JazzMa

Friss Hírek

Jazzlista - december 08.2018. december 09.
Könyvbemutató a BMC-ben2018. december 06.
Lantos Zoltán: Sonaris2018. december 04.
Játék – 2018 december2018. december 02.
Bublé, Michael: Love2018. december 02.
HENDRIX SZÜLETÉSNAPJÁN2018. december 01.
Hegedűsök a klubban2018. november 29.
DUSKA duó nyert Pozsonyban2018. november 29.
BLANCHARD ÚJRA 2018. november 26.
A BAJNOKOK JUTALMA2018. november 21.
A szaxofon zamata - döntő2018. november 19.

Hírek

QUINCY JONES 85

Idén március 14-én 85 esztendős lett Quincy Jones. Egy nagyszabású, világsztároktól hemzsegő tavaszi „house party” után, nyáron Európában folytatta az ünneplést, London és Perugia után Budapestre is ellátogatott. Június 27-én a 02 Aréna, július 13-án a Santa Giuliana, és végül július 16-án a Papp László Aréna közönsége is köszönthette a Time Magazin szerint a 20. század egyik legbefolyásosabb zenészét és producerét. Mr. "Q" nagyon szűk stábbal kelt át az óceánon, mindhárom helyszínen helyi zenészek szólaltatták meg nagyzenekarra írt műveit, és a vendégül hívott, jórészt Európában tartózkodó amerikai sztárszólisták személye és létszáma is változott.

A budapesti jubileumi koncertre a régi barátok közül a világ egyik legnagyobb jazz-énekesnője Dee Dee Bridgewater és a kameruni származású énekes, basszusgitáros Richard Bona, az új felfedezettjei és támogatottjai közül a kubai zongorista-virtuóz Alfredo Rodriguez, a Rimaszombaton magyar roma családban született, immár az Egyesült Államokban élő gitáros, Andreas Varady érkezett.

01.jpg

02.jpg

Bridgewater és Bona nem hiszem, hogy bemutatásra szorul, Alfredo barátunkról előzőleg nem hallottam semmit, de a koncert alatt nyugtáztam, hogy első hallásra felismerhető karibi fordulatokkal operáló játéka valóban virtuóz. Révész Ricsi, akiről a későbbiekben több szó esik, a beállás előtt meg is ajándékozta triója lemezével.

03.jpg

Andreas Varady viszont fiatal kora ellenére régi ismerősnek számít. Először a 2012-es Jazz Showcase második napján, az ugyancsak Szlovákiában született Hodek Dávid együttesében Sárik Péter, Casey Benjamin, Corcoran Holt (amúgy Kenny Garrett bőgőse) társaságában játszott Budapesten, és tehetségére munkatársunk, Márton Attila is felfigyelt. „…a szlovákiai magyar-roma gitáros Várady Andris, aki – számomra legalábbis – az est legnagyobb (pozitív) meglepetése volt. Hogy ez a 14 éves gyerek mit tud, azt csak a korábbiakban emlegetett nagy amerikai gitárosokhoz lehet mérni, nevezetesen Kenny Burrell-hez. Az ő szólói minden mást feledtettek, adja Isten, hogy ne kallódjon el ez a rendkívüli tehetség!”- írta beszámolójában. Elég gyakori vád ellenünk, hogy nevesincs gyerekeket ajnározunk, világsztárokra illő jelzőkkel írunk róluk. Nyilván van, mikor tévedünk, de úgy tűnt az 1933-ban született legenda, több mint hat évtizedes karrierje tapasztalatával valami hasonlót látott mocorogni ebben a fiúban... Inkább folytatom a további vendégek névsorát.

04.jpg

Az USA-ban született, de Londonban felnövő, és azóta is ott élő énekesnő Vula Malinga is eljött Budapestre. Ő leginkább a soul, R&B, gospel világával hódit a brit főváros klubjaiban. Mielőtt a helyből érkezett fellépőkre térnék, Quincy szűk stábjából fontossági sorrendben először a karmester John Clayton említendő. Count Basie nagyzenekarának egykori bőgőse mellesleg a nálunk is járt kiváló zongorista, Gerald Clayton édesapja. Végig ő vezényelte a zenekart, és mint később megtudtam a próbákat is ő vezette. Az hogy mennyire kivívta a vezénylésben és hangszerelésben is a főnök bizalmát, szakmai elismerését, mutatja, Jones csak a koncertkezdés előtt találkozott a zenekarral. Quincy Jones végül csak a fináléban vette át tőle a karmesteri pálcát, addig a színpad sarkában berendezett „cozy corner” kanapéján üldögélve a számok és a sztárvendégek cserélődése közti szünetekben idézte fel emlékeit. Ebben segített a szintén a szűk stábhoz tartozó Nic Harcourt, aki Egyesült Államok-szerte ismert rádiós műsorvezetőnek számít, több nagy sztár, köztük például a füstös hangú Norah Jones karrierjét is egyengette. Most kérdéseivel segített a múltidézésben, és a sztárvendégek bekonferálásában, nagy tapsot kérve, igazi showman módjára szólította színpadra az est hazai csillagait is.

05.jpg

A koncert közepe felé az arab lant, az oud Budapesten született iraki mestere, Omar Bashir lépett színpadra. Édesapjától tanulta meg a hangszer fogásait, a Bartók- és Liszt-díjas néhai Munir Bashir még Kodály Zoltánt is beavatta a húrok rejtelmeibe. Kodályhoz Omarnak is van kötődése, a Trio a lá Kodály vendégeként a Budapest Jazz Clubban csodálhattuk meg mennyire közel állnak hozzá népdalaink, zenénk gyökerei.

06.jpg

A hazai szólisták közül természetesen Radics Gigi is kiemelt státuszt kapott. Harcourt szinte extázisba esve konferálta fel a 2012-es „Megasztár 6" győztesét, akit Quincy Jones is a világ legjobb hangjai közé sorolt, és még azon évben személyesen meghívta a Montreux-i Jazzfesztiválra. Gigi blokkjában elsöprő sikert aratott, az örömzenés fináléra visszatérve pedig Dee Dee Bridgewater és Vula Malinga egyenrangú partnerének bizonyult.

07.jpg

08.jpg

A magyar sikertörténetnek azonban ezzel még nincs vége. A „backing vocalists”, azaz a háttérben éneklő „fekete hangú” Singer Street kórus tagjai is hazánkból verbuválódtak, közülük egy kiválasztott szólóban is szerepelhetett. Az I. Belvárosi Jazz verseny döntőjébe is bekerült fiatalember, idei évadja nagyon jól indult, sikeres LFZE vizsgák után Bobby McFerrin májusi MÜPA koncertjén fellépő kórusba is meghívót kapott, Varga Dávid most pedig Quincy Jones születésnapi gáláján a George Benson Quincy Jones hangszerelte „Give me the night” című szerzeményét énekelhette nagyzenekari kísérettel.

09.jpg

A magyar szólisták és a kórus mellett büszkék lehetünk a Budafoki Dohnányi Zenekarra is. Ők az elejétől a végéig a színpadon voltak, John Clayton vezényletével szenzációs alapot szolgáltatva az egymást váltó világsztárok blokkjaihoz. A kitűnő zenészekből álló társulat szívesen kirándul más műfajokba, így akár pop, akár jazz produkcióhoz kellenek szimfonikusok, a producerek rögtön rájuk gondolnak. Vendégkarmesterrel, vendég jazz muzsikusokkal kiegészülve, és kevés próbaidővel sikerült tökéletesen megszólaltatniuk egy Oscar-díjas, 79 jelölésből 27 Grammy-díjat, - beleértve az 1991-ben adományozott Grammy Legend díjat is, amelyet életművéért eddig mindössze 15 ember kapott - nyert szerző műveit. Quincy Jones egyéb díjait és kitüntetéseit nem sorolom tovább, de örömmel sorolom azok nevét, akik fantasztikus muzsikálással hozzájárultak a jazzesített Budafoki Dohnányi Zenekar hétfői sikeréhez! Puskás Csaba, Sári Szabolcs – trombita, Korb Attila, Gáspár Olivér, Barbinek Gábor, Csáthy Miklós – harsona, Rózsa István – tuba, Elek István, Dennert Árpád - szaxofon, klarinét, fuvola, Birta Miklós – gitár, Révész Richárd, Premecz Mátyás – zongora és billentyűs hangszerek, Mogyoró Kornél – ütőhangszerek.

10.jpg

Mivel lenyűgözött a hangzás, kíváncsi voltam, hogy állt össze a több helyről verbuvált, kibővített zenekar. A titkokra végül sikerült választ kapnom, a kitűnő és épp ezért elfoglalt muzsikusok közül Révész Richárdot sikerült elcsípnem a Latin Trio múlt szerdai koncertje előtt.

Hogy kerültél a születésnapi zenekarba, ki figyelt fel rád?

Teljesen véletlenül keveredtem bele, mert Romhányi Áron barátom felhívott egy nap, hogy a Dohnányi Zenekarban kéne helyettesíteni a MÜPA Kórus Fesztiválon. Quincy Jones átiratát a Handel Messiásból gospel kórusra és ritmusszekcióra, melyet Szentpáli Roland erre a zenekarra és trióra hangszerelt, valamint az Edwin Hawkins Singers Quincy által is feldolgozott „Oh Happy Day” című, himnusszá vált számát kellet játszanom. A trióban Lombos Pál bőgőzött és Nagy Zsolt dobolt, sok időnk nem volt, az előadást megelőző főpróba előtt basszusgitárral és csörgő dobbal hangoltuk össze magunkat egy üres öltözőt találva, ahol zongora is volt. A főpróba után ebbe az öltözőbe mentem vissza és zongorázgattam, hogy gyorsabban teljen az idő. Mint kiderült, Hollerung Gábor, a zenekar 1994-től kinevezett vezető karmestere, 2001 óta pedig ügyvezető zeneigazgatója öltözőjébe sikerült beülnöm. Ide nyitott be a zenekar egyik szervezője, és ha már ott voltam és megtanultam a repertoár rám eső részét, megkérdezte, ráérek-e július 16-án. Üres volt a naptárom ezen a napon, igent mondtam. Mikor kiderült, hogy a Quincy Jones koncertre kéne egy billentyűs, még jobban ráértem.

Quincy Jones előzőleg meghallgatott titeket vagy kapott valamilyen referencia anyagot?

Nem tudok ilyenről, szerintem ő nem is foglalkozott ezzel. Ray Brown legkedvesebb tanítványa, az egykor Count Basie zenekarában játszó John Clayton volt a karmester, aki most tanít és hangszerel. A kottákat előre megkaptuk szekciónként, és egy „olvasópróbával” vele való találkozásunk előtt felkészültünk. Az első próba napjára eljöttek a világsztárok is, Bona kivételével, akinek repülőgépe kétszer is visszafordult valamilyen technikai malőr miatt, így ő csak a harmadik napra érkezett meg. Clayton végig nagyon kedves, nagyon türelmes volt, egy hangos szó nem hangzott el. Kinyitotta a partitúrát és belevágtunk. Ha valami valahol nem volt jó, elmondta mit szeretne, megbeszéltük, profin zajlott az egész. Az, hogy ott áll a John Clayton veled szemben, és meséli mi volt a Basie zenekarban, már csodálatos volt, Birta Mikivel tátott szájjal hallgattuk. Pacekba mondta, amit az iskolában könyvből tanultál vagy adott esetben Friedrich Karcsi óráin hangzott el.

11.jpg

12.jpg

Ezekre a próbákra Quincy Jones is belesett?

Nem, ő a koncert előtt 20 perccel érkezett, akkor láttuk mi is először. Mielőtt felmentünk volna a színpadra, ő is jött és rögtön elkezdett „csajozni”. Megszemlélve a zenekart, csodálkozott, hogy lehet ennyi csinos nő egy rakáson.

Premecz Mátyás is ott volt veled a kétszemélyes billentyűs szekcióban, az gesztus volt a részedről, hogy a koncerten egyszer átengedted neki a nagyzongorát?

Mikor megkaptuk a számokat, hívogattam Matyit, meg kéne beszélni ki mit játszik. Zsúfolt koncert naptára miatt nem volt ideje ezzel foglalkozni, kérte, döntsem el mit választok magamnak és küldjem át, melyikeket kell neki megtanulnia. Fontos az egymás iránti tisztelet, de én sem akartam kimaradni a nekem fontos dogokból. Úgy válogattam a dalokat, hogy szerettem volna minél többet zongorázni, és figyelembe vettem, Matyihoz a keyboard közelebb áll, Hammond orgonán is játszik. Arra is gondoltam, hogy ez egy egyszeri, talán megismételhetetlen alkalom, ezért szépen megegyezve osztottuk el a dalokat. Mivel eleget zongorázhattam a koncerten, a Bridgewater énekelte „Misty”-ben ő ült a zongorához.

13.jpg

A Facebook bejegyzéseidben láttam, az isteni Dee Dee is kegyeibe fogadott.

Mikor lejött a színpadról, megszólítottam, így beszélgethettem vele pár percet, elmondtam mekkora boldogság nekem, hogy őt kísérhettem, és Magyarországon milyen sokan szeretik. Nekem óriási élmény volt, hogy ő ott énekelt és én játszhattam azt a négy akkordot. Ő cukin reagált, nyilván neki ez mást jelentett, annyi mindenkivel játszott már.

14.jpg

Mi azért nem biztos, hogy a közeljövőben ilyen sztárokhoz közel tudunk kerülni. Nem feltétlenül azért, mert nem vagyunk elég tehetségesek, hanem mert a lehetőségeink nem olyanok. Nem mi megyünk oda, általában ők jönnek ide. Bonával is játszhattam három számot, az meg olyan volt, hogy konkrétan mindannyian a mennybe mentünk, legalábbis én biztos, mert játszottunk egy salsát is, szuper volt!

15.jpg

A közönséggel együtt én akkor is mennybe mentem, mikor Bona a „Kis kece lányommal” megénekeltetett… Sok emlékezetes pillanatot éltünk meg, összességében, mit adott, mit jelentett ez a koncert számodra?

Az én lelkem tele van boldogsággal, meg örömmel, ez egy hatalmas dolog volt szerintem, hogy magyar zenészek részt vehettek egy ilyen produkcióban. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, megálljuk a helyünket a világban.


Egyetértek, és ez végszónak is tökéletes! Köszönöm, hogy beavattál a kulissza világába, a továbbiakban még több reflektorfényt és ehhez hasonló sikereket kívánok Neked és minden magyar muzsikusnak! Remélem Mr.Q 90. születésnapján is találkozunk!

Vissza a hírekhez