SZUPERKONCERT A 4.X ÜNNEPÉN
Balázs József szerdán nagyszabású koncerttel ünnepelte 40. születésnapját, egy este négy zenekarral is találkozhatott a Budapest Jazz Club közönsége. Színültig megtelt nézőtér, és már színpadra lépésekor zúgó taps fogadta az ünnepeltet.
A házigazda BJC részéről Keleti Kristóf konferálta be a klub közönségének legnagyobb kedvencei közé tartozó zongoristát, aki meghatottan szemrevételezte, hogy a sűrűn rakott széksorok mellett a pótszékek is gazdára találtak, jó páran már csak a földön ülve, vagy az ajtómélyedésbe préselődve tudtak helyet szorítani maguknak. Röviden elmesélte pályafutásának jelentősebb eseményeit, amelyeket a vele készült interjúban olvasóink bővebben is megismerhettek. Nyíltan beszélt közelmúltbéli kórházi kalandjairól, és ezen nagy nyilvánosság előtt fogadalmat tett, - ahogy ő fogalmazott – hamarosan lekerül róla a sertésjelmez.
Balázs Elemér is köszöntötte öccsét, majd elfoglalta helyét a dobok mögött. Elemér Józsi összes zenekarának, és természetesen a közösen alapított, nevét viselő Balázs Elemér Group-nak is a dobosa, így a koncert elejétől a végéig ott is maradt. A testvérpárhoz először Lakatos Pecek Krisztián csatlakozott, akire szintén több feladat várt, mivel a második részben a BEG bőgőseként is színpadra lépett. Trióban kezdtek, de az elsőként játszott „I don’t got you mean”, amely a Balázs József Quintet első lemezének címadó dala, no meg a műsorfüzetben leírtak is sejtetni engedték, hogy ez a felállás bővülni fog.
Bár a trió játéka egyből megfogta a közönséget, a harmadik számot, Józsi csodaszép balladáját kvintetté bővülve adták elő. Érkezett szárnykürt és tenorszaxofon, az „Alizé” már Czvikovszky Gábor és Zana Zoltán közreműködésével szólalt meg.
A kvintettet Balázs Józsi tíz évvel ezelőtt, 30. születésnapján, már a BEG tagjaként hívta életre. Akkoriban mainstream hiányban szenvedve hozta létre a legjobb Blue Note korszakot idéző együttesét. A ritmus szekció jószerivel adott volt, a dobos személyét nem nehéz kitalálni. Elemér Krisztiánt 13 éves korától vitte turnékra, az akkor még mindig tinédzser korú bőgős igen hamar felkelthette a nála 11 évvel idősebb, de Elemérnél 11 évvel fiatalabb Balázs Józsi érdeklődését is. A számtanórának véget vetve, térjünk a fúvósokra. A kvintett szaxofonosa a legendás Joe Henderson stílusát idéző Zana Zoltán, a főiskolán Gonda Tanár Úr osztályában együtt diplomázott Balázs Józsival, azóta mindketten a hazai jazz éra meghatározó muzsikusaivá váltak. A szárnykürtös Czvikovszky Gábor pályafutása is ígéretesen indult, bátyjával, Czvikovszky György bőgőssel alapított No-Spa zenekarral ’86-ban a Debreceni Jazznapok nemzetközi mezőnyében is nagy sikerrel szerepeltek. Tagcserék után később Balázs Elemér és Oláh Kálmán is bekerült a népszerű zenekarba, valamint Héder Imre tenorszaxofonossal Brüsszelben a Jazz Hoeilaart versenyen harmadikok lettek, a Leverkusenben pedig elnyerték a legjobb zenekar díját. A szép eredmények ellenére a zenekar feloszlott, ma már inkább az ötvenen felüli korosztály emlékeiben maradt meg a saját számokat bemutató mainstream zenekar. György szemész főorvosként letette hangszerét, Gábor is „polgári” útra tért, többször bejelentett visszavonulás után Józsinak, ahogy ez most is kiderült, párszor sikerült rábeszélnie a visszatérésre, így jó volt hallani kifinomult játékát. Remélem, a szárnykürt nem kerül a könyvespolc tetejére, mint Ráduly Mihály szaxofonja, és ez a „leginkább jazz-szerű jazzt” játszó, klasszikus ötös még sokáig együtt marad. A tapsokból ítélve, ez a közönség óhaja is.
A szünet után következett a Balázs Elemér Group, melynek Balázs Józsi a kezdetektől fogva zeneszerzője, hangszerelője, és persze zongoristája. A Blue Note classic alapú mai hard bop után jazzben gyökerező, és egyértelműen jazz-zenévé váló világzenével ötvözött zene. Sok átállás nem kellett, az ilyenkor leginkább időigényes dob a helyén maradt, a zongorát sem kellett más pozícióba tolni, mindössze beüzemelték a már előre odakészített elektromos klaviatúrát is. Balázs Józsi fiát felkapva érkezett a színpadra, majd a fiatalembert Elemér vette át, sőt az első számot „együtt” dobolták. A következő szám előtt visszaköltözött édesapjához, a zongora viszont szemmel láthatólag kevésbé dobta fel.
A család jövőbeli tehetségének bemutatása után, a jelenben már bizonyított, kissé idősebb családtag következett, a BEG következő száma elé a klasszikus zenei pályán komoly díjakat begyűjtő ifjú Balázs Elemér játszott intrót. Ahogy a BEG 15., majd édesapja 50. születésnapján a MOM, most a BJC jazzközönsége előtt is nagy sikert aratott.
A Balázs testvérek mellett Kiss Flóra és Szakonyi Milán énekes duóval, Komjáti Áron gitárossal, Lakatos Pecek Krisztián bőgőssel, Czibere József ütőhangszeressel, tehát a zenekar életében harmadik, a „New Begining” korszak hamar véglegessé vált felállásában is megmutatta, népszerűsége immár 18 éve tartó, több személycserét megélt története alatt töretlen maradt, sőt rajongótábora új generációkkal gyarapodott.
A BEG búcsúzott, és az est eddig állandóan színpadon lévő fellépői közül Lakatos Pecek Krisztiántól is elbúcsúztunk. Józsi és Elemér maradt, a bőgőt Orbán György vette át, a gitárt Sárközi Lajos, aki a hegedűjét sem felejtette otthon, és az eddig letakart cimbalom is életre kelt, az ünnepelt unokabátyja, az ezen a napon születése napját ünneplő, és a zenekar alapítására ötletet adó Oláh Vilmos jóvoltából. Az East Gipsy Band következett, azonban mielőtt Balogh Guszti éneklésbe kezdett, Balázs Józsi bekonferálta az est hivatalosan meghirdetett programjában nem szereplő, de a jazzma által is korábban kiszivárogtatott hírek alapján mindenki által nagyon várt meglepetésvendégét. Tim Ries hatalmas lelkesedéssel szállt be a nagy kalandozásba, a világ minden tájáról gyűjtött, a jazzel párosított cigányzene forgatagába. Sárközi Lajos hegedűjére válaszolgató szólója tomboló sikert aratott, de természetesen Oláh Vilmos cimbalom játékára, Orbán György bőgőzésére, és a Balázs testvérek virtuozitására is magas decibelben mérhető visszajelzések érkeztek. Balogh Guszti még mindezekre is rá tudott tenni finoman énekével, olykor csak egy lapátnyinak tűnő kanállal fokozva a hangulatot.
Sztárparádé, csodálatos zene a jazz több irányvonalából, fantasztikus hangulat, euforikus pillanatok. Negyven év esszenciája sűrítve két részbe, bő másfél órába. Öröm volt látni több kiváló muzsikusunkat a közönség soraiban. A zongoristák közül különösen sokan jöttek el. Akiket észrevettem a forgatagban, Oláh Kálmán, Neumann Balázs, Pintér Peti, Oláh Dezső, és az ötvenedik születésnapját rövidesen szintén koncerttel ünneplő Szakcsi Jr. Saját útjaikon járnak, van, mikor nem ért egyet egyikük a másikkal, sőt előfordult, hogy a keményebb bírálatokat hosszabb mosolyszünet követte. A zene megfogalmazásában más utak egy ponton, a zene szeretetében, és egymás, a más utat járó tiszteletében találkoznak. Jó tanulni tőlük, nem feltétlenül zongorázni. Ráadás helyett meghívót kaptunk a szomszéd helyiségben induló, mint Balázs Józsitól másnap megtudtam, hajnalba nyúlt jam bulira. Ez a születésnapi koncert a jazz ünnepe is volt egyben, a sokszínű zenei kifejezési forma ünnepe. Köszönet érte Balázs Józsinak, Elemérnek és az összes fellépett muzsikusnak.
