JazzMa

Friss Hírek

VIRTUÓZOK ESTÉJE2018. november 14.
Jazzlista - november 10.2018. november 10.
Relax: Timeless2018. november 07.
Colin Stetson a Trafóban2018. november 05.
Játék – 2018 november2018. november 04.
KÖZÖS NEVEZŐN2018. október 31.
MAYNARD FERGUSON EMLÉKEST2018. október 23.

Hírek

PARÁDÉS VISSZATÉRÉS

Csaknem két év után tért vissza fővárosunkba a Budapest Jazz Club pénteki programjait szervező Harmónia Jazzműhely újabb meghívásának köszönhetően a Londonban élő ausztrál énekesnő, Lily Dior. Orszáczky Jackie felfedezettje ezúttal Szakcsi Lakatos Róbert triójával, Pecek Lakatos Krisztián és Balázs Elemér társaságában lépett színpadra.

00.jpg

Az énekesnő honlapján található életrajzában is meghatóan emlékezik karrierje első fontos állomásáról, és mentoráról. „Discovered by the late great Jackie Orszaczky as a teenager, performing a show she wrote and produced on the life of Billie Holiday, Lily became a seminal member of Sydney’s hottest Soul/Funk outfit, ‘The Godmothers’, wowing audiences with her electric stage presence and powerful voice.” - azaz tinédzserként Orszáczky Jackie figyelt fel rá, és hívta el zenekara, a „ Godmothers” koncertjeire énekelni. Jackie jó szemmel látta meg a benne lévő tehetséget, Lily pár év múlva az ausztrál The National Jazz Awards verseny döntőse lett és rádiós műsorvezetőként is növelte népszerűségét. A kontinensnyi ország ünnepelt sztárjaként többek között a híres Sydney-i Operaházban is fellépett, és a rangos ausztrál jazzfesztiválok állandó fellépője lett. Neve a „szomszédos” Új-Zélandon is ismerté vált, kissé távolabb merészkedve ázsiai hódításba fogott, Japánban, Szingapúrban és Hong Kong-ban is sokat koncertezett. A sikerek ellenére úgy döntött, hogy Európába teszi át székhelyét. Lily 2014-ben Londonba költözött, és azóta már keresett énekesnőként rendszeresen lép fel olyan ikonikus jazz helyeken, mint a Ronnie Scott, a Pizza Express Soho és a 606 Club. Ez utóbbi klubbal szoros kapcsolatot ápol a Harmónia Jazzműhely egyik házigazdája, Pallai Péter, aki a BJC és a 606 Club között jól működő csereprogramnak köszönhetően hívta meg először Budapestre. Ahogy régebbi beszámolónkban olvashatták, 2016 decemberében Cseke Gábor triójával mutatkozott be a pesti közönségnek, a zenekarban zongoristánk mellett bőgőn Oláh Péter játszott és Jeszenszky György dobolt.

archiv.jpg

Lily Dior a világhálón elérhető zenéit hallgatva három irányvonal figyelhető meg. Az egyik az Orszáczky féle vonulat, kemény groove, fúvósokkal és elektronikus hangszerekkel turbózott Soul/Funk, a másik vonósokkal előadott musical jellegű érzelmes dal, míg a harmadik igazi jazz (combo) felállással énekelt mainstream. A három egymással egyáltalán nem kibékíthetetlen ellentétben álló „énjéből” most is főként az utóbbit, a jazz fősodrásában úszót mutatta meg a magyar közönségnek. Többnyire az általa feldolgozott ismert és kevésbé ismert amerikai sztenderdek kerültek a műsorba. Akárcsak az elsőre, Lily nagy várakozással tekintett erre a koncertre is. „Very excited to be returning to the fabulous Budapest Jazz Club this Friday!!! The last one was absolutely fabulous with a great band and enthusiastic audience so I’m looking forward to more of the same!! Budapest here I come.” írta érkezése előtt Facebook oldalára. Várakozásai bejöttek, a közönség most is lelkes volt, valamint Robi, Krisztián és Elemér nevére sokáig emlékezni fog, ugyanis ő is érezte, ilyen zenészekkel Londonban sem futhat össze mindennap.

01.jpg

02.jpg

03.jpg

04.jpg

Igazán változatos és jól szerkesztett összeállítást kaptunk, mindkét részben nyolc-nyolc szám hangzott el, a másodikban ehhez még egy ráadás is jött. Errol Garner 1954-ben írt, Johnny Mathis jóvoltából világkarriert befutott kompozíciója, a „Misty” nyitotta a sort, majd Lily egyik nagy kedvence, Dizzy Gillespie alapműve, a „Night in Tunisia” következett. Robi érzékeny zongora felvezetőjével indult az Arthur Schwartz írta „You and Night and the Music” után Ray Henderson „The Thrill is Gone”, Wes Mongomery „West Coast Blues” című szerzeménye után Lily Dior saját száma, a „Giving” került sorra, bár az eddig elhangzottakat is alaposan a maga egyéniségére formálta. "Chega de Saudade", Antonio Carlos Jobim dalának természetesen az angol, „No More Blues” változatát énekelte Lily, aki ekkor már nem győzte bátrabb tapsra bátorítani az amúgy is derekasan tapsoló közönséget az instrumentális szólók után. Az első részt záró "Take the 'A' Train", Billy Strayhorn Duke Ellington zenekarának írt örökzöldje is lelkes fogadtatásban részesült, a forró hangulat a szünetben sem hűlt ki, így a második részben már színpadra vonuláskor hangos ováció fogadta a társulatot. A „Great American Songbook” darabjai uralták ezt a részt is, bár a Gershwin írta, Lily számos kedvence közül többek közt Billie Holiday is énekelte „Foggy Day in London” után, a funky ritmusú, "You Are Willing?" című albumán is szereplő „It’s You” Lily kompozíciója volt. Ezt követően viszont újabb sztenderdek, Johnny Mandel később Tony Bennet által világhírűvé énekelt filmzenéje, a „The Shadows On Your Smile”, az Alan Rankin Jones írta „Easy Street”, a Johnny Mercer lírai szövegével énekelt, Victor Schertzinger komponálta „I remember You”, majd újabb Billie Holiday szám következett, a „Who Needs You”. Azt gondoltam, az „If You Never Can’t”, a második rész hetedik száma lesz az utolsó, és szokás szerint majd az előre bekalkulált ráadás egyenlíti ki az első rész, ez esetben nyolc számát, de az énekesnő nem élt ezzel a megbocsátható manipulációval. Búcsú számként a „Caravan”, Duke Ellington és zenekarának harsonása, Juan Tizol közös, ritkán énekelt szerzeménye frenetikusan előadott változata osztatlan sikert aratott. Az egész koncert esszenciájaként parádés szólókkal fűszerezett örömzenét hallhattunk, ahol Lily lehengerlő éneke közben nem győzte csodálni „alkalmi” zenekarának felszabadult, de őt továbbra is roppant figyelemmel kísérő játékát. Úgy gondolhatta, hogy ez a bravúros befejezés a szép búcsúérzést kelti fel a közönségben is, de a közönségnek esze-ágában sem volt búcsút venni tőle. Így a szűnni nem akaró tapsoknak engedve megilletődötten, és talán kissé tanácstalanul tért vissza a színpadra a trió kíséretében. A ráadásban végül egy rövid diskurzus után spontán, a fiúk által nem ismert, nem próbált Mose Allison számra esett választása, aminek kezdő dallamait bedúdolta. Krisztián bőgőjével egy pillanat alatt visszaadta a lényeget, ez a kulcs a többieknek is elégnek bizonyult, Lily boldogan rábólintott, és egy kőkövön nem marad blues kerekedett ki belőle. Wow, wow, ops, hoopa, mondja erre a művelt brit, de erre kevésbé művelt magyarként sem találtam kifejezőbb szavakat.

05.jpg

06.jpg

07.jpg

08.jpg

09.jpg

10.jpg

11.jpg

12.jpg

Fantasztikus este volt! Lily és a zenekar a rövid összehangolódási lehetőség ellenére egymásra talált, az énekesnő szemmel is látható módon fejezte ki csodálatát Robi, Krisztián és Elemér bravúros szólói után, a trió is szemmel láthatóan élvezte a vele való játékot, és ami a legfontosabb, a közönség hallhatóan fejezte ki tetszését a közös produkció iránt. Ezen az estén mind a négyen mennybe mentek. A Harmónia Jazzműhely Pallai Péter és Kerekes György alkotta duója trióvá bővült, munkatársunk, Irk Réka is tagja lett a nagy múltú csapatnak, amely a nyári szünet után szintén parádésan visszatérve, az őszi szezonban Szakcsi Lakatos Béla triója után, egy újabb nagyszerű koncertet hozott a BJC színpadára!


Vissza a hírekhez