Közreműködött: Pengő Csaba nagybőgőn és Bögöthy Ádám nagybőgőn

Jazz-fronton jó néhány meglepetéssel rukkolt elő az utóbbi 17 esztendőben a Meseház. Bár ha úgy vesszük, mindegyik koncert, egy-egy történet. A csütörtök esti muri ám derekasan elütött a standardtól: két bőgős állt a fényben, avagy amikor 2x4 vastag húr hasít az atmoszférába című történés zajlott.

Sokan sokfélék vagyunk… sokan ellenben nem tudják, hogy a nagybőgő, alias gordon, alias double bass nemcsak a világ egyik legnehezebb, hanem a világon az egyik legnehezebben megszólaltatható hangszere is.

Mert míg egy gitárt, vagy egy zongorát akár néhány hónap alatt meg lehet szólaltatni, addig egy vonós, vagy egy fúvós hangszernek kell vagy három (vagy 30) év szorgalmas gyakorlás, hogy egy árva, egészséges hangot ki tudjon préselni magából. Egyszóval az első években, akár egy bőgő skálázással is simán ki lehet kergetni a pusztába a családot.

A békéscsabai meseházi hangversenyen azonban nemhogy elszaladtak a népek, hanem csak jöttek, csak jöttek, csak jöttek... (Tán még a Kotróból is.) A Meseszobában már szardíniai hangulat volt, az előszobában még éppen volt állóhely. (A jegyeket Angyalföldi Zsíroskenyeres Tomi kezelte.)

A Meseház jótündér fönöknóje, Veres Kriszta az elején beszélt... a közönség pedig iita szavait

Pengő Csaba és Bögöthy Ádám főszereplők játékából szinte az első másodpercekben kiderült, minden hangot ismernek a nagybőgőn. A kompozíciókban olykor vagy nyolc különböző hangképző technikát mutattak be – sőt, volt olyan is, hogy Pengő Csabi (aki amúgy csabai arc!) dobolt az asszony (by: Horváth Elek Tanár Úr) testén, ahogy valaha a dobgitárosok a „Guantanamera” alatt, a tábortűznél.

S ha Pengő Csabi nótáit becsukott szemmel hallgattuk (miért nem úgy hallgatjuk a jazz-t?), olykor egy csókolózós, olykor egy száguldó autós, vagy egy veszekedő házaspárt láttunk a moziban, ellenben Bögöthy Ádám bevitt minket a babaszobába, vagy jegyet vett nekünk New Orleans-ba – miközben végig a Békési úton voltunk.

Na… ezért nem lettem bőgős.