Memphis... Budapest
Éppen két éve, 2017 szeptemberében jelent meg az amerikai énekesnő Dee Dee Bridgewater "Memphis... Yes, I'm Ready" (Sony/OKeh) című albuma. Szülővárosa tiszteletére készült a lemez - de egy interjúban elmondta: "I did this album for me." És most elhozta nekünk.
1950. május 27-én Denise Eileen Garrett néven látta meg a napvilágot - első férje, Cecil Bridgewater trombitás-tól "kapta az újat". 16 esztendősen már a színpadon állt; dalszerző, producer, színész és rádiós műsorvezető is egyben, háromszoros Grammy-díjas. Többször járt Magyarországon - látva és hallgatva: hihetetlen, hogy már a hetvenedikben van...
A lemez borítójáról egy helyes kislány néz ránk (a kép több, mint hatvan évvel ezelőtt készülhetett...); a 13 feldolgozás szerzői/előadói között nagy neveket találunk, például: Van McCoy, Isaac Hayes, Elvis Presley, vagy a Leiber-Stoller kettősét. Akkor ez nem is jazz?
Volt egyszer egy rádióadó - a WDIA - a múlt század közepe táján, ahol a művésznő édesapja DJ-ként dolgozott. A soul, az R&B és a blues akkori nagy slágereit játszotta - ahogyan Bridgewater és a Memphis Soulphony is 2019. október 7-én - félház előtt - a Budapest Kongresszusi Központban. Az énekesnő gyermek- és fiatal korának kedvenceiből összeállított műsor alapja a két éve megjelent CD volt.
Jöttek sorban az évtizedek óta ismert dalok, melyeket annak idején Gladys Knight & the Pips, Carla Thomas, Barbara Mason (személyes kedvencem az ő "Yes, I'm Ready"-je), a The Temptations, Tina Turner, Elvis Presley, St. Louis Jimmy Oden, B. B. King, vagy a Ray Noble Orchestra játszott, illetve énekelt. Aki klasszikus jazz koncertet várt, standard-ekkel - az csalódott.
Dee Dee - fekete ruha és kalap - (számomra túlságosan) hosszan konferálta szinte az összes darabot, mindegyikhez valamilyen emlék fűzte, színészi képességeit (is) felhasználva előadta az egykor átélt jeleneteket - aztán énekelt. Nekem a finomabb, lírai számai tetszettek jobban, de a lendületesekben is nagyokat alakított. Elképesztő energiával mozgott, viccelődött a színpadon - aztán leült egy székre és csendesebben folytatta. A zenészek és a két énekes lány jól megfeleltek, de kevés szólóhoz jutottak - ez "más" műfaj.
A vége: énekeltetés, táncoltatás, ráadások. Jól éreztem magam, a világ (egyik) legjobb jazz énekesnőjét láthattuk-hallhattuk – más szerepben. De ez sem áll(t) neki rosszul...
