JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. augusztus 18.
MESTERHÁRMAS2019. augusztus 18.
Borbély Mihály: Grenadilla2019. augusztus 15.
Stég színpad, 4. nap2019. augusztus 05.
Minden jó, ha jó a vége2019. augusztus 05.
Szombat a Stégen2019. augusztus 04.
Küzdelem az elemekkel2019. augusztus 04.
Szaxofon reflektorfényben2019. augusztus 04.
A szaxofon mesterei 2019. augusztus 03.
„Játszani is engedd..”2019. augusztus 02.

Hírek

Cobham 75! – Billy Cobham magyar dobosok szemével

Tegnap délben 75 magyar dobosnak küldtem el az alábbi levelet: „Kedves Magyar Doboslányok és Dobosfiúk! 2019. május 16-án (tehát holnap!) lesz 75 éves Billy Cobham! Ebből az alkalomból, akinek valaha jelentett valamit, vagy még ma is jelent, az írjon pár mondatot róla! Aki csak később olvassa az e-mailem, az is bátran írhat, hisz a cikk fent lesz június 1-ig a jazzma.hu-n! Majd utólag beteszem! Köszi előre is! Üdv, Róbert, Robi, Robi bácsi” Aztán felütöttem saját gyűjtésű adattáramat, amiből kiderült, hogy az elmúlt 36 évben BC eddig 12 alkalommal járt Budapesten. (Igaz, voltak vidéki helyszínek is, például Gödöllő, Szombathely és Cegléd!) Először 1983. szeptember 29-én az Almássy téri Szabadidő Központban lépett fel fővárosunkban. (Csak zárójelben jegyzem meg, ott voltam. Frenetikus volt a középszintű német formáció kellős közepén. És hogy volt egy olyan „bűvészmutatványa”, mikor négy (4, you know!) dobverővel játszott, hát az mindent überelt!) Eddig hatan válaszoltak. Igaz, egyikük Kanadából!

Benkó Ákos

A dobolás technikai megközelítésének, virtuozitásának és ezek zenei szerepkörökre való kifejlesztésének talán legnagyobb újítója és úttörője Billy Cobham! Stílustól függetlenül generációk legnagyobbjaira volt és van hatással, pl.: Simon Phillips, Gene Hoglan, Borlai Gergő, Bobby Jarzombek, Dennis Chambers, Mike Bordin, Németh Gábor, stb.
Nélküle jóval szegényebb lenne TizenhatodosDobosCudarVilàgunk:-)

Köszönjük Mr. Cobham!


Botos Ferenc (Frank Botos – Toronto, Kanada)

First, Happy Birthday to the master Billy Cobham, who is one of the biggest influence on my playing.

I grow up listening to him since he was one of the favourite drummers of my father. Thankfully my playing remaind even the critics of his style. Here is a quote from the live music report.

"Frank Botos is a heavy drummer who is perfect for a trio, filling in the spaces and creating a full sound. He did an impressive job on Wayne Shorter’s “Footprints”, the fourth song in the set. At times I am reminded of a Billy Cobham style of drummer, where the rolls that should end just keep going."

http://thelivemusicreport.com/2006/June/RobiBotos_jun06.html


Delov Jávor

Nekem Billy Cobham egy kapu. E nélkül a kapu nélkül sanszosan még mindig csak a könnyűzenéért rajonganék, de így ajtót nyitott nekem jazz-rock/fúziós zenéje kapcsán a jazz zenére, az improvizatív zenére, a swingre, a funkra, és még megannyi másra, amit afro-amerikai zenének hívunk. Nekem egy kapu, sőt, egy időkapu, és a világ egyik legegyénibb dobosaként visszarepít oda, ahol futottam még dobórára, hogy az előttem levő diák feladataiból inspirálódjak, és ötleteket lopjak, a játékához, feszességéhez, energiájához, avagy a tűzhöz közelebb kerülhessek.
Köszönöm, hogy vagy Billy, remélem, még sokáig fogod szórni a ‘magic’-et!

Boldog szülinapot! 

Kalmár Zoltán

Isten éltesse!

Nekem gyerekkoromban éveken át ő volt a kedvenc dobosom. Főként a játékának a lüktetése fogott meg, az általa játszott "time", ami szerintem egyedülálló.

Ha még belefér, egy rövid történet:

18 évesen, 1994-ben Stockholmban jártam, nyári csereüdültetés alkalmával cseregyerekként. A kinti család olyan rendes volt, hogy pénzt kaptam tőlük az utolsó napra, hogy hazamenet tudjak miből enni, mivel nekem egy hét alatt elfogyott. A kapott pénzből 5 db Bill Cobham lemezt vásároltam, mert idehaza nem lehetett kapni.  :)


Mády Kálmán

Első zenei élményem Billy Cobham-mel

Billy Cobham nevével és parádés játékával abban a korban találkoztam először (még jazzkedvelő kamaszként), amikor jazzlemez még csak „nyugatról” volt beszerezhető.
Ebben az időben tartottunk rendszeres lemezhallgatásokat barátomnál, aki kinti rokonai révén kapott ilyen lemezeket.
Az első Cobham élményem ott ért, a Mahavishnu „Birds of Fire” lemezét hallgatva, amely számunkra elképesztően egyéni újdonság volt, Cobham forradalmi játékával egybeszőve. Kíséretei és szólói szinte az egész világot megmozgatták. Ilyen például a B oldal első száma („One World”), az akkori legendás dobszólójával együtt:  18:56 (youtube link)

Ez a zene nekünk egyfajta életérzést, és a zenei élvezeten túl egy végtelen szabadságérzetet is jelentett.

Később, zeneiskolai hallgatóként aztán kielemeztük Cobham saját lemezein való játékát, a jellegzetes 3/16–os, 5/16-os fürtökben forgó átvezetéseit, és egyebeket, amiket utolérhetetlen friss dinamizmussal hozott.

Billy Cobham egy mérföldkő a dobosoknál.

Érdemes belehallgatni a kezdeti korba is egy akkori Mahavishnu szám elejével, ami vitalitásánál fogva még az egészségre is gyógyítóan hat… :). The Inner Mounting Flame „Vital Transformation”:  24:15 (youtube link)

Boldog születésnapot!!


Szendőfi Péter

BC nekem az a dobos, aki miatt komolyan elkezdtem foglalkozni a dobolással 1985-ben. Van egy lemez, a Mahavishnu zenekar 1984-es „Mahavishnu” című lemeze, ami a legelső olyan album volt, ahol BC-t hallottam dobolni, és ami számomra sorsfordító is volt egyben. Akkor már nem volt tagja a Mahavishnu-nak, de John McLaughlin még visszahívta erre a lemezre.
Ezt követően, és azóta is nekem ő az első számú dobos.
Egyértelműen a fúziós dobolás kialakulásának és forradalmárnak elsőszámú és legdominánsabb úttörője, olyan stílusjegyeket és nyelvezetet teremtve a dobolásnak, ami előtte senki játékában nem volt megtalálható. Szinte az összes fúziós zenét játszó dobos magán viseli Billy Cobham dobolásának nyomait - kisebb nagyobb arányban -, akik a 70-es éveket követően nagy névre tettek szert.
Jómagam, mivel eleinte autodidakta módon tanultam dobolni, és a klasszikus konziban sem volt dobfelszerelésen játszás, az egyetlen módszer az volt, hogy lehallgattam, leírtam és aztán elkezdtem megpróbálni megtanulni a hallottakat /szerencsére a klasszikus zenei képzésnek köszönhetően a kottát jól ismertem, és tudtam is használni/. Éveken át csak BC albumokat írtam le, és próbáltam kigyakorolni tanári segítség nélkül. Az 1986-os „Power Play” albumot például teljes egészében és hangról hangra leírtam 1988 nyarán. Miközben szüleimmel és testvéreimmel több hétig a Balatonon nyaraltunk, én az árnyékban ültem egy walkman-nel és kottapapírral a kezemben, reggeltől estig.
Hatalmas és meghatározó segítség volt nekem BC játékának elemzése, és noha azóta rengeteg más hatáson is keresztülmentem, mind a mai napig érzem stílusjegyeinek nyomait a játékomon.
Az autodidakta zenetanulás miatt aztán a tőle leírtak alapján próbáltam saját magamnak gyakorlatokat kitalálni, hogy bizonyos dolgokat hogyan fejlesszek. Hosszú évekkel később, amikor először a kezembe kerültek amerikai oktatóanyagok, jó érzés volt látni, hogy rengeteg gyakorlat ugyanaz volt, amiket én magamtól találtam ki, megpróbálva követni a logikai és zenei láncot Billy játéka alapján.
Az hiszem, soha nem fogom tudni ezt igazán megköszönni neki, de köszönöm így, ezen a kis beszélgetésen keresztül.


Vissza a hírekhez