JazzMa

Friss Hírek

The Partisans: Nit De Nit2019. június 15.
Mezei Szilárd: Citromfa2019. június 13.
Cohen, Avishai: Arvoles2019. június 11.
Teltház a Meseházban2019. június 10.
BŐGŐS GENERÁCIÓK2019. június 04.
Ratzer, Karl: Occasion2019. június 03.
Játék – 2019 június2019. június 02.
A VLADIGEROV ÖRÖKSÉG2019. június 02.
XII. BODAJKI JAZZ TÁBOR2019. május 11.

Hírek

JUHÁSZ MÁRTON HAZAI PÁLYÁN

Szombaton, az utóbbi időben többnyire Svájcban munkálkodó Juhász Márton kvartettjével lépett fel a Budapest Jazz Clubban. Az Európa több országa között otthonosan ingázó dobosunk hazalátogatásai mindig élményszámba mentek, koncertjein szerteágazó zenei érdeklődésének újabb állomásait mutatta be, a fővonaltól az avantgárdig. A múlt évben többször is nemzetközi formációkban láthattuk, most viszont régebbi, e honi zenésztársaiból verbuvált zenekarával lepte meg a közönséget. Gitáron Gotthárd Mihály, billentyűs hangszereken Tálas Áron, basszusgitáron ifj. Tóth István játszott, a zenekarvezető dobos, Juhász Mártonnal.

01.jpg

02.jpg

03.jpg

04.jpg

A Juhász Márton Quartet valamennyi tagja játszott a dobos 2011-ben alapított Euro-African Playground zenekarban, így annak ellenére, hogy az ünnepekre hazalátogató dobossal a koncert előtt mindössze egy próbát sikerült összehozni, jól ismerték egymás gondolatait. Igaz, hogy ifj. Tóth István akkor főhangszerén, gitáron játszott Gotthárd Mihály és Fenyvesi Márton társaságában, de basszusgitárosként színre lépve már tagja volt Juhász Márton, a londoni 606 Club és a Budapest Jazz Club között létrejött zenészcsere program tavaly márciusi háromestés, 606@BJC BRIT-MAGYAR KLUBFESZTIVÁL második napján fellépett, többek között Byron Wallen trombitással bővült zenekarának. Ennek a vegyes válogatottnak Tálas Áron is tagja volt, és a Juhász - Tálas - ifj. Tóth „tengely” játszott a még az év októberében az Opus Jazz Clubban létrejött „folytatásban”, a Common Ground néven alakult héttagú brit-magyar formációban is.

A kvartett felállásából az összeszokottságra utaló jelek mellett még az is kiolvasható volt, hogy ezen az estén a Playground hagyományait felelevenítő, de az Euro – African helyett inkább American – Euro fúziós zenében lesz részünk. Ezt erősítette meg Juhász Márton is, mikor a koncert elején bekonferálta a zenekar bemutatása után az első részben elhangzó számokat. Két saját szerzemény, a társadalmi felemelkedést hirdető „Ascent” és a szürreális vízió ihlette „Camels in the Sky” után Tálas Árontól a „Yard”, majd két amerikai szerző, bizonyos John Coltrane „Naima” és Herbie Hancock „Actual Proof” című szerzeményének feldolgozása következett. Az utóbbi a „Thrust”, Hancock 1974-es albumán jelent meg, és mivel egy zenét nehéz szavakkal visszaadni, ennek a lemeznek meghallgatása segíthet az egész koncert gyökereit megtalálni. Gyorsan hozzáteszem, hogy szombaton Maupin fúvós arzenálja helyett Gotthárd észbontó gitárszólóit hallhattuk, így még Cobham 1973-as „Spectrum” albumába is érdemes belehallgatni Tommy Bolin gitárszólói miatt, de ezeket az információkat tényleg csak kapaszkodónak írtam le azoknak, kik nem tudtak eljönni, és valami érthetetlen okból nincs meg otthon akár a Playground 2015-ben vagy Gotthárd Mihály „Intellectual Brutality”, rá egy évre megjelent lemeze. A szinte egyben játszott blokk után, az utolsóként játszott „Mr. Busyman” előtt Marci újra magához ragadta a mikrofont, és elmesélte, hogy a szám megírására a Playground afrikai ütőhangszerese, Cheikh Ibrahima Fall, azaz Ibro inspirálta, tőle kapta a nevet, mivel a kilenctagú, sokszor táncos-énekesekkel kiegészült zenekar összetartása, és koncertjeinek szervezése egésznap fülére ragasztotta a mobiltelefont. A zenekarvezető már egy tengerben fürdő, telefonját füléhez szorítva kiemelkedő, akár egy René Magritte festmény modelljének is beillő, öltönyös-nyakkendős, üzletembernek vizionálva látta önmagát, mikor kottába írta gondolatait.

05.jpg

06.jpg

07.jpg

08.jpg

A második rész Gotthárd Mihály a „Heater”, a gitáros „Intellectual Brutality” lemezén megjelent szerzeményével indult. Eztán az első részhez hasonlóan, a zene folyamát a továbbiakban megtörni nem akaró Juhász Marci az elhangzó darabokat ismét egyben konferálta fel. A „Thrak” című King Crimson lemezről a „One Time” feldolgozását saját kompozíciók követték, a „Metropolis”, és a még csak munkacímet kapott „Working Title Funk”, valamint a „Stakes is High”. A változatosság, és a szép számú angol nyelvterületről érkezett közönség kedvéért, angolul is elhangzott a számok keletkezésének rövid története, valamint a kvartett bemutatása, ami a bostoni Berklee egykori eminens hallgatójának egyáltalán nem okozott gondot. Az ezúttal a nézőtéren megvalósult teltházas brit-magyar jazztalálkozó szigetországi résztvevői ezután még jobban tapsoltak Mike Gotthard szólói után, de lelkesedésük nem lankadt Aaron Talas, Marton Juhasz, sőt a kissé nehezebben kimondható, a húrokat pengető jobb kezén fekete kesztyűt viselő Istvan Toth Jr. egyéni bravúrjait meghallva sem. Mint megtudtam, a kesztyűviselésnek abszolút praktikus okai vannak, mert István elsősorban gitáros, a gitár húrjainak pengetéséhez pedig körmök kellenek, amik viszont zavarják a basszusgitár megszólaltatásában.

Természetesen a ráadás sem maradhatott el, amelyben a zenekarvezető „Stino” címet kapott új szerzeményét játszották el. A szám érdekessége, hogy akárcsak az első részben játszott „Camels in the Sky”, Juhász Márton január 25-én megjelenő, nemzetközi formációval felvett „Discovery” című lemezén szerepel, és nyilván ott egy más megközelítésben lett rögzítve. A lemezen játszó 8TET ugyanis a Wolfgang Muthspiel vezetette Focusyear Ensemble ösztöndíjprogram nyertes pályázóiból alakult, helyenként free és avantgárdba hajló kreatív kortárs zenét játszó formáció. Hatan közülük Marci vezetésével a BJC-ben is felléptek, és a kurzus befejeztével egy lemezük is megjelent szeptemberben a Focusyear kiadásában. A földrajzi távolságok miatt sem egybetartható zenekar az ösztöndíj lejártával szétszéledt, ám mielőtt haza repültek volna, Marci még egy saját finanszírozású lemezfelvételre visszatartotta a társaságot, amelynek megjelenését én is kíváncsian várom.

A Juhász Márton Quartet mindenesetre a legjobb jazz-rock hagyományokat mai tartalommal megtöltve, többségében saját kortárs fúziós szerzeményeket játszott. Biztos vagyok abban, hogy akik ott voltak ezen a koncerten a „jazz” szó a kellemes élményeket felidéző szavak közé került emlékezetükben, amit szeretni lehet. Ez a formáció is megérett egy lemezre, ezzel Juhász Márton is egyetértett. A fejleményekről azonban csak az újabb hazalátogatásakor rendezett koncert után tudok majd beszámolni.

09.jpg

10.jpg

11.jpg

12.jpg

13.jpg

14.jpg

15.jpg

16.jpg

Vissza a hírekhez