Dock In Absolute – Jazz Kocsma (2019. május 30.)
Végy egy remek, klasszikus képzettségű zongoristát, mondjuk Luxemburgból, hozzá egy melódiákban gazdag játékkal megáldott basszusgitárost Belgiumból, és ha találsz hozzájuk egy nagyszerű dobost még esetleg Luxemburgban, aki otthon van a kemény ütemekből lágy vonalakra váltásban, akkor készen is van a Dock In Absolute trió. Már csak le kell ülni egy ital mellé – ezt a Jazz Kocsmában kiválóan meg lehet tenni – és élvezni a zenét, amit ez a három fiatalember produkál.
Jó néhányan ezt tettük tegnap, és nem jártunk rosszul. Azt a véleményem továbbra is tartom, hogy zongora vezette trióban manapság már nagyon nehéz újat alkotni. Továbbá, ha a zenekar valamelyik tagja nem ura a hangszerének, az gyorsan kiderül. Nagyon együtt kell lenni, figyelni kell egymásra a játékban ahhoz, hogy a közönség figyelmét végig fenntartsák. Tegnap ez sikerült.
Talán kijelenthetjük, hogy Esbjörn Svensson svéd zongorista triója (E.S.T) volt az első, amely az egész világ elismerését kiváltotta a zongora triók újraértelmezésében. Az elektronika finom alkalmazása, a klasszikus zene rock-kal, trance-beat ütemeivel egészen a DownBeat magazin 2006 májusi címlap történetéig („Europe Invades!”) repítette őket. Svensson sajnálatos, búvárkodás közbeni elvesztése után számtalan követőjük akadt, akik igyekeznek életben tartani ezt a zenei vonalat. A teljesség igénye nélkül: Tigran Hamasyan, Helge Lien, Leszek Możdżer, Gregory Privat, Omer Klein, Shai Maestro, Martin Tingvall… az európai invázió folytatódik.
Mondhatjuk ezt a hagyományt követi a luxemburgi trió is, akik a Babel Jazz Budapest Fesztiválon léptek fel két napja, majd útban Belgrád felé megálltak Szegeden. Jean-Philippe Koch (Roland 300), David Kintziger (basszusgitár), Michel Mootz (dob) már 2012 óta zenélnek együtt, legújabb CD-jük a napokban fog megjelenni. Koch - a Berklee egykori hallgatója - ezúttal végig a Roland digitális zongoráját használta, leginkább analóg zongora hanggal, minimális elektronikai segítséget időnként a basszusgitáros Kintziger vett igénybe. A koncert jelentős részében a rockos ütemek domináltak, időnként megszakítva némi klasszikus beütéssel. Ezekben a pillanatokban nekem leginkább Eugen Cicero hatvanas évek közepéről származó felvételei ugrottak be, persze modern környezetbe áthelyezve. De igazából nem is szeretném senkihez sem hasonlítani Koch szerzeményeit, azok a dallamok, ritmusváltások, harmóniák, amiket hallhattunk, teljesen egyedivé tették a hangzást. Nem véletlen, hogy más földrészekről is érdeklődnek irántuk, hiszen mexikói és japán turnéról tértek vissza, az európai fellépések után még az USA is hátravan. Fogunk még hallani róluk.
A képeket Ács Péter készítette
Aki nem szeretne sokáig várni, még egy lehetősége van a közeljövőben itthon is megnézni őket, június 1-én Balatonbogláron, a Babel Jazz Nemzetközi Jazz Fesztiválon lépnek fel.
A Jazz Kocsma remek jazz idényt zárt a tegnapi koncerttel, reméljük ősszel ugyanígy folytatják majd…
