EZ NEKEM KÍNAI

A húsvéti ünnepek után, kedden mutatta be a Bágyi Balázs New Quartet tavaly novemberben „China Jazz Suite” címmel megjelent lemezét a Budapest Jazz Clubban. A kissé megkésett lemezbemutató oka prózai, a Soso Lakatos, Oláh Dezső, Oláh Péter és a zenekarvezető Bágyi Balázs alkotta kvartett vendégművésze, a MÜPA Fesztivál Színházában két évvel ezelőtt rendezett Showcase gálán is fellépett, kínai Li Xiaochuan egy balesetben lábát törte a stúdió munkák befejeztével. Bár Li hangszere, a trombita és a szárnykürt nem igényel különösebb lábmunkát, de a Sanghaj–Budapest járat 8346 km-es, több mint fél napig tartó repülőútja nem segítette volna elő gyógyulását, így a tervezett koncert, és az azt követő turné csak mostanra jöhetett össze. A főváros után szerdán már Győr, aztán Debrecen, majd több erdélyi város jazzklubja szerepel a menetrendben, úgyhogy érdemes figyelni oldalunk koncertajánlóját határon túli olvasóinknak is.

Bágyi Balázs érdeklődését régóta felkeltette a Föld legnépesebb országának zenei élete. A hazai jazzközönség előtt is ismertté vált kínai kapcsolatait sikerült az évek során elmélyíteni, először egy személyre szóló meghívót kapott, majd két éve már jelenlegi zenekarával kelhetett útra. Fesztiválokon, klub koncerteken több ezer ember előtt léptek fel, valamint mesterkurzusokat adtak. Ahogy Balázs egyik korábbi beszámolójában olvashattuk, ez utóbbira különösen szükség van a földrésznyi országban, mert a jazz oktatása még igen gyerekcipőben jár, sokhelyütt még nem alakult ki a helyes módszertan, és a tanári gárda sem mindenhol kellően felkészült. Az oktatási rendszerben található hiányosságok gyökere természetesen a Mao rendszer, és a „Kulturális Forradalom” szörnyű, teljes elszigeteltséget hozó évtizedeiben rejlik. A pornográfnak bélyegzett imperialista zenét tiltotta a hatalom. A nagy múltú sanghaji Conservatory of Music, ahol a nyitás után már amerikai muzsikusok is taníthatnak, jó úton jár a tehetségek felkészítésében. Balázsék is tarthattak itt kurzusokat, és elismerően számoltak be itt szerzett tapasztalataikról. Li Xiaochuan is ebben az intézményben végzett, majd első ázsiai zenészként megkapva a Richard Dalrymple Memorial Jazz Trumpet ösztöndíjat, 2011-ben szerzett újabb diplomát a North Texas University jazz tanszakán. Bejutott az Egyesült Államok Nemzeti Trombita Versenyének jazz-szakág döntőjébe, pályafutása meredeken ívelt felfelé, és rövidesen ő lett Kína első számú “jazz-exportcikke”. 2014 májusában megjelent „New Age” című debütáló albumán Eddie Gomez bőgőzött, akinek kvartettjében azóta ő a trombitás. A számos rangos fesztivál siker közepette ebben az évben még Pat Metheny első kínai koncertjén is felléphetett vendégszólistaként a gitáros Unity Group zenekarával.

Az 1982-ben, muzsikuscsaládban született Li apjától már gyerekkorában megismerte a trombita fortélyait. A klasszikus alapok elsajátítása után megérkezett a behívó, szerencsére a kínai katonai rendészet zenekarába került, és legnagyobb meglepetésemre a jazz-zel is itt került először kapcsolatba. Azért hozzátette a sejtelmes kínai mosollyal az arcán, hogy klasszikus zenei tanulmányit folytatva egyre többet járt Sanghaj jazz klubjaiba, és az ott fellépő zenészek is egyre többször kérték fel, hogy játsszon velük. A jazz hatalom általi elfogadását Li a hetvenes évek végére, a nyolcvanas évek elejére teszi, ezt igazolja, hogy a pekingi Blue Note klub is 1981-ben nyithatta meg kapuit, a Nat Adderley Quintet történelminek nevezhető koncertjével. Azóta sok víz lefolyt a Jangcén, Li a Shanghai Conservatory jazz/klasszikus trombita szakán tanít, és bízik abban, hogy tanítványai közül egyre többen lesznek méltóak a még nagyobb elismerésre, és zenéjük a világ egyre több szegletébe jut el.

Bágyi Balázzsal jó négy éve ismerik egymást, a barátság azóta is tart. Balázs legújabb, hat tételből álló szvitjét már eleve két fúvósra számítva komponálta, és az altszaxofonon játszó Soso Lakatos Sándor mellett természetesen Li trombita játékára gondolt. A novemberben megjelent „China Jazz Suite” anyagát azóta nem játszották, így a koncert előtti napon, Húsvét hétfőn kemény próbán vették át a teljes művet. A gyakorlásnak meglett az eredménye, mert kedden a lemezen hallható magabiztossággal, teljes összehangolódással szólalt meg a zenekar.

Az első részben az ötvenperces szvit mind a hat száma, a lemezen található sorrendet követve hangzott el. Már az első, „Quingdao Sky” című szerzemény kezdetén kiderült, nem a kínai vendéglők giccses világítóképeihez illő kísérő zenét fogunk kapni. A hollywoodi filmek kínai zenei motívumait Balázs a későbbiekben sem idézte fel, így a „Storm Above Ningbo”, a „The Dream of the Panda Bear”, a „Forbidden City”, a „Garden of Joy”, és a „Tibetian Tales” nem egy idealizált mesevilágot, hanem a szerző a hatalmas országban szerzett úti élményeit adta vissza. Nem sárkányok repítették egyik városból a másikba, hanem repülőn, és vonaton közlekedett, nem mitikus lényekkel találkozott, hanem emberekkel, a való világról írta kottába gondolatait. Az autentikus kínai zenéből mindössze időnként a dobok félelmetes erejű üteme, és a cintányér a csengők játékosságát visszaadó hangzása került mintegy besimuló díszletelemként a műbe, jelezve, hogy az mégiscsak Kínában szerzett tapasztalok alapján íródott. A „legkínaibb” szám a tibeti mesékről szólt, amely ország identitásának kérdése minden nyitás ellenére tabu téma Kínában, de „free Tibet” bekiabálások nem hangoztak a nézőtérről. Tapsok viszont igen. Klasszikus kvartett felállásban előadott, igazi post-bop zenét kaptunk, melyben a jazz hagyományainak megfelelően sorra következtek a virtuóz szólók, melyekben a zenekar minden tagja elkápráztatta a közönséget.

A második rész is tartogatott meglepetéseket, az ilyenkor szokásos standard számok elővétele helyett Li Xiaochuan két szerzeményét játszották el. A trombitás szerzőként is jelesre vizsgázott, kompozícióit hallva nem csoda, hogy második, tavaly megjelent "Initial" című albuma zenei díjat nyert hazájában, és a rangos „All about jazz” kritikusa sem fukarkodott a felsőfokú jelzőkkel írásában. Végül Bágyi Balázs szerzemény, a „Tűzugrás” zárta az estét. A 2004-ben megjelent „Valahol máshol” című, a (még nem „New”) Bágyi Balázs Quartet első lemezén található szám érdekessége, hogy csakúgy, mint a mostaniak, szaxofon-trombita fúvóspárra íródott. Tűzkő Csaba szaxofonozott és Hámori János játszott trombitán az eredeti felvételen, amelyen már akkor is Oláh Péter bőgőzött. Mindhárom kompozíció akár a lemezre is felkerülhetett volna bónusz számként, mert stílusukban nem ütöttek el az első részben hallottaktól.

Egy jól felépített, gondosan összeállított remek szólistákkal előadott jazz élményt kaptunk kedd este, amelyet a lemez segítségével otthonunkban is felidézhetünk. Li Xiaochuan nagyszerű technikával előadott dallamos és improvizatív trombita játéka, Soso hihetetlen eleganciával fújt szaxofonja, Oláh Dezső hipnotikus zongoraszólói, Oláh Péter lehengerlő bőgőzése és Bágyi Balázs finom, a zenére fókuszáló dobjátéka steril körülmények között is magával ragad. A „China Jazz Suite”, egy olyan lemez, amely igazi érzelmeket és szenvedélyt kínál, érdemes beszerezni. Ahhoz pedig nem kell nagy jóstehetség, hogy rövid időn belül a nemzetközi jazz életben a kínai jelenlét egyre hangsúlyosabb lesz. A kínai „New Age” hódításra készül!