JazzMa

Friss Hírek

Bartók a Lamantinon2019. június 25.
Huszadszor is Lamantin2019. június 24.
Gyárfások2019. június 21.
Abrams, Casey: Jazz2019. június 20.
HARMÓNIA ÉVADZÁRÓ2019. június 17.
The Partisans: Nit De Nit2019. június 15.
Mezei Szilárd: Citromfa2019. június 13.
Cohen, Avishai: Arvoles2019. június 11.
XII. BODAJKI JAZZ TÁBOR2019. május 11.

Hírek

Mi lett velük? - Antal Tamás

Antal Tamást valamikor a 2010-es évek elején láttam-hallottam zenélni az akkor még a Múzeum utcában működő Budapest Jazz Clubban, Csemer Bogival. Hosszú évek óta külföldön él és dolgozik.

tamas-k-antal-promo-photo-1.jpg


1) Maga nem egy erdélyi gyerek?
Erdélyi születésű vagyok, de szüleim három éves koromban költöztek Magyarországra velem és három fiútestvéremmel a hátsóülésen.

2) Mikor jött át Magyarországra?
1990-ben költöztünk Baranya megyébe, ahol egész gyerekkoromat töltöttem, és kezdtem zenei tanulmányaimat 7 éves koromtól.

3) Budapesten egyből Csemer Boglárkával kezdett játszani?
Budapesten Petruska András akkori saját zenés projektje volt az első zenekar, amihez csatlakoztam. Boglárkával évfolyamtársak, majd később osztálytársak lettünk a Kőbányai Zenei Stúdióban, ahol az első tanév vége felé kért fel, hogy csatlakozzak a frissen alakuló jazz-zenekarához, ami aztán végül quartettként vált ismertté, Ajtai Péterrel bőgőn és Ágoston Gáborral a dobok mögött. Az első felvételeinken ez a formáció hallható, de későbbi tagcserék során más kiváló zenészek is megfordultak a zenekarban, mint például György Attila (bőgő), Németh Tamás (dob), valamint Sebestyén Áron, aki a zongorista pozíciót vette át tőlem, és emelte új szintre a zenekart nem csak hangszeres tudásával, de már akkor is megmutatkozó tehetségével a hangszerelés terén. 

4) Maguk elég sikeresek voltak. Miért gondolta, hogy elmegy Magyarországról? Egyáltalán hová ment?
Köszönöm a kedves szavakat, valóban szerencsés vagyok, hogy ilyen tehetséges és kitartó zenészekkel dolgozhattam együtt, mint a fent említett nevek és még sokan mások, akik mostanra méltán sikeresek lettek a magyar zeneiparban.
A költözés gondolata friss házasságom első évében született meg, mialatt feleségem Szik Juliska az Egri Gárdonyi Géza Színháznál dolgozott színészként. Gyakorlatilag kétlaki életet kellett élnünk azért, hogy mindkettőnk művészete egyaránt érvényesülhessen, de ez se anyagilag, se családtervezés szempontjából nem volt fenntartható hosszútávon. 
Először Strasburg-ba (Franciaország) terveztünk költözni, ahol egy már ott élő szintén kiváló magyar zenész barátom, Gabnai Máté segített volna elkezdeni az új életet. Természetesen az első időkben bármilyen munkát elvállaltunk volna, amíg sikerül integrálódni az ottani művész közegbe. A tervezett költözésünk előtt 2-3 hónappal kaptam egy üzenetet az egyik testvéremtől, Antal Pétertől, aki akkor már két éve az Emirátusokban élt és dolgozott jazzgitárosként. Egy zongora tanári állásra kaptam lehetőséget, ami sajnos később végül nem valósult meg, viszont sikeresen elcsábított minket Dubajba, és elindított minket ezen a teljesen váratlan életúton, amit most már hat éve folytatunk.

5) Ott játszhat jazzt? Vagy szakszóval bárzongosita?
A bárzongorázást tudatosan magam mögött hagytam a költözéskor. Bár rengeteget tanultam a Marriott és a Royal hotelben töltött évek alatt, a legfontosabb felismerésem az volt, hogy a zene számomra egy társas elfoglaltság, és egy új országban könnyebb beilleszkedni, ha az ember csapatban dolgozik. Érkezésem után egyből belevettem magam a zenei munkalehetőségek felkutatásába. A lehetőségek jelenleg még mindig jobbak, mint Európában, de akkoriban egyértelműen több volt a munka, mint a zenész. De persze itt is időbe telt mire sikerült kapcsolatokat teremteni, ami aztán a szerződéseket hozta. Elkezdtem magán zongoraórákat adni, ami segített átvészelni az első év anyagi nehézségeit, és belerázódni a tanítás adta új kihívásokba a mindenféle kultúrákból érkezett tanítványokkal, akik maguk is második nyelvként beszélik az angolt. Hál’ istennek, ahogy a fellépesek száma nőtt, úgy fejlődött a tanítás is párhuzamosan, és egy évvel később kaptam egy tanári szerződést a Gems Education magániskola láncolatnál, ahol három évig dolgoztam óraadó zongoratanárként. Mindez idő alatt sikerült találkoznom hasonszőrű zenészekkel is, akik többet akartak kezdeni a tudásukkal, mint örökzöldeket játszani drága éttermekben. Egy kiváló szaxofonos barátommal, Paul Moutarde-dal három évig játszottam duóban jazz esteket, amiknek meglepően nagy és vegyes közönsége volt. Jelenleg két éve dolgozom a The Swing Revue zenekar zongoristájaként, ami egy retro swing zenekar profilt épített ki négy éves történelme során. A repertoire a 20-as, 30-as évek swing zenéjétől (Louis Armstrong, Louis Prima, Ella Fitzgerald, Peggy Lee…stb) egészen az 50-es rock and roll klasszikusokig terjed. A zenekar vintage megjelenése, a dalok korszerűen vidám és energikus előadásmódja, valamint a lindy-hop táncosok koncertjeinkkel egybekötött tánc estjeinek hangulata egy az emirátusokban teljesen egyedülálló élményt nyújt a közönség számára. A más kultúrális közegből érkező embereknek ez nem csak szórakoztató, de egyben egy fajta jazztörténelem óra is, hiszen a jól ismert régi klasszikusok mellett számukra kevésbé ismert dalok is elhangzanak, amiket egyébként csak a korai jazzt szerető közönség ismerne fel.
Ezen kívül szabad időmben próbálgatom magam a modern jazz területén, és igyekszem tanulni a digitális eszközök használatáról is, ami manapság már szerves része a jazz zeneszerzésnek. Időnként megosztok egy-egy videót, amelyen a swing zenekarom énekesnőjével Laura Ingham-mel dolgozunk fel mai dalokat az online követőink szórakoztatására.

6) Milyen a dubai jazzélet?
A jazz fogalma rengeteget változott itt az évek során. A jó hír az, hogy a vendéglátóhelyek látják az értékét ennek a zenének, és a legkülönbözőbb helyeken futhatunk bele jazz témájú vacsoraestekbe. A probléma ott rejtőzik, hogy a mi alkalmazóink csak azt tudják, hogy a jazz eladható a nyugati közönségnek, de ők maguk legtöbb esetben nem tudnak különbséget tenni egy képzett jazz zenész és egy klasszikus zenész között, aki csak kottáról ismeri a stílust. (Értsd: nem gyakorolja, vagy hallgatja ezt a fajta zenét.)
Természetesen ez a probléma nem hangzik egyedülállónak, hiszen ez minden országban előfordul, csak a körülmények mások. Hat évvel ezelőtt egy kezemen meg tudtam számolni azokat a zongoristákat a piacon, akik kifejezetten jazz zenével foglalkoztak. Azóta a zenész közösség legalább négyszeresére nőtt, és ez jót tett a jazz életnek is természetesen. Szó szerint a világ minden tájáról érkeznek ide a legkülönfélébb hangszeresek. A mezőny erősödött, és egymás sikerein felbuzdulva próbálunk újabb formációkkal előállni, és megtalálni a saját hangunkat, amivel elérhetjük a közönséget.
Azt mindenképpen meg kell említeni, hogy a saját zene itt nem nagyon talál nyitott fülekre még a jazz stílusán kívül sem. A kiadók számára itt az arab zene egyedül igazán eladható, és évek fejlődésének eredménye az, hogy most már szerződtetnek művészeket más stílusból is. Nem szabad elfelejteni, hogy a „nyugati közönségnek” annyira jól megy a sora, hogy bármelyik nemzetközi előadó koncertjén a VIP jegyek fogynak el először, és ez egy fajta ritka sznobizmust szül, ami megöli a tiszteletet a helyi müvészek iránt. 
Persze mindig vannak kivételek is, amik erősítik a szabályt, például egy jazzrajongó étterem tulajdonos alig pár hónapja nyitotta meg Dubai első jazz bárját, a The Green Room-ot, ami kifejezetten a helyi jazz zenészek platformjaként szolgál és ráadásul meglepően sikeresen.

7) Mikor jön haza legközelebb?
Minden év közepén haza látogatunk egy-két hónapra, de idén először az egész nyári szezont Magyarországon töltjük, mivel első gyermekünk születését június első hetére várjuk. Ez azt jelenti, hogy májustól szeptemberig Magyarországon leszek, nyaralok, babázok, és ha lehetőségem nyílik, akkor zenélek is majd.

Vissza a hírekhez