Trio Kolta I. lemezbemutató
Kolta Péter év elején megjelent lemeze, a Trio Kolta I. igazi különlegesség. A lemez koncepciójának alapja Kolta Péter különleges képessége, színhallása, amelyről azt kell tudni, hogy a hangok hallatán színeket lát, képek, színek láttán pedig hangokat hall. Emiatt a lemezen szereplő számokat festmények, képek, színek inspirálták. A lemezbemutató koncertre már régóta vártunk, hiszen már korábban volt egy rövid bemelegítő koncert az if kávézóban, valamint a hetek óta meghirdetett eseményről folyamatosan új izgalmas részletek derültek ki.
A koncertet Kolta Péter Mathias Duplessy darabjával, a „Nocturne I.”-gyel indította. A klasszikus gitár halkan, de annál tisztábban csengő hangjai után ismét egy szóló darab következett, amit már másik hangszeren, egy flamenco gitáron adott elő. A flamenco hatású darab másfelé terelte a hallgatóságot, majd ezt követően csatlakozott Máthé László (nagybőgő) és Márkosi András (dob). Dinamikailag erősödött a hangzás, és hallhattuk a lemezen szereplő számokat, amelyhez aztán – ahogy a lemezen is – becsatlakozott David Yengibarian (harmonika), továbbfejlesztve ezzel a zenekari hangzást. Meglepetésként David Yengibariannal két olyan számot is játszottak, amelyek nem szerepelnek a lemezen. Harmonika-gitár duóval indultak, amelyhez csak a nagybőgő csatlakozott később. A dob kihagyásával ismét trióban szólt a zenekar érdekes, új hangzást eredményezve. A folyamatosan fokozódó hangulat és bővülő ritmusszekció végül Zuber Krisztián Inti (konga) színpadra lépésével csúcsosodott ki. A teljes zenekar ismét egy, a lemezen nem szereplő, de koncepcióban azonos irányvonalú számot adott elő, ez volt a Kazimir. A rövid szünet után ismét szólóban hallhattuk Kolta Pétert, és a csak zenében megfestett „Portré” című szerzeményét adta elő, majd zenésztársaival kiegészülve elhangzott a lemez legmelankolikusabb száma a „Triste” is. Zárásként két, már trióban elhangzott szerzemény szólalt meg a teljes zenekar előadásában, felfokozva ezzel a hangulatot.
A koncert felépítése nagyon jó volt, az egyre bővülő zenekar és a fokozódó számok szép ívet rajzoltak az előadásnak. A változó zenekarnak köszönhetően sokszínű, de mégis – mind akusztikus hangszer lévén – egységes, jól együttműködő hangzás jött létre. A koncert hasonlóan kellemes hangulatot, atmoszférát teremtett, mint a lemez, csak kissé kibővítve, az improvizált szólókkal pedig megismételhetetlenné téve azt.
Mathias Duplessy - 1
