GRENADILLA

Az ezredforduló táján alakult Borbély Műhely januárban vonult stúdióba, és májusban mutatta be megjelenésre váró, ötödik lemezének anyagát az Opus Jazz Clubban. A végül augusztusban, a BMC gondozásában kiadott CD mind szakmai körökben, mind a közönségnél páratlan sikert hozott, a zenekar az új kompozíciókból a kapolcsi és a debreceni fesztiválon is ízelítőt adott. A „Grenadilla” a Budapest Jazz Club szombati, csaknem az egész lemezt bemutató koncertje is maradandó élményt nyújtott. Az Artisjus, eMeRTON, Szabó Gábor- és Liszt-díjas, Lovagkeresztet, és a Vujicsics együttes tagjaként pedig Kossuth-díjat is elnyert zenekarvezető Borbély Mihály mellett Tálas Áron játszott zongorán, Horváth Balázs bőgőn és G. Szabó Hunor dobolt.

Elsőként az „Our Favorite Things” hangzott el, melynek ismerősnek tűnhető címét nem írtam el. Richard Rodgers híres szerzeménye, a jazzben alapművé vált „My Favorite Things” Coltrane féle megközelítésének páratlan ritmusokkal, keleties skálákkal, balkáni, és magyar népzenei motívumokkal átszőtt, tárogatón játszott továbbgondolását hallhattuk. Nem véletlenül ez a Borbély kompozíció lett a lemez nyitódarabja is. Ebbe a számba sikerült belesűríteni az egész lemez üzenetét, a zenekar hitvallását a zene felé. Tisztelet a tradíciók és a nagy elődök iránt a mai korszellemnek megfelelően, a modern jazz irányzatainak ötvözése a magyar mellett, a környező és távolabbi népek zenéjével, valamint kortárs klasszikus zenei elemekkel.

A zenekar bemutatása után Borbély Mihály beavatta a közönséget, miért is kapta új lemezük a „Grenadilla” címet. Valaha az értékes bútorokhoz, valamint húros hangszerekhez fogólapnak, kulcsnak használt ébenfából készítették a fafúvós hangszereket is. Az ében fogytával a hasonlóan Afrikában őshonos, fekete színű, nagyon kemény, nagyon nehéz, de sokkal kedvezőbb mechanikai tulajdonságokkal rendelkező grenadilla fa terjedt el, és lett mára a jó minőségű fúvós hangszerek nagyra becsült anyaga. Kiváló akusztikai tulajdonságai mellett, természetes olajtartalmánál fogva jól ellenáll a nedvesség és a hőmérséklet változásainak, ami a fafúvós hangszereknél gyakran okoz deformációt, repedést. Borbély fafúvósai is ebből a fából készültek, és először úgy gondolta, ezen a lemezen kizárólag a tárogató, a klarinét, a basszusklarinét, a tilinkó, a dvojnice (szerb kettős furulya), és a leginkább a bolgár népzenéből ismert kaval szólal majd meg. Majd végül a szopránszaxofon is szerepet kapott három számban, de a lemezen, ahogy ezen a koncerten is, kétségkívül a grenadilla fából készült hangszerek domináltak. Életfa, családfa, gyökerek, lombok, múlt, jelen.

A lemezre került 13 számból nyolc kompozíció Borbély Mihályé, egy Tálas Ároné, kettőben a kvartett mindegyik tagja részt vett, és kettőt Borbély Szabó Dániellel közösen írt. Szabó Dániel Cseke Gábort váltva már a Borbély Műhely 2008-ban megjelent második, „Homage a Kodály”, majd a következő, „Hungarian Jazz Rhapsody” című lemezén is zongorázott. 2012 óta él Los Angeles-ben, és sikerült befutnia a jazz őshazájában, olyan ikonikus muzsikusokkal játszott többek között, mint Chris Potter, Peter Erskine, Kurt Rosenwinkel, John Zorn, vagy például a BJC-ben hamarosan fellépő Lionel Loueke, de közéjük sorolhatjuk bátran a szintén az Egyesült Államokban élő Németh Ferencet is. Legutóbbi hazalátogatása során bevonult ő is a stúdióba, és ha már ott volt, fel is játszotta a Borbéllyal kiötlött számokat a lemezre. Az „Újra”, és a „Coda”, ezt a két, személyéhez szorosan kötődő improvizációra épülő darabot távollétében a lemezbemutató koncerten nem játszották, a többit viszont igen, így a Budapest Jazz Club közönsége az elhangzott 11 számból alaposan megismerhette a „Grenadilla” anyagát.

A folytatásban a lemezhez hasonlóan, szinte egybefűzve játszották a „Ha lehet”, „Repülj Madár”, és a közösen írt „Keskeny ösvény” címet kapott kompozíciókat.

Borbély az első darabban a basszusklarinétot szólaltatta meg, ezt a csodálatos, sajnos ritkán hallható hangszert, melynek hangzásába Miles Davis „Bitches Brew” lemezén Bennie Maupin szólói hallgatása közben szerettem bele. A második csodában a madár már a tárogató hangjaira repült, végül a kaval vezetett a keskeny ösvényen. A lemezen található sorrendtől eltérően az „Élet szekerén” és a „Grenadilla 15” zárta az első részt. Jó döntés volt, ugyanis a lemez gondosan szerkesztett íven építkezik, az ívet nem töri meg a koncert két része közti szünet, így viszont az első rész is katarzissal zárulhatott. Az „Élet szekerén” Weöres Sándor Kodály Zoltánnak ajánlott megrendítő diákkori, „Öregek” című költeményére utal. Kodály később, éppen csak túl az ötvenen, meg is zenésítette, énekhangokba öntötte a verset. Borbély élet szekerén hatvanhárom felé közeledve kezdhette érezni Weöres 16 évesen papírra vetett lírai sorait, „…idegenül néz a napsugár is / és oly furcsán mondja minden ember:/ "Jónapot, bácsi." /Élet-katlanban régi étek, / élet-szekéren régi szalma, / élet-gyertyán lefolyt viasz:/..”, és Kodály remekművéhez méltóan dolgozta fel a maga klarinétra írt gondolatait Weöres verséről. Az öregedés, elmúlás felvetődő kérdésére a 15/8-ban induló „Grenadilla 15” címet kapott kompozíciójában Borbély optimista, rá jellemző derűvel adott választ, és még hangszert sem kellett cserélnie, ebben a számban is a kortárs jazzben egyre ritkább klarinétot választotta.

A második részt egy Tálas Áron szerzemény, a „Tevemenet” nyitotta, Borbély tárogatóval csatlakozott a karavánhoz. Ezután újra egy három kompozícióból álló blokk következett, amelybe elsőként a „Huncut vas” került. A címe engem is meglepett, aztán leesett a tantusz, kamasz koromban még sokat hallottam az idősebbek szájából, hogy nincs egy huncut vasuk sem. (Fiatal olvasóimnak megjegyzem, nem a mobiltelefonomat ejtettem le google keresés közben.) Nem hadoválok tovább, az újabb basszusklarinét varázs után jött a „Sűrű csillagos az ég”, melyben már a tárogatót hallhattuk, és végül a kvartett összes tagja által létrehozott, moldvai dallamok inspirálta, tilinkós „Kerge villők”. Ebben Tálas Áron a zongora húrjain játszva adott különleges kortárshangzást a népi motívumoknak. Ahogy az első rész végén, az „Élet szekerén” és a „Grenadilla 15” katarzist hozott, úgy a koncert búcsú száma, az „Álom egy földről” is szédületes magasságokba repített. Borbély ekkor játszott a koncerten először szopránszaxofonon, és a kollektív improvizációból kibontakozó zeneáradat magával sodort mindenkit. Természetesen a ráadás sem maradt el, és a visszatapsolt zenekar a negyedik, 2016-ban megjelent lemezük, a „Gyere hozzám estére” címadóját játszotta.

Nem szeretem a kategóriákat. A zenét szeretem, ezért szeretem Borbély Mihályt, aki ebben a kvartettjében is őhozzá hasonló, világra nyitott szellemű és gondolkodású muzsikusokkal vette körül magát. Páratlan ritmusok, 15/8-os és 4/4-es lüktetések, váltakozik az 5/4 és a 6/4, olvasható több elemzésben, de ez ne riasszon el senkit, a Borbély Műhely zenéje egyáltalán nem matekos. Bizonyára egyetértenének a több zenei kollektívát is alapító amerikai szaxofonos, bár a páratlan ütemeket nem igazán kedvelő Steve Coleman kinyilatkoztatásával, miszerint a fő cél az, hogy a muzsikusok kreatívan fejezzék ki tapasztalataikat, és megpróbáljanak felépíteni közös zenei nyelveket. Ezen a közös zenei nyelven szólalt meg a Borbély Műhelybe Szabó Dániel távozása után került, a zenekarban először a ráadásban is felidézett „Gyere hozzám estére” lemezen zongorázó Tálas Áron, a kezdetektől bőgőző Horváth Balázs, és a doboknál Baló Istvánt váltó, Borbély Mihály Balkán Jazz Project formációjában is játszó G. Szabó Hunor, akinek ez volt első lemezfelvétele a Műhellyel. Sajnálhatják, akik erről a koncertről lemaradtak, a CD viszont már elérhető, és Gáspár Károly, az oldalunkon a Lemezpolc rovatban olvasható véleményével egyetértve, én is közhelyismétlésbe bocsátkozom, a „Grenadilla” kötelező darab. Minden zeneszerető számára.