőknek.
