JazzMa

Friss Hírek

Csordás Gábor: Swansong2019. július 16.
Masecki, Marcin: Ragtime2019. július 15.
Dés László: Capricci2019. július 10.
Játék – 2019 július2019. július 07.

Hírek

XX. Jazz és a Bor fesztiválja – 1. nap

A balatonboglári művház tatarozása miatt idén új helyen, a Kultkikötőnek becézett teniszcsarnokban rendezik a fesztivált. A jó idő esetén ideális koncerthelyszínt, a művház kertjét ugyan nem tudták áttelepíteni a 40 önkéntessel dolgozó rendezők, de padló- és szőnyegborítással, valamint a terem berendezésével láthatóan mindent megtettek a megfelelő körülmények biztosítása érdekében.

A strandközeli helyszínnek és a sétány felett kifeszített feliratnak köszönhetően talán olyanok is betérnek, akik – velünk ellentétben – nem kifejezetten a jazz miatt jönnek a környékre.


20190703-194222.jpg


Mint rendesen, idén is a bejáratnál várja a borok mellé sajtot fogyasztani vágyókat Janó, különös tekintettel a még mindig szenzációs juhsajtokra, hogy aztán a jegy mellé kapott pohárral begyűjtsük a bele való kóstolót.


20190703-200205.jpg


Az idén Babos Gyula emlékének szentelt fesztivált Szalai Tünde főszervező, Mészáros Miklós polgármester, Keserű Zoltán önkormányzati képviselő és László Attila nyitotta meg, és Dr. Kiss Attila András ­– minden évben más technikával készülő – jazzportréinak köszönhetően a hallgatóság vizuális élményben is részesülhet.


20190703-201358.jpg


Az első koncertet a Balatonfenyvesről származó Kutzora Edina (ének) és az Antal Gábor Trió (Antal Gábor – zongora, Szentgallay György – basszusgitár, Fekecs Ákos – dobok) játszotta. Mint Edina elmondta, ez volt az első közös fellépésük. Programjuk a trió és az énekesnő szerzeményeire épült. A trió számait inkább a kemény, energikus, jazz-rockos hangzás és a pezsdítő nyáresti funk jellemezte, Edina dalait pedig inkább pop-jazznek nevezném, de ezúttal e jelző abszolút pozitív: kitűnő zenészek adták elő emberi hangon, hangszereken, mindenféle effektek és gépek által generált ritmusok nélkül. Valamennyien biztosan kezelik hangszereiket, ha valakit mégis ki kellene emelnem, a basszusgitáros szólóit említeném. Edina énekét sajnos időnként elnyomta a trió hangereje (és a terem akusztikája se mindig kedvezett neki), de ha valaki addig netán kételkedett volna a hangminőségében és az énektudásában, azt mindenképpen meggyőzte a zajos siker ráadásaként csak zongorakísérettel előadott „Cry Me a River”.


20190703-203857-001.jpg


20190703-204515.jpg


20190703-204530.jpg


20190703-204537.jpg


20190703-204544.jpg


20190703-214204.jpg


A Soso Lakatos Sándorral (altszaxofon) kibővített László Attila (gitár) – Oláh Kálmán (zongora) Quartet műsora örökzöldekből (Bud Powell, Nardis), valamint Attila és Kálcsi saját szerzeményeiből állt. Basszusgitáron – mint Attilával általában – ezúttal is Lattmann Béla játszott, a dobok mögött pedig Balázs Elemér ült. Ők ketten nem feltűnően, de betonbiztos alapokat szolgáltattak társaiknak. Az egymást évtizedek óta ismerő tagok – akik közül az ifjú Soso se lógott ki – örömzenéjét hallhattuk, sok-sok rögtönzéssel, sziporkákkal, mosollyal. „Születik a zene” – írtam fel Attila „Downhill” című dala közben, és ez volt a jellemző az egész koncertre. Ott, előttünk, a szemünk láttára és a fülünk hallatára változtak és újultak meg az egyébként már ismert dalok. Továbbá – nem először – azt is megállapítottam, hogy a magyar szerzők saját darabjai legalább olyan minőségűek, mint a híres amerikai standardek. Kálcsitól az „Always” és a(z ezúttal „Palimadár Blues”-ként felkonferált) „Polimodális Blues” már jó ideje „standard”, csak azt sajnálom, hogy ritkán hallok magyar zenészeket kortárs magyar jazzisták darabjait játszani.

Az első napot a késői órára megfogyatkozott, de igen lelkes közönség által kikövetelt blues zárta.


20190703-221826.jpg


20190703-223241.jpg


20190703-224814.jpg


20190703-225213.jpg


20190703-232355.jpg


Vissza a hírekhez