Szabó Laci emlékére

Kollégám volt az első munkahelyemen. Én az emeleten dolgoztam, az ő rajzasztala pedig „a világot jelentő deszkákon”, azaz az egykori bányatiszti kaszinó irodává alakított épületének színpadán volt felállítva. Már nem emlékszem, mikor beszéltünk először, de összehozott minket a jazz és a tenisz. Utóbbitól aztán Laci visszavonult, a jazztől soha. Jártunk a Klubkönyvtárba, a Puskinba, elmentünk Győrbe, Esztergomba, Dzsesszmélyre, Zsámbékra, Szegedre, és persze megszámlálhatatlan alkalommal fővárosi jazzeseményekre. Ott lógtunk a tatabányai jazztábor környékén, hogy mikor lehet a meghirdetett koncertek mellett is elcsípni valami jó kis zenét. Közös jazzkalandjaink voltak, egyszer koncert után a Margit-szigetről gyalog mentünk Kelenföldre, hogy elérjük a postavonatot Tatabányára.

Fotózni kezdett, persze koncerteken is. Az ő képei színesítették szerény tudósításaimat megannyi DzsesSzerdáról és néha más jazzkoncertekről. Próbáltunk mindig úgy helyet foglalni, hogy ő tudjon fényképezni. Nem kattogtatta állandóan a gépet, igyekezett nem zavarni a zenészeket, nem mászkált koncert közben ide-oda. Úgy fényképezett, mintha még mindig filmet használna, és spórolni kellene vele, és voltak igazán nagyszerű felvételei. Általában még a koncert éjjelén el is küldte a műveit – itt őrzöm valamennyit a gépemen.

Nem ugyanannak a csapatnak szurkoltunk, mégis együtt jártunk kézilabdameccsekre, és együtt bicikliztünk át Tatára strandröplabdát nézni, vagy egyszerűen csak élvezni a tó és környéke szépségét. Utolsó közös kirándulásunkon kiültünk a vár bástyájára, és terveztük a jövő nyarat, hogy majd megint nézünk strandröplabdát, és jó lenne együtt biciklizni a Balatonnál is. „Szervezd meg!” – mondta. Már nem megyünk együtt a Balatonra. Terveztük, hogy áttekerünk az egykori Dzsesszmély színhelyére, de valahogy ezen a nyáron nem jött össze.

Nemrég még együtt hallgattuk kedvenc lengyel zongoristáinkat a Müpában, jegye volt Tónika (magunk közt mindig így hívtuk Lakatos Tónit) Web-Web Projektjére, de már nem tudott velünk jönni. Lovanót és a BJO-t se hallja már velünk, pedig itt a jegye.

Két hete vasárnap elesett a kerékpárjával, és a baleset következtében ma, 2018. október 7-én meghalt.

Mindig hiányozni fog mellőlünk az első sorból.

https://www.jazzma.hu/hirek/2018/01/22/bemutatkoznak-a-jazzmahu-munkatarsai-szabo-laszlo-tatabanya/