The Intercontinentals – Jazz Kocsma (2019. július 21-22.)
Dupla koncerttel örvendeztette meg a jazz-re éhes közönséget a magyarországi lemezbemutató turnéját Szegeden záró interkontinentális együttes. A szó szoros értelmében valóban azok, hiszen Óceánia, Amerika, Európa a zenészek szülőhazái.
A Hollandiában létrejött quartet tavaly megjelent lemezét már korábban bemutattuk.
Most az OPUS Jazz Club-beli és egy kapolcsi fellépés után az erős szegedi kötődésű zenekar július 21-én állt először pódiumra a Jazz Kocsmában.
Horváth Andor - a Szegedről Hollandiába származott bőgős – mellett az erős szegedi kötöttséggel rendelkező új-zélandi Matthew Mitchell gitáros, a holland Wim Kegel dobos, és az amerikai Zane Massey szaxofonos alkotta a négyest.
Nagy érdeklődés várta Massey játékát, hiszen őt már régről ismerhetjük, a ’80-as években tagja volt az afro-amerikai Ronald Shannon Jackson Decoding Society nevű zenekarának, játszott Sun Ra és Jemeel Moondoc együtteseiben, és az ínyencek feljegyezhették a nevét az utóbbi 20 év talán legjobb, a QPSM Unit „The Seriousness of the Matter” címmel készített free-funk albumán.
A vasárnapi koncerten már az első szám telitalálat volt, Michael Brecker tiszteletére szólt a zene Massey dinamikus tenorszólójával. És egyben el is kezdődött az a varázslat, ami aztán az est egészében kitartott. Rendkívül összeszokott, profi bőgő-dob ritmusszekció szolgáltatta az alapot a gitár és szaxofon zenei vándorlásához. Mitchell és Massey egymástól vették át a témákat, mikor egyikük szólózott, a másik becsületesen támogatta a háttérből. Parádés gitár játék, és lehengerlő szaxofonszólók váltották egymást, vagy éppen szóltak egyszerre, időnként erőteljes, groove-os háttérrel. Wim Kegel nem véletlenül az egyik legjobb dobos Hollandiában, mind a kíséretben, mind pedig rövid szólóiban érződött a tudás, az energia, ami rengeteget hozzátett a zenekar „sound”-jához. Andor nagy odaadással, figyelemmel biztosította a szükséges basszus hátteret.
A repertoár a tavalyi lemez, és a valamikor október körül megjelenő új album számaira alapult. Hallhattunk egy tisztelgést Massey egykori munkaadója, Sun Ra munkássága előtt, és Mitchell is írt egy számot egyik fő inspirálójának, Sonny Sharrock gitárosnak az emlékére.
Már ez az este is fantasztikusan sikerült, de az együttes másnapra is programot szervezett nekünk nézőknek, hiszen hétfő este „Free Jazz Special” fedőnévvel újabb remek szórakozás várt ránk. A cím talán arra utalt, hogy nem teljességgel megkomponált darabokat hallhattunk, az előző napnál kicsit több volt a szabad improvizáció, már a dobnak és bőgőnek is nagyobb tere maradt a szólók során. Matthew rendkívül tréfás kedvében volt, az elhangzott számok többségének a „Ki fogja felszántani a szomszéd földjét?” címet adta egy kivétellel, amely a keresztségben a „Miért döglött meg a szomszéd tehene?” címmel gazdagodott. Bizony, ilyen gondolatok foglalkoztatják azt, aki egy Szeged közeli tanyán figyeli a szomszédjai életét. Viszont a címek ellenére zeneileg nem ismert tréfát a négyes, a második este is szenzációsra sikeredett.
Blahó Attila –aki néhány napja komoly születésnapon esett át - ezúttal hangmérnöki tudását vetette be, mindkét alkalommal rögzítésre került a zenei anyag, remélhetően valamilyen formában elérhető lesz majd valamikor.
Összegzésként azt kell mondanom, ilyen remek jazz koncert nem volt az utóbbi egy évben Szegeden, és megkockáztatom, hogy nem is lesz már az idén… azaz lehet, hogy az Év koncertjét láttuk?
Mindenesetre a Jazz Kocsma megerősítette az első helyét a szegedi jazz élet helyszínei között. Nagy köszönet a szervezőnek!
Az alábbi fotókat Ács Péter készítette
