„Basszusok éjszakája”, Párizs (2019. április 17.)

Éppen Párizsban volt dolgom, és ha már ott voltam, katasztrófaturizmus (a füstölgő Notre Dame) helyett inkább megnéztem mi az esti jazz program.

Kezdtem a Duc de Lombard klubbal, ahol Kyle Eastwood triója játszott, kiegészítve Nicolas Folmer francia trombitással. Kyle, filmsztári kinézete és filmsztár-rendező (és jazz-fan) édesapja mellett (vagy ellenére?) remek zenész, és akusztikus és elektromos hangszerén is csodaszépen játszik. A közönség viszont, habár teltház volt, valahogy nem szedte szét a házat.

Aztán még átértem a David Linx / Michel Hatzigeorgiu belga/francia duó koncertjére a Studio L’ Ermitage klubba. Michel az AKA Moon fúziós zenekar alapítója, David pedig az európai jazzénekesek egyik legjobbja. Az új lemez anyagát játszották: Michel egy Fender Jazz Bass-en, David pedig az ő saját hangszálain. Nem sokan mernek basszus/vokál duóval közönség elé állni (talán Sheila Jordan és Harvie Swartz tette ezt meg korábban). Remek koncert volt, dübörgött-süvített Michel hangszere, amolyan Jaco-san, és David is remek hangulatban volt, és „kiénekelte a szívét is”.  A közönség  - itt is teltház volt – sokkal pozitívabban fogadta a programot.

Jaco szelleme amúgy mind a két koncerten ott volt: Kyle az „Invitation”-t játszotta, David és Michel pedig a „Three Views of a Secret”-tel fejezte be. (Aztán megtudtam Michel-től, hogy ő Jaco nagy rajongója, találkozott is vele New York-ban is és Európában is, és Jaco egyszer bizony játszott ezen az ő hangszerén...)