JazzMa

Friss Hírek

RUSZTIKUS SZOMBAT2018. augusztus 13.
Végezetül2018. augusztus 06.
Debrecen – Coda2018. augusztus 06.
Szombat esti bebop2018. augusztus 06.
Szombaton is bor és jazz2018. augusztus 05.
Mindenki másképp csinálja2018. augusztus 04.
DEBRECEN FELÉ, FÉLÚTON 2018. augusztus 04.
Viharos kezdés2018. augusztus 03.
Első nap, utolsó koncert2018. augusztus 03.
BEVÁLTOTT NYEREMÉNY2018. augusztus 03.
Nexus LineUp: Fragments2018. augusztus 03.
EGRI A NÉGYZETEN2018. augusztus 01.
QUINCY JONES 852018. július 23.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Hírek

JUHÁSZ MÁRTON 6TET (ARG / ESP / FRA / POL / USA / HUN)

Bécs után újabban inkább Bázelban tartózkodó dobosunk, Juhász Márton nemzetközi formációval látogatott haza. Csütörtökön a Budapest Jazz Clubban mutatkozott be új, egyelőre ismeretlen nevekből álló zenekarával. A címben található ország nevek rövidítéseihez, mint a bemutatás során kiderült, argentin trombitás, spanyol szaxofonos, francia harsonás, lengyel gitáros és amerikai bőgős tartozott, a magyar muzsikus hangszerét könnyű volt eltalálni. Valamennyien hazájuk fiatal generációjához tartoznak, és a koncert után nyugodtan leírhatom, a jövőben bizonyára találkozunk majd velük a jazzvilág új, feltörekvő tehetségeiként.

00.jpg

Juhász Márton zenei érdeklődését nehéz lenne kategóriába sorolni. Elég akár a Bacsó Kristóf Triad „Pannon Blue”, a Wayne Shorter, Herbie Hancock féle kortárs zenei világot idéző, vagy éppen Sapszon Orsi „Találkozás”, régi idők magyar slágereit feldolgozó lemezét meghallgatni, hogy erről meggyőződjünk. A beskatulyázási kísérlet végleg kudarcba fullad, ha még kötelező programként egyik saját együttese, az Euro African Playground afrikai gyökerekből kibontakozó zenéje éri fülünket. Koncertélményeim során is ámulatba ejtett változatosságával, a Playground lemezbemutató koncertje után, tavaly januárban a londoni 606 Club és a BJC közös Brit-Magyar Klubfesztiválján, a Byron Wallen trombitás vezette több nemzetiségű formációban az euro-afrikai gyökereket még szerteágazóbbá terebélyesítette, rá egy hónapra bécsi magyar triójában a fősodorban hozta a szvinget, a korszakot legjobban idéző standard számokban. Mindegyik műfajban otthon érezte magát, mindegyik zene jól állt neki. Megfigyeltem, mindig az adott zene stílusához öltözött, talán ez is segítette a ráhangolódásban. Bár afro viseletben nem láttam, de Tommy Vig és a bécsi magyarokból álló Trio koncertjein a mainstream zenéhez illő öltönyt viselt fehér inggel és nyakkendővel, a kortárs zenékhez a nagyobb szabadságra utaló öltözetet választott.

montage.jpg

Belépve a BJC-be rögtön láttam, hogy a nemzetközi csapattal nem a régi idők jazz zenéje fog megszólalni. Juhász Márton abszolút contemporary ruházatot választott a koncertre, és a világ több szegletéből érkezett muzsikustársaival helyenként free és avantgárdba hajló kreatív kortárs zenét játszott az est folyamán.

Juhász Márton előtt a bostoni Berklee summa cum laude elvégzésével megnyíltak a kapuk, bekerült a nemzetközi jazzéletbe. Bécsbe tette át székhelyét, itt a MUK (Musik und Kunst), azaz a zenei és művészeti egyetemen folytatta tanulmányait, és közben Európa-szerte aktív dobossá vált. Az elmúlt években olyan nevekkel játszott együtt, mint Lionel Loueke, Gilad Hekselman, Wolfgang Muthspiel, Byron Wallen és Alan Benzie. A Bécs-Budapest tengely Bécs-Budapest-Bázel háromszöggé bővült, miután nem pihenve babérjain, továbbra is figyelte a pályázatokat. Ennek köszönhetően pályázatának elfogadását követő sikeres felvételi után, tavaly bekerült az osztrák gitáros, Wolfgang Muthspiel vezetette Focusyear Ensemble ösztöndíjprogramba, és került egy zenekarba a mostani koncert résztvevőivel. Nyolc posztra, egy leendő kamarazenekar hét különböző hangszerére és egy énekesi helyre lehetett pályázni a világ minden tájáról. Trombitára az argentin Sergio Wagner, harsonára a francia Paco Andreo, tenorszaxofonra a spanyol Enrique Oliver, gitárra a lengyel Szymon Mika, bőgőre az USA-amerikai Danny Ziemann és a dobokra a magyar Juhász Márton nyert felvételt. Rajtuk kívül még ketten, a Norvégiában élő orosz Olga Konykova, a zongorista poszton, míg az énekesin a japán és lengyel szülőktől származó, de Svájcban született Yumi Ito került a Focusyear Ensemble tagjai közé. Ők azonban nem jöttek el Budapestre, így lett a 8TET-ből 6TET. A fiatalok egy évig teljes ellátást és ösztöndíjat kaptak, így egész éven át a zenére összpontosíthattak, minden nyomás nélkül, akadémiai tantervektől, kreditektől és vizsgáktól mentesen. A bázeli Musikhochschule fogadta őket, ahol neves vendégprofesszorok, többek közt Joshua Redman, Avishai Cohen, Mike Turner, Dave Holland, Jeff Ballard, Steve Swalow irányításával az egyéni képzések után, végül zenekarrá értek össze. Közben rendszeresen felléptek a Jazzcampus klubban, a kurzus befejeztével pedig egy lemezt is készíthettek. Ez szeptemberben fog csak megjelenni, de addig is Európa városait járva mutatják be anyagát. Ezekből a megjelenésre váró darabok közül válogattak budapesti bemutatkozásukkor is. A Focusyear koncerteket ajánló közösségi oldalán a zenekart bemutató résznél öröm volt olvasni, hogy a Jazzma.hu is említésre került. „Hungarian drummer Marton Juhasz was chosen as “Drummer of the Year” in 2014 and 2015 by JazzMa online readers' poll.” – büszkén írhatom, Marci is büszke a címre.

01.jpg

02.jpg

03.jpg

04.jpg

05.jpg

06.jpg

07.jpg

08.jpg

09.jpg

10.jpg

11.jpg

12.jpg

13.jpg

14.jpg

Többnyire a kortárs kamara zenében is helytálló kompozíciókat hallhattunk. Leginkább az SFJAZZ Collective megközelítési módját véltem felfedezni zenéjükben, ami azért sem meglepő, mert a vendég tanárurak közül Redman, Cohen és Turner is tagja volt az évente összejövő formációnak. A hat fiatal muzsikus közel egy év intenzív közös munka eredményét mutatta be. Valamennyien tehetséges zenészek, és zeneszerzőként is letették névjegyüket. Feldolgozások is bekerültek repertoárjukba, Steve Swallow balladája és Marci régi jó ismerőse, Lionel Loueke szerzeménye mély nyomot hagyott bennem. A ráadásban Coltrane Rudy van Gelder keverte, közelmúltban megjelent dupla Impulse! lemezének első száma, a „11383” hangzott el. Nem tévedés, a most „Both Directions at Once: The Lost Album” címmel megjelent mester szalagja annak idején elveszett, a felvételkor Coltrane sok szerzeményének még címet sem adott, így azokat „gyári számon” jegyezték. Végül kalandos módon előkerült a szalag, Coltrane eddig ismeretlen szerzeménye is hallgathatóvá vált mindenki számára, és a fiatal zenekarnak is megragadta fantáziáját. Hála a kitartóan tapsolóknak, kiharcolták a ráadást, és így egy csúcspontot hozó csodálatos élménnyel zárult a koncert. A Budapest Jazz Club honlapján található beharangozóban írtakkal egyetértve én is írhatom, valóban betekintést nyerhettünk a kortárs nemzetközi jazzélet jövőjébe. Mint Marcitól megtudtam, a zenekar az ösztöndíj lejártával szétszéled. A földrajzi távolságok miatt sem lehetne egybetartani. Juhász Márton neve már védjeggyé vált, de a trombitás Sergio Wagner, a harsonás Paco Andreo, a tenorszaxofonos Enrique Oliver, a gitáros Szymon Mika és a bőgős Danny Ziemann nevét is mindenképp érdemes megtanulni.


Vissza a hírekhez