Váczi Eszter a Jókai Klubban
Június 21-én, pénteken este lépett fel Váczi Eszter és a Quartet a Jókai Klub színpadán. A Svábhegy tetején megbúvó erdőszéli kis jazzklub tökéletesen biztosította az előadás intim hangulatát, ez a muzsika embertől emberig szól közvetlenül, talán szokatlanul is mély rétegeket érintve a hallgatóságban.
Eszter azzal kezdte az előadást, hogy bejelentette, összekeverte a cipősdobozait és emiatt ma papucsban fog fellépni. Nagyon hamar kiderült, hogy még ez is jól áll neki, írhatom azt is, hogy egy díva papucsban is díva...
Ez a zene éjszakai zene. Lehet párizsi, lehet mediterrán, lehet swing, lehet bossa, vagy sanzon, de éjszaka. Mesélős, merengős, boncolgatós, néha odamondós. Eszter énekel, de akár mintha egy eldugott presszó kis asztala mellett ülne szemben velem, és mesél, az életéről, kalandokról, szakításokról. A színpadon apró mozdulatokkal irányít, szinte rebben ide-oda, a zenésztársak pedig tökéletesen kísérik. Ha lehunyt szemmel hallgattam, sokszor úgy éreztem, mintha az Oregon szólna, máskor meg mintha harminc évvel ezelőtt a Bem rakparton ülnék, a Mini Fender zongoráját hallgatnám... Ha már Fender zongora, akkor muszáj kiemelni Gátos Iván billentyűs játékát, aki a manapság nagyon népszerű Nord szintetizátorral hívta életre egymás után a jobbnál jobb vintage hangszíneket – tökéletes minőségben és kivételesen finom ízléssel. Gyenge Lajos nem véletlenül oszlopos tagja a hazai dobos elitnek, itt is hozza a megszokott nagyon magas színvonalat. Játékán érződik, hogy otthon van a harapósabb műfajokban is, ez azonban csak előnyére válik a zenének, hoz egy kis karcot, egy kis élt a hangzásba. Eszter néha „elengedte” a zenekart, és ilyenkor mindig vibráló, egymást pillanatok alatt stenkbe vonzó improvizációk indultak, inkább a fusion, vagy akár a jazz-rock (van még ilyen..?) jegyében, aztán egy-egy viharos fortissimo után Eszter visszajött, néhány gesztussal elcsitította a vihart, hogy együtt induljunk kicsit másfelé.
Első alkalommal volt a zenekar a Klub vendége, de mindannyian, akik ott voltunk, bízunk benne, hogy nem utoljára.
