Vörös Niki koncert
Vasárnap egy egészen szürreális helyszínen volt a Vörös Niki Quartet és Brass Group koncertje: Rákosligeten, a Maros Moziban, ahol ma tkp. kultúrház működik. Mintha időutazást tettünk volna a hetvenes évekbe. Viszont mindenki igen barátságos volt, és nagyon jól éreztük magunkat.
Mivel most ünnepli Rákosliget a 119. évét, ezért ingyenes rendezvénysorozat részeként először Vörös László, Strausz Eszter és Niki nagyszerű vállalkozása, az úgynevezett jazz gyerekzenekara, a Kokopelli Jazz Matiné lépett fel, ahol saját számokat játszanak remekül. Sajnos nem lehettem ott, de már hallottam őket, remekül szórakoztatják a gyerekeket, sőt, bevonják a buliba! A koncert utáni gyerek dob-kipróbáláson ott voltam, óriási hangfürdőt rittyentettek a gyerekek, egyszerre többen is letámadták a dobokat! Teltház volt, pici babák is voltak!
Este is teltház lett, volt amelyik gyerek még maradt a szüleivel, és jött a felnőtt közönség is, igen jó hangulat volt.
Nagyon erős kezdés volt mindjárt a „You'd Be So Nice to Come Home to” c. szám - egyébként végig sztenderdek, ill. modern mai számok mentek - hiányoltam is a saját számokat, merthogy azok is vannak, Vörös László (zongora), Niki testvérének gyönyörű dalai.
Az „Avec le Temps” c. Léo Ferré számot már videón is láthattuk- hallhattunk - ezt eredetileg Dalida énekelte - és mindig drámai, ugyanakkor rendkívül érzéki Vörös Niki előadásában, nagyon szeretem ezt a számot.
A „Peel Me a Grape” c. blues is kedvencem.
A „Take Five” c. Dave Brubeck (Paul Desmond szerzeménye) klasszikus zseniális volt, amit Niki egy egészen különleges scat betéttel frissített fel. A Brass Group is beszállt, Strausz Eszter szoprán szaxofonon, Balogh Lázár harsonán és Sélley Szabolcs alt szaxofonon. Vörös László is igen szép szólókat tett hozzá zongorán.
Aztán jött a Szörny Rt - rendkívül szellemesen előadva.
A „Mississippi Dream”-et még sosem hallottam, ez meglepetés volt, a „God Bless the Child”-ot viszont már többször is, rendkívül drámai volt.
A „Little Niles” c. Randy Weston számról nem gondoltam volna, hogy 1958-ban íródott, hiszen igen modern és nagyon nehéz is, az egyik kedvencem Nikitől, igen tetszett. Technikailag igen nehéz elénekelni, de Niki bravúrosan megoldotta, bár ő maga igen magasra teszi a mércét és kritizálta magát, a közönség és én is nagyra értékeltük.
A „What is This Thing Called Love” is nagyon drámai volt; mindig van valami egészen drámai Niki előadásában, nagyon mélyről jönnek érzései, és igen komolyan veszi a koncertjeit. Ha tehetem, mindig elmegyek a pestiekre, sőt már Esztergomba is elmentem utána, ahol a Kokopellit hallottam.
A quartetnek igen kiváló ritmusszekciója is van, akiket van szerencsém közelről ismerni, mivel velem is játszanak: Csuhaj-Barna Tibor bőgős és Jeszenszky György dobos. Mindig jó támaszt nyújtanak, és igen jó alapot a stenkhez, amikor nagyon magával húz a ritmus.
A következő számok hangzottak el még, de ezekről sajnos nem készítettem feljegyzést, túlságosan belemerültem a zenehallgatásba:
„Blues in the Night”, „Lusta Dick”, „Ain't Nobody Here but Us Chickens”, és ráadásnak a vastaps után a „Route 66”, ami most is nagyon bevált.
Köztük voltak Brass Group-os számok is, amikor Vörös Niki nem énekelt. Mindet Strausz Eszter hangszerelte igen jól!
Nagyon élveztük az estét, ezt zenerajongó ismerősöm, Fülöp Péter is tanúsíthatja, aki szintén elzarándokolt Rákosligetre.
Aki pedig biztosra akar menni, minden hónap első vasárnapján 18h-kor látogasson el az esztergomi Szentgyörgyvölgyi Olvasókörbe, ahol Vörös Niki, Strausz Eszter és Vörös László vezette jazzklubban minden alkalommal más-más vendégművészekkel alkotott formációkkal hallhatók.
Vörös Niki Quartet:
Vörös Niki - ének
Vörös László - zongora
Csuhaj-Barna Tibor - bőgő
Jeszenszky György - dob
Brass Group:
Strausz Eszter - fuvola és szopránszaxofon
Balogh Lázár - harsona
Sélley Szabolcs - szoprán és alt szaxofon
Fotók: Kósa Levente, Fülöp Péter
