JazzMa

Friss Hírek

Csordás Gábor: Swansong2019. július 16.
Masecki, Marcin: Ragtime2019. július 15.
Dés László: Capricci2019. július 10.
Játék – 2019 július2019. július 07.

Hírek

XX. Jazz és a Bor fesztiválja – 4., zárónap

Mielőtt a koncertbeszámolókra térnék, mindenképpen (ismételten) szót kell ejtenem a boglári rendezők (Helyiérték Egyesület) önkénteseinek kedvességéről, vendégszeretetéről és profizmusáról. Ritka jól szervezett fesztiválról beszélünk, és a felkészültség magas fokának az utolsó napon is tanúja lehetett a házat ismét szépen megtöltő közönség. Aki többkoncertes jazzeseményekre jár, gyakran tapasztalhatja, hogy két együttes között iszonyúan sok idő telik el a pakolással, átszereléssel. Különösen igaz ez, amikor nagyzenekarokról van szó. Ebből Bogláron semmit nem érzékeltünk. Berki Tamás és a Sárik Trió felszereléseivel együtt már a MAO kellékei is a színpadon voltak. Csak Péter piros gépzongoráját kellett a szünetben leszedni, és Cseke Gábor már odakészített fekete hangszerét kicsit odébb tenni. Persze segített, hogy mindkét koncerten Csízi László dobolt, tehát az ő hangszerei maradtak. Ráadásul egyik együttes se fárasztotta hosszas hangolással a megjelenteket – a beállást még a nézők érkezése előtt elintézték. A jó példa más helyszíneken is követhető.

Az első fellépők előtt Tücsi a színpadon köszöntötte az utolsó napra megérkezett Dr. Kiss Attila András festőművészt (civilben orvos), akinek „Shadows” (Árnyak) című jazzportré-kiállítása is a fesztivál szerves része volt.


20190706-202044.jpg


Berki Tamás és Sárik Péter a sorozat visszatérő előadói, akikhez ezúttal Fonay Tibor (bőgő) és – az előzetesen közöltektől eltérően – Csízi László (dob) csatlakozott.

„Legyen egy dal, ami mindig az első” - énekelte Tamás, és volt, aki máris vele énekelt, és ülve táncolt – már amennyire ez lehetséges. A jazz lehető legjobb értelemben vett szórakoztató ágára kerültünk, és rögtön kaptuk az első lendületes zongora- és bőgőszólókat is.

„Don’t Get Around Much Anymore” – Ellington-énál lényegesen vadabb zongorázással, majd jön a „Bika”, Berki Tamás önéletrajzi ihletésű száma. Ismerős a repertoár, de a rögtönzéseknek köszönhetően mindig máshogyan szól. Most is érvényes: nem az számít, hogy mit adnak elő, hanem az, hogy hogyan. Márpedig ebben nincs hiba, Tamás hangja nem kopik az idővel, és frenetikus duót játszik Peti és Laci. Jobim szambája örömzene a hallgatóság tapsának bevonásával. A „Békés Expressz blues”-hoz pedig Tamás már a harmadik különböző sapkát teszi fel. Aki régen ismeri a dalt, az énekel, akinek új, az mulat a szövegen.

„Mindenki engem akar hallani”, azaz Tamást, bár hazudik, de ő legalább bevallja. Lassítanak és finomítanak a zenén a „Búcsú blues” előtt, amelyhez előkerül Tamás negyedik sapkája. Az önfeledt szórakozás és szórakoztatás jegyében Tamás beleénekli a szövegbe a társak bemutatását és egy picit a fesztivál történetét. Ráadásként „Kezet fel!” (és ötödik sapka), énekel és tapsol a nagyérdemű – teljes siker, amint az előre várható is volt.


20190706-202325.jpg


20190706-202340.jpg


20190706-202425.jpg


20190706-202549.jpg


20190706-202555.jpg


20190706-203950.jpg


20190706-204225.jpg


20190706-204429.jpg


20190706-210253.jpg


20190706-212056.jpg


20190706-212550.jpg


20190706-212621.jpg


20190706-212627.jpg


20190706-213352.jpg


A szünetben megejtett tombolasorsolást követően a Fekete-Kovács Kornél által vezetett Modern Art Orchestra lépett színpadra, elsőnek Kornél erre az alkalomra komponált darabjával (J©W20) + Cserta Balázs táncos (egyébként a MAO szaxofonosa) és Szalai Tücsi „csűrdöngölőjével”. (Vajon ez volt a beharangozó interjúban Tücsi által említett idei meglepetés, vagy a boros – nem könnyű – kirakós játék?) A szaxofonszólót Ávéd János játszotta.

A műsor a „Highlights” címet viselte, azaz a MAO néhány tagjának zeneszerzői kvalitásait felvillantó darabokból állt.

A szerző Subicz Gábor trombita- és Cseke Gábor zongoraszólóját is tartalmazó „Bizonyíték a lencse alatt” lehetne egy krimi zenéje is. Pályázhatna mondjuk a következő Bond filmhez.

Bacsó Kristóf „Nocturne”-jében a szerző szopránszaxofonon játszik, a dobszólót a fáradhatatlan Csízi Laci szolgáltatja (az inge már az első részben úgy átázott, mintha a Balatonból jött volna). Érdekesen indul Kornél darabja, amelynek címét először szanszkritül mondja be, de szerencsére aztán le is fordítja: „Sétálj az úrral!”. Kórusban szaval a zenekar, majd belép a zongora, a ritmusszekció és végül a fúvósok (Kornél szárnykürtön). Szokatlan kezdés után sodró nagyzenekari játék.

Ősbemutatóval folytatják, Cseke Gábor: „Harag”. Ennek megfelelően kezdődik, talán túl komoly is a fesztivál eddigi hangulatához. Az elképesztően monumentális hangzás mellé a szerző zongora- és Bacsó Kristóf szopránszólói társulnak.

Ávéd János egy blues-zal járul a programhoz. A számot Kornél trombitaszólójával és a zongora–bőgő–dob trióval adják elő, amelyből kiemelkedik Bögöthy Ádám bőgője, és Csízi Lacinak is van még ereje egy szép hosszú szólóra.

A végére aztán a MAO is könnyedebbre veszi. „I’m Putting All My Eggs in One Basket” – énekli és harsonázza Korb Attila Irving Berlin örökzöldjét. A nyári fesztiválhoz alkalmazkodóan, a MAO-ra kevésbé jellemző harsány dixieland stílusban előadott „Happy Birthday” és vastaps zárja a XX. Jazz és a Bor fesztiválját Balatonbogláron.


20190706-215836.jpg


20190706-220547.jpg


20190706-220721.jpg


20190706-220727.jpg


20190706-220807.jpg


20190706-220917.jpg


20190706-221150.jpg


20190706-223846.jpg


20190706-224001.jpg


20190706-230000-002.jpg


20190706-231224-001.jpg


20190706-231301-001.jpg


20190706-231849.jpg


Nagy köszönet a szervezőknek és a zenészeknek! Várjuk a XXI.-et.

(A képeket mindhárom beszámolóhoz Greilinger Judit készítette.)


Vissza a hírekhez