JAZZDOBOS VAGYOK - Exkluzív interjú a 75 éves Kőszegi Imrével - 1. rész
Egy borongós novemberi kedd délelőtt találkoztunk a Budapest Jazz Klubban. Születésnapi beszélgetés minden idők egyik legjobb magyar dobosával. Az első rész következik.
NS: Nincs szándékomban pontosan, évről-évre végigmenni az élettörténeteden, mert nem nagyon van olyan, amit még nem mondtál el - inkább kiragadnék eseményeket, lemezeket.
KI: Most, hogy ez az ünnep lesz több helyre is hívnak. Pénteken Szegeden játszottunk, úgy volt, hogy jön a szaxofonos Gary Bartz, de beteg lett. Bacsó Kristóf ugrott be helyette - kiváló muzsikus. Aztán lesz ez a nagy "őrület" a MüPában december 4-én - ott rengetegen közreműködnek.
https://www.jazzma.hu/hirek/2019/12/06/koszegi-imre-75-60-unnep-es-koncert-a-mupa-ban#cikk
NS: Menjünk vissza az időben. Nemrég tudtam meg, hogy a hatvanas évek második felében külföldön éltél.
KI: Igen, öt évig. Bejártuk egész Európát, főleg a Nyugatot.
NS: Kikkel játszottál akkor?
KI: 1964-ben kerültem Pegéhez...
NS: Húsz éves voltál...
KI: Aztán '65-ben itthon is sokat játszottunk, és már kijártunk külföldre. Pegének akkor már nagy neve volt, sokat jelentett vele zenélni. A zongoristák: Balog "Csibe" Jenő, Fogarasi - meghaltak - aztán Csík Gusztáv, Szakcsi...
NS: Ők megvannak.
KI: ...majd '66-tól Pege-Csík-Ablakos (Lakatos Dezső) meg én - akkor még "vendéglátós" zenét játszottunk.
NS: Táncoltak is rá...
KI: Igen. Aztán bekerültem egy Horváth Sextet nevű bandába, a legelegánsabb szállodákban zenéltünk. Anyagi megfontolásból is - egzisztenciát kellett kialakítani. Most, amikor a gyerekek kijönnek az iskolából csak jazz-t hajlandóak játszani - és az albérletet sem tudják kifizetni, mert a klubokban "gombokat" fizetnek. A világon mindenütt egyre kevesebb pénz van a műfajban. Mi annak idején külföldön megkerestük egy lakás árát. Ez az egyik rész. A másik: például Németországban még néhány kis faluban is volt jazzklub. Szabadnapunkon mentünk másokat hallgatni: Benny Bailey-t, Leo Wright-ot, Art Farmer-t - és még sorolhatnám.
NS: Sok amerikai muzsikus élt-él Németországban és Svájcban.
KI: Aztán Koppenhágában a Tivoliban, meg a Montmartre Jazz Club-ban is zenéltünk, ahol éppen Dexter Gordon, vagy Kenny Drew lépett fel - később meg velük játszottunk.
NS: Nagy nevek. De ugorjunk egyet: Szabados - "Az esküvő". Hetvenes évek.
KI: Igen, de előtte már játszottam Garai Attilával, Kovács Andorral, Gonda Jánossal. Furcsa módon Szabados is felkerült a listára.
NS: Ő azért más, mint az előbbiek...
KI: Nagyszerű alkotóművész volt Szabados, szerencsémre vele is egy évet muzsikálhattam.
NS: Akkor született "Az esküvő"...
KI: ?..és sokat koncerteztünk.
NS: Mennyire instruált Téged Szabados?
KI: Nála más koncepció volt. Szabad zenét játszottunk, ívek voltak - de én mindig a "sajátomat" dobolhattam, természetesen jazz feeling-gel.
NS: Azért kérdeztem, mert gondoltam, hogy Rád hagyta...
KI: Nyilván megbeszéltük, hogy mi legyen, nagyjából. Addigra már elég rutinom volt. Egy másik híres bandában, a Magyar Revű Tánczenekarban, a hatvanas években - ahol Cziffra György is játszott valamikor - szintén lehetett tapasztalatokat szerezni. Chappy - Orlay Jenő volt a vezetője. Aztán Németh Lehelt, Toldy Máriát, Kabos Lászlót, Honthy Hannát is kísértem...
NS: Szívesen csináltad?
KI: Hát... Abból is tanultam.
NS: Meg nyilván a pénz is...
KI: Persze. Nekem sok zsebpénzt nem kellett adni gyerekkoromban. 13-14 évesen kezdtem.
NS: Jönne a Rákfogó, de azt most hagyjuk ki, az utóbbi időben sokminden elhangzott a zenekarral kapcsolatban.
1972
2018
KI: Akkor már egyetemeken, jazzklubokban játszottunk. A Dália után a Petőfiben. Viszont doboltam Halmos-Sebőéknél, Zolnay Pál filmjéhez és színházi darabokhoz - például a Szolnoki Szigligetiben Vámos Miklós darabjához, vagy a József Attilában - írtam zenéket. A Hamletet "megcsináltuk" úgy Edelényivel, hogy csak ütős és dob kísérte. Sok vonalon mozogtam, nem beszélve a rockosokról.
NS: És a Neoton Família?
KI: Feldoboltam nekik egy lemezt "real time". A többiek még három hónapig dolgoztak... Nekem nem kellett mást csinálni, csak ezt (mutatja)... Ilyen volt utána a lábam (ezt is mutatja...)
NS: Fárasztó lehetett...
KI: Velem nem igazán jártak jól, mert én JAZZDOBOS vagyok! És belecsempésztem volna mindig valamit, amit ott nem szabad!
NS: ...mert akkor nincs meg a monotónia...
KI: Letérdeltek elém, hogy jaj, csak ezt ne! Nehezemre esett, de megcsináltam, amit kértek.
NS: Menjünk tovább: nyolcvanas évek, "For Kati".
KI: Még előbb volt, amit kérdezel. Már a Rákfogó mellett is akartam saját zenekart. A dobosok közül csak Kovács Gyulának volt ilyen. Akkor alapítottam a Rhythm & Brass-t - két fúvós, két kongás, eleinte magyar zenészekkel, szaxofonosokkal: Dés, Dresch, Tóni (Tony Lakatos), Tűzkő Csaba, Németh Jancsi. Később külföldiekkel is: a lengyel szaxofonos Namyslowski-val, az amerikai bőgős Jack Gregg-gel és Gárdonyi Lacival.
NS: És a lemezfelvétel?
KI: Egy jazzklubban készült, később CD-n is kiadták. Sajnos, a jogdíjak "lemaradtak". Ez nem az egyetlen eset - volt olyan, hogy egy hetvenes évekbeli felvételért egyetlen lemezt adtak... Nem bánom, hogy megjelentek ezek, de... Például Cserháti Zsuzsa egyik lemezét, amelyen játszottunk, Vukán kiszúrta valahol, utána ment - és akkor kaptunk valamit.
NS: Ha már Vukán - beszéljünk a Super Trio-ról!
KI: Sok koncert és több lemez. Az egyik: Berkes Balázzsal, Ablakossal az "Elliptic Dance" 1991-ben jelent meg a Timeless kiadásában. Később a Creativ Art Ensemble felvételén Kenny Wheeler volt a szólista. Csak kapásból.
NS: Melyik társulásban érezted Magad a legjobban? Nem úgy értem, hogy melyikben játszottál a legszívesebben, hanem amikor úgy gondoltad: ez nem munka!
KI: A Rhythm & Brass-ban - az az én formációm! Aztán a Kőszegi Quartet, a Percussion Orchestra...
NS: Sokszor láttalak koncerteken - de hogyan tartod ilyen fitten Magad manapság?
KI: Most is uszodából jövök, végig gyalog - mi a neve annak a szállodának a Margit-szigeten?
NS: Nem jut az eszembe... Te sem idegeskedsz ilyenkor?
KI: Dehogynem!!!
NS: Nem érdemes...
KI: Thermal Hotel!
NS: Az! Sokszor olyankor jut az ember eszébe valami, amikor már nincs ott... Más. Mit hallgatsz otthon?
KI: Nálam régebben 24 óra zene volt mindig, főleg jazz. És 24 órát gyakoroltam. Tele vagyok. A térdemre gumilapocskát tettem, úgy csináltam (mutatja). Aztán már csak rendes dobon. Újpesten ki akartak lakoltatni...
NS: Ha mész az utcán, ritmusok járnak a fejedben?
KI: Szerencsére - mostmár régóta - nemcsak szakbarbár vagyok. Mert akkor - furcsa módon - nem "úgy" fejlődik az ember. Volt egy eset - hogyan is hívják azt, amikor papíron jön az üzenet?
NS: Jaj...
KI: Jól van, neked sem jut az eszedbe! (Nevetünk.)
NS: Fax!
KI: Igen! Egy régi zenésztársam annyira csak a saját hangszerével foglalkozott, hogy azt sem tudta, mi az...
(folytatás egy hét múlva)
