A MEGBÉKÉLÉS JEGYÉBEN
A szeptember 1-én, vasárnap kezdődött 22. Zsidó Kulturális Fesztivál csütörtöki programjába is két jazz esemény került, és a keddi naphoz hasonlóan nehéz volt a választás. A Dohány utcai zsinagógában Illényi Katica a Sárik Péter Trióval különböző zenei stílusokon és korszakokon átívelő, klasszikus, Bach, Bartók, Beethoven művek, valamint többek között Piazzolla, Morricone szerzeményeinek rendhagyó jazz, gipsy swing és klezmer feldolgozásait ígérte. A Hegedűs Gyula utcai zsinagógában, az előzetes információk szerint, Pandzarisz Diána, azaz Dina, a jazz új hullámait a zsidó népzenével vegyíti majd zenésztársaival. A nemrégiben személycserék után megújult Dina Zenekarba a jazz térfélről Balázs József, Radics József és Czibere József érkezett, a népzenei oldalról oszlopos tagként maradt továbbra is Szokolay Dongó Balázs. Mivel Balázs Józsit a hasonló úton járó East Gipsy Band óta a vegyítések nagymesterének tartom, így csütörtökön a Hegedűs Gyula utcai helyszínt választottam.
A Dina zenekar 2012 karácsonyán első nagylemeze felvétele közben jött össze. Előtte nem játszottak együtt, de a felvétel jól sikerült, így az énekesnő nem hagyta szétszéledni a csapatot. A klasszikus gitárosként ismert Mester Sándor, Szokolay Dongó Balázs, a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes furulyása és egyik szaxofonosa, és a számos formációban ütőhangszeres Dés András játszott az első időszakban, a köztudatba hamar berobbant zenekarban. Az utóbbi években Lamm Dávid gitározott, vele Dina többször duóban is fellépett, többek között 2016 augusztusában a BJC-ben is. Dés András helyére Czibere József került, Lamm Dávid kivált a zenekarból. Érkezett viszont a zongorista Balázs József, és vele a bőgős Radics József, akik új színt hoztak a zenekar hangzásába.
A Dina zenekar továbbra is elsősorban az andalúz gyökerű, tradicionális szefárd zsidó zenei hagyományokból merített, amelyben esetenként a rai (az oráni, algériai beduin zene összefonódása spanyol, francia, afrikai zenei formákkal) elemei is felismerhetőek voltak. Ehhez Balázs József még improvizációi során becsempészett latin-amerikai dallamokat is. Nem jazzesített népzenét játszottak, a folklór különleges interpretálását hallhattuk tőlük alaposan átszőve jazz improvizációkkal. Az ősi szefárd zsidó dalok egy részét Dina a középkori spanyolországi zsidók nyelvén, a szinte eltűnt, spanyol és héber elemeket tartalmazó ladino nyelven énekelte, amelyek tartalmát szuggesztív előadásának köszönhetően megértettük. Saját szerzeményeit angolul énekelte, és a repertoárba bekerültek török, görög, sőt, elsőre talán meghökkentőnek tűnő, arab dalok is. Hozzáteszem, a többihez hasonlatosan kristály tisztán, és szívből énekelve. A meghökkenést nyilván nem az eltérő zenei világ okozhatja fejüket felkapó olvasóimnál, mert az igen hasonlatos. Dina, mint elmondta, hisz a békében, a zene napi politika, országhatárok feletti, népeket és vallásokat összehozó küldetésében. Szavait, énekének üzenetét a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga közönsége értése jeléül nagy tapssal fogadta, mint ahogy a szöveg nélküli, instrumentális szólók is befogadásra találtak, a ráadás sem maradhatott el. Csak remélni tudom, ez az eufórikus érzés nem múlik el az első sarkon hazafelé menet.
Dina, és a zenekar ezért mindent megtett.
