JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 18.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.
A Morgan Workshop sztori2024. március 06.

Hírek

Beszippantott engem az ütőhangszer! - Exkluzív interjú a 65 éves Horváth Kornéllal – I.rész

Mindig izgalmas egy muzsikussal az első személyes találkozás. A Kossuth-díjas művész nagyon készséges volt: kérdésemre, hogy e-mail-ben faggassam-e - válaszán jót nevettünk: "az nem jó, mert akkor írnom kell!" Ősz eleji beszélgetés a születésnapos Horváth Kornéllal.

image1-52.JPG




NS: '80-as évek, SOTE Jazz Klub (ahol én rendező voltam), Nagyvárad tér, Kaszakő...

HK: Akkor ott biztosan találkoztunk! Az egy nagyon fontos, kultikus hely volt! A rock és a pop műfajában meg az aula.


NS: Pakoltam a székeket, árultam a sört...

HK: Jó emlékeim vannak a klubról.


NS: Ki gondolta akkor, hogy jó harminc év múlva majd naponta (!) több jazz koncert közül lehet választani!

HK: Az egyetemi jazz klub hálózat a műfaj alapja volt. Azzal, hogy megszüntették - kihúzták a szőnyeget alólunk. Mi próbáltuk financiálisan támogatni, de a diák önkormányzat elutasította. Roppant egyszerű a dolog, sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Elhívunk egy DJ-t, egy embert - és teljesen más lesz a fogyasztás.


NS: Szomorú...

HK: Nem részletezném, hogy miről szól a történet. Pontosan tudjuk, hogy milyen az elektronikus zene és a "fogyasztás". Az egyetemi ifjúságot megfosztották attól a lehetőségtől, hogy megismerkedjenek a (jazz) műfajjal és a zenészekkel - közelükbe sem kerülhettek.


NS: Nem pótolják ezt a mai klubok, az Opus, a BJC, az iF?

HK: A Bercsényiben papucsban lemehettek egy koncertre - azt nem lehet helyettesíteni!


NS: És fiatalon könnyebben "megfogja" az embert a jazz.

HK: Pontosan! Igaz, a '80-as évek elején a műfaj valahol tiltakozás is volt.


NS: A szabadság jelképe.

HK: Igen. Amerika - rögtön azzal asszociálták. Onnan jött, ez jogos, de itt van Európa is. Mindenki csinálja a "sajátját", és ez jó. Vannak olyan hangok - mindkét oldalról - hogy mit akarnak "azok"? A lényeg, hogy értékek teremtődjenek, nem szabad a "másikkal" foglalkozni. A nemzeti zenekultúra nagyon markáns részét képezi a magyar jazz, óriási érték.


NS: A műfaj képviselői is kapnak Kossuth-díjat...


image2-29.JPG


HK: Igen, csak kevesen. És a financiális része nagyságrendekkel "alul van teljesítve"...


NS: Nincs remény, hogy egyszer ez megváltozzon?

HK: Először a (jazz) zenészeknek kellene az asztalra csapni!


NS: Miért nem teszi(te)k meg?

HK: Ez nekem is kérdés. Volt egy idő, amikor odacsaptunk. Bizonyos tekintetben jobb lett, de nem tudtuk a dolgot végigvinni. Rá kellett jönnöm: nem az a hivatásom, hogy a minisztériumba járogassak...


NS: Nem ez a feladatod...

HK: Így van. Ha valaki úgy gondolja, akkor politizáljon...


NS: ...csak ne kösse le az összes energiáját.

HK: Ez a demokrácia. De komoly probléma -onnan indul minden-, hogy miért is nem tudjuk finanszírozni az egyetemi jazz klub hálózatot?


NS: Egyszercsak elhalt. Nem kapott támogatást? Pedig volt közönség.

HK: Most is lenne! Hány ilyen klub volt?


NS: ELTE, Közgáz, SOTE, Kertészeti Egyetem - kapásból.

HK: És még több is! Meg a kollégiumok.


NS: Sajnos, múlt idő. Térjünk át a zenekarokra, amelyekben játszottál! Mi az, ami először eszedbe jut? Kaszakő?


image3-28.JPG

Egy felállás a sok közül


HK: A kezdet. 1974 vége, Bercsényi Kollégium. László Attila ott lakott, mint Műegyetemista hallgató. Fuvolistaként kerültem a zenekarba, akkor még nem volt dobos; három fafúvós, gitáros, basszusgitáros és egy ütős alkotta az együttest. László Attila tehetségének és ráérzésének köszönhetően ez nagy újdonság volt, így szerepeltünk a Ki mit tud?-on is.


NS: Aztán volt olyan szám, amiben nem kellett a fuvola...

HK: Akkor kezdtem ütőzni.


NS: Ki az, aki először a kezedbe adta - vagy magadtól gondoltál rá?

HK: Volt egy kis cserépdobom, ütőhangszereket nem lehetett itthon kapni. Később is komoly utánajárás kellett, hogy professzionális hangszerhez juthassak. Egy idő után a Triálon keresztül sikerült: az első altfuvolámat és kongámat is tőlük vettem. Aztán Törökországból is szereztem cserépdobokat. Abban a pillanatban a zenekar más szintre emelkedett hangzásban - ez nagyon fontos volt.


NS: Egy darabig párhuzamosan "csináltad" a kettőt, aztán a fuvola elmaradt.

HK: Sokáig ment együtt, aztán rengeteg feladatom lett, mint ütőhangszeres.


NS: Más műfajokban is...

HK: És még nem volt meg az a technika, az a háttér, ami most megvan. Ma már mindent én csinálok, mixelek a színpadon, hogy elérjem azt a hangzást, amit szeretnék.

Visszatérve a Kaszakőre: a zenekar olyan hangos volt, hogy nem lehetett hallani a fuvolát - és ezt nehezen toleráltam. A szintetizátorral, a gitárral nem tudtam versenyezni. Márpedig -idézőjelbe téve- versenyezni kell! Ez is közrejátszott a váltásban, de főleg az, hogy "beszippantott" engem az ütőhangszer!


NS: Más műfajok miatt? Tátrai Band, Charlie, Zorán...

HK: Sokszor a stúdióban aludtam... Rengeteg lemezt csináltunk, óriási élmény és tapasztalat volt. A pop-rock világában több, mint 400 lemezen működtem közre! Ebben minden benne van: Korda György, Koós János, a Stúdió 11, de Wolf Péterrel is sokat dolgoztam.


NS: Nem is kellett gyakorolnod...

HK: Gyakorolni mindig kell! Állandó lelkiismeretfurdalásom van, mert sokkal többet kellene gyakorolni. De ez az időszak -financiálisan is- meghatározta a jövőt.


NS: Következzen a Trio Stendhal! Honnan a név?


image4-28.JPG


HK: Nem is tudom pontosan, talán a (Dés) Lacitól. Romantikusan hangzik - és a zene is olyan volt. (Snétberger) Feri gitárjátéka meg egy zenekarhoz hasonló, úgy szól(t) a kezében a hangszer.


NS: Hihetetlen összhang van (volt) hármotok között.

HK: A magyar jazz egyik kiemelkedő produkciója volt - nem azért, mert játszottam benne. A búcsúkoncerteken kétszer teltház jött össze a Kongresszusi Központban - ma már ez nehezen képzelhető el. Ehhez egy nagyon szerencsés egymásra találás kellett. De máskor is fantasztikus zenészek vettek körül, ami mindig inspirált. Fontos dolog, hogy milyen közegbe kerülsz.

Zenésztársaim közül néhányan világsztárok lehettek volna, ha külföldre születnek. Például Tomsits Rudolf, aki itthon ért el olyan hihetetlen tudást és ráérzést, hogy "feketeként" játszott. Kint a "második" Chet Baker lehetett volna... Nagy szerencse volt a vele való talákozás. És még sorolhatnám...


NS: Akkor most a Lantos vezette Mirrorworld-ről.


image5-25.JPG


HK: Az azért kedves nekem, mert a nemzetközi karrierem velük kezdődött, 1998-ban, a lipcsei jazz fesztiválon. Utána megjelent egy komoly cikk a Frankfurter Allgemeine Zeitung-ban a zenekarról, és engem külön is méltattak. (Lantos) Zolival nagyon régi a kapcsolatom. Először Indiában

találkoztam vele, ahol hosszú ideig élt és tanult. Nagyon egyéni hegedűs, ő az egyik legkeresettebb magyar művész külföldön. Itthon nem nagyon becsülik meg, keveset tudunk róla - de miért?


NS: Közben volt egy Al Di Meola-val való találkozás - az más történet, ugye?

HK: Igen. Horgas Eszter meghívta a "Mária" előadására. A Mirrorworld játszott az első részben. Még éppen a hangpróbát tartottuk, Di Meola ott sétált a színpad előtt. Később odajött hozzám, hogy volna-e kedvem vele játszani?


NS: Egy lemezén közreműködtél, a "Consequense of Chaos"-on, ami 2006-ban jelent meg.


image6-10.JPG


HK: Igen, nem lett szoros a kapcsolat, rengeteg ütős dolgozott nála. A lemezt New York-ban vettük fel, csak 4-5 koncerten játszottunk együtt.


NS: Azért azon az albumon Chick Corea, John Patitucci és Steve Gadd is

muzsikált - mások mellett. Visszaemlékszel a velük való játékra?


HK: Én nem is találkoztam velük. A stúdióban külön rájátszották a "magukét", csak a gitáros volt ott.


image7-2.JPG


(Folytatás 1 hét múlva!)




Vissza a hírekhez