Gyárfások
Apa, fiai és egy atyai jóbarát. Teljes teltházas közönség előtt játszottak június 20-án, csütörtökön 8-tól az IF-ben.
A hőség ellenére és aztán az eső dacára sokan gyűltek össze a koncertre. Gyárfás István (gitár) neve mindig élményekben gazdag estét ígér; felnőtt művésszé érett fiai (Attila a doboknál és Péter a zongoránál), valamint Berkes Balázs (bőgő) említése is fokozta csak a várakozást. Szerencsére és örömünkre ezúttal sem csalódott, aki a Ráday utca kis kávézóját választotta, fantasztikusan játszottak a zenészek.
Az első félidő kevésbé ismert standardekkel indult. Mindenki egyenrangú partnerként vett részt a játékban: a nagyobb lélegzetű szólókban kényelmesen időztek és kihasználták a különféle együttjátékok lehetőségeit is. Tették mindezt teljes eleganciával, magabiztos virtuozitással, leleményes ötletekkel és fergeteges jókedvvel. Jóllehet, a számok előtt időnként még egy utolsó, rövid taktikai megbeszélést tartottak, a megszülető zene kicsiszolt, összeszokott hangzású volt; egymást jól ismerő és az előadásban érzékenyen résztvevő muzsikusok jutalomjátéka. Nagyon szépek voltak a bőgőn megszólaló témák, és több számban is ebben a kevésbé szokásos felrakásban élvezhettük a dallam bemutatkozását. Az idő előrehaladtával a szerzemények is egyre izgalmasabbak lettek: előkerültek a saját kompozíciók Gyárfás István és Berkes Balázs tollából. Gyárfás István konferanszaiból időnként megtudhattunk a számok választásainak indokaiból is, például, hogy a „Soon” című Gershwin szerzeményt a Creative Art Trio emlékezetes előadásai miatt tűzték a műsorra. A „Gentle Rain” szomorú aktualitásból került a programba, Téli Márta, a nemrég elhunyt énekesnő tiszteletére játszották el a műsor vége felé. Zárásként Berkes Balázs „Madrid” című száma hangzott el, melyet egy repülőúton látott kétszeres naplemente hatására jegyzett le a szerző. A szűnni nem akaró tapsot végül egy, a csendrendelet miatt „nagyon halkan” eljátszott ráadással köszönték meg a művészek, a „Body and Soul” egy ihletett, nyugodalmas verziójával.
Gondolatban újra és újra végigpörgetve a műsort, az egyéni és csoportos teljesítményen felül teljesen áthatotta a koncertet a muzsikusok zene- és egymás iránti tisztelete, amely aztán mintegy katalizátorként mindenkit további intenzív részvételre sarkallt. Felemelő érzés volt megtapasztalni ezt, és csak kívánni lehet, hogy sok hasonló koncertet játsszon még ez a társulás!
