Charles Tolliver All Stars – Szegedi Jazz Napok 2019

Sok furcsaság történt az idei fesztivál kísérőjeként, szinte bulvárhír értékű események. Gary Bartz sokáig szerepelt a plakátokon, mint a Kőszegi Trió „special guest”-je… aztán nem jött el a fesztiválra. A helyette a programba illesztett Lajkó Félix autójából a szerbiai Péterrévén néhány nappal a fellépése előtt ellopták az 500 ezer EUR értékű Domenico Montagnana márkájú hegedűjét… ezzel a stresszes háttérrel érkezett Magyarországra. Bernard Maseli egyik hangszere koncert közben adta fel a működését azonnali javítást igényelve, erre a rövid időre az előadás átalakult Krzystof Scieranski szóló fellépésévé… Nils-Petter Molvaer folyamatosan küzdelmet folytatott a technikusokkal a monitorjai működéséért. Molvaer és Lajkó Félix előadásai így is bravúrosra sikeredtek. Hozzájuk csatlakozott másnap a Dresch vonós kvartett, amely szokásához híven egy zseniális egy órát produkált.

A fesztivál sztár fellépője Charles Tolliver All Stars nevű zenekara volt. A turné – természetesen több megszakítással – még 2018-ban indult „Paper Man 50th Celebration” fedőnévvel, utalva az ötven évvel ezelőtt készített lemez címére. Változó összeállítással zajlottak a fellépések. Az eredeti, a lemezt elkészítő csapat összehozására nem volt igazán esély (Tolliver, Herbie Hancock, Gary Bartz, Ron Carter, Joe Chambers), mert - bár még mindannyian aktívak – ennek a logisztikája kisebb vagyonba került volna. Elégedettek lehetünk így is, hiszen Bartz majdnem itt volt, Buster Williams és Lenny White személyében viszont a valóságban is a műfaj világsztárjait kaptuk. Így nézett ki a Szegeden fellépő együttes: Charles Tolliver (trombita), Jesse Davis (altszaxofon), Keith Brown (zongora), Buster Williams (bőgő), Lenny White (dob). Igazi „old school” felállás, ezek után nem is volt meglepő, amit hallottunk a koncerten. Akik esetleg ismerték a „Paper Man” című lemezt, azok ismerős dallamokkal találkozhattak, néhány standard szám egészítette ki a repertoárt. Amolyan hard bop cunami zajlott a teremben, a közönség az erre a stílusra jellemző rendkívül gyors, szólókban gazdag zenét kapott. Számomra az est meglepetése Jesse Davis volt, remekül eltalált hangszínnel, bravúrosan oldotta meg a szólókat… és a fénypont természetesen Buster Williams. Oldalakat lehetne írni arról, hogy hol, milyen felvételeken hallhatjuk ezt a varázslatot, amit produkál. Aki látja őt egyszer is élőben, az nem felejti el. Ahogy kísér, vagy a rövid szólókban az ember gyomráig hatoló hanggal tölti meg a koncerttermet, szinte ionizálva a levegőt. (Tegyük hozzá, a szombat esti remek hangzás alapját egy szegedi zenész fiatalember, Tóth Simon teremette meg, aki a bőgő húrjait harcra kész állapotba hozta a koncert előtt.) A másik legenda, Lenny White könnyedén lehozta a szükségest tegnap, láttunk tőle már különb produkciót is.

Összességében egy jó koncert után, megelégedetten mehettünk haza, jómagam mindkét napon szakítottam időt a CD-im dedikálására is, ebből mutatok néhányat!

És izgatottan várjuk az év végéig még Szegedre érkező magyar jazz zenekarokat… a tervek szerint lesz néhány.