Exkluzív interjú a 40 éves Tzumo Oláh Árpáddal
Tzumo-t (akkor még Cumóként) 1997. május 23-án léptettem fel először a Magyar Rádió Márványtermében. Akkor mégcsak 17 éves és 4 hónapos volt!
1) Először is boldog születésnapot! Szinte hihetetlen, hogy elrepült az a közel 23 év, mikor is először felléptettelek a Márványteremben...
Köszönöm szépen Robi bácsi. Igen, hát eléggé megy az idő…
2) Tudom, hogy Apukád dobos volt, így gyerekkorodban Te is dobolni akartál, de Anyukád elvitt a Lili nénihez zongorázni, és végül is zongorista lett belőled. Meg hogy a Márkus Tibihez jártál. Ekkor már a jazz-zel kacérkodtál. Hogy is volt ez?
Apukám külföldre járt dolgozni és amerikai jazz bakelit lemezeket hozott haza, amiket aztán nem vettem ki a lemezjátszóból, egész mostanáig. Így, visszagondolva,teljesen a jazz zenében nőttem fel. Visszamenőleg többgenerációs zenész a családom, nem is volt kétséges, hogy az leszek, így hát anyukám beíratott zongorára a zeneiskolába. Nagyon megszerettem a klasszikus zenét a tanárom azt javasolta, menjek az akadémiára klasszikus zongorára. Aztán 15 évesen elkezdtem magamtól improvizálni és kinyílt számomra egy másik világ. Elkezdtem darabokat írni és utána már szinte csak az improvizatív dolgok érdekeltek.
Aztán a Postás jazz suliban Márkus Tiborhoz jártam jazzelméletre és jazz-zongorára nagyjából 2 évig. Aztán jött a Füsti verseny….
3) Aztán jött a Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Tehetségkutató Verseny, majd a nyári 5 hetes kurzus a Berklee-n. Ezekről is mesélnél?
Én sosem voltam a versenyek megszállottja, de még akkor nem tudtam, hogy ez egy szívós szakma.
Én csak játszani szerettem volna a zenészekkel. Annyira izgultam, hogy el sem hittem, hogy megosztott első lettem.
Amerika számomra egy álom volt, mint minden jazz zenész számára.
https://www.youtube.com/watch?v=4aFmRYGFsOw
Ez nekem olyan volt, mint egy villámcsapás, természetesen jó értelemben, mert elég gyorsan történtek a dolgok. Mire észbe kaptam, nulla angol tudással, addigra már ott voltam a Gárdonyi László zongora órákon Bostonban.
4) 2001-ben agyonnyerted a Hoillaert International Jazz Competiton-t Belgiumban. Annak mi lett a hozománya?
Szép élmény volt. Minden díjat megnyertünk (azt szerényen elhallgatja, hogy ez sem azelőtt, sőt azóta sem sikerült senkinek!), és utána a magyar EMI lemez kiadónál készíthettünk lemezt a Te segítségeddel. Ez lett a Cumó “My Time”. Közreműködött Horváth Plutó József és Jellinek Emil.
5) Amikor végre nagykorú lettél (elmúltál 21 éves) ismét a Berklee következett? Oda hogy jutottál ki? És ki volt a zongora tanárod?
JoAnne Brackeen volt a tanárom 2001-től. Amikor kint voltam ’99 nyarán Németh Ferenc barátommal, aki szintén ott tanult, adtunk egy koncertet trióban Daniele Camarda szicíliai basszusgitárossal. Amit ennek az interjúnak az alkalmából fel is raktam youtuba-ra.
Ezután odajött hozzánk, az akkori ösztöndíj biztonságból egy ember, akinek a nevére sajnos már nem emlékszem, de azt mondta, hogy holnap menjek be az irodájába, mert nagyon fontos dolgot akar mondani.
Emlékszem, a Feri barátomat kértem meg, hogy jöjjön velem, mert nem tudtam még rendesen angolul.
Aztán másnap bementünk és azt mondták, hogy fel vagyok véve teljes ösztöndíjjal, csak a lakhatásomat kell finanszíroznom.
Azután hazajöttem, de teljesen azon voltam, hogy ezt a lehetőséget megragadjam, hogy visszamenjek tanulni.
Akkor jött a rémálom!!!!!
Mivel hiába kaptam meg a teljes ösztöndíjat, az itteni amerikai követségnek be kellett mutatnom, hogy több tízezer dollár van a bankszámlámon, fenn tudom magam ott tartani és ki tudom fizetni a lakásomat több évre.
Aztán azt mondtam magamban, hogy kész ennyi!!!! Egy átlagos roma zenész család számára ezt lehelten kifizetni. Anyukám látta, hogy teljesen ki vagyok, és azt mondta, hogy eladja a lakást, hogy el tudjam kezdeni a tanulmányaimat. Ők természetesen vettek egy kisebbet és a különbözetet megkaptam tőlük.
Ezt neki köszönhetem, hogy ki tudtam menni és a többi USA éveket is.
6) És Los Angeles-be a Thelonious Monk Intitute-ra hogyan vezetett az utad? Ki beszélt rá, hogy oda is jelentkezz?
Boston-ban a Berklee-n Joanne Brackeen-től tanultam, aki egy nagyon híres amerikai fantasztikus jazz zongorista és neki mondtam, hogy hogyan tudtam ide jönni, hogy a szüleim eladták a lakást, addigra már fel szedtem egy kis angol tudást.
Aztán, ahogy teltek az évek elfogytak a tartalékaim és kérdeztem, hogy esetleg nem tudna-e segíteni, más sulit, vagy ösztöndíjat, ahol nemcsak a képzést biztosítják, hanem a lakhatást is, mert nekem erre nincs pénzem, hogy havi 800 dollárt fizessek a lakásért.
Aztán mondta, hogy de tud, a Monk Institute-ot. Hallottam már róla, hiszen Németh Ferenc már odajárt, mesélte nekem, hogy a Herbie Hancock-kal játszik Los Angelesben. Én akkor 22 éves voltam, és még azt éreztem, hogy erre nem vagyok kész, hogy ilyen nagy egyetemre járjak. Joanne azt mondta, hogy próbáljam meg, nincs veszteni valóm, Joanne szerint én kész vagyok erre és a Feri is nagyon bíztatott, hogy próbáljam meg. Mivel nem volt már pénzem, és a szüleim is eladták a lakást, így hát nem akartam, hogy csalódjanak bennem, hogy nem tudtam ott maradni. Nem volt más választásom, mint hogy beküldjem a jelentkezést.
Tudni kell, hogy a Los Angeles-i USC Monk Institute, ami most már Herbe Hancock Institute lett, két évente egy zongoristát vesz fel, akiket Herbie Hancock, Ron Carter, Wayne Shorter és Terence Blanchard választ ki.
A ’90-es években alakult ez a két éves program (NY-ban a jazz a jövője címmel), hogy fiatal tehetségeket vegyenek magukhoz, akiket nem csak tanítanak, hanem játszhatnak a turnékon velük. Egy-egy hangszerből vesznek fel egy-egy diákot és ezekből alakítanak egy formációt, ez úgymond egy “osztály”.
Az egyetemen a teljes ösztöndíjat és a lakhatást is az amerikai kormány biztosítja! Ez egy 1 millió dolláros program volt.
7) LA-ben ki vett fel a Monk-ra?
Herbie Hancock, Ron Carter, Terence Blanchard, és Washington D.C.-ből jött az igazgató.
8) És a 2 év alatt kik voltak a tanáraid?
Többnyire Herbie, Ron es Terence volt velünk, de voltak meghívott tanárok is, mint például Jack DeJohnette, Charlie Haden, Wayne Shorter, Clark Terry, Horace Silver, Russell Ferrante,Terri Lyne Carrington.
9) Volt lehetőséged játszani is velük? Vagy csak bent a campuson oktattak ezek a világsztárok?
Igen, volt! Hatalmas élmények voltak ezek a koncertek: a Paris Unesco-ban két kocert is volt, a Tokyo Jazz Festival-on tízezer ember előtt játszhattunk. Amerikában is voltunk, több városban.
10) A Monk-os évfolyamtársaiddal csak LA-ben léptetek fel? Vagy voltak külföldi fellépések? Kikkel?
Általában Herbie es Wayne jött a zenekarral, vendégek is voltak, mint pl.: Dee Dee Bridgewater, Dianne Reeves, Clark Terry, illetve aki mostanában halt meg, a legendás Jimmy Heath szaxofonos.
11) Amikor végeztél rögtön hazajöttél? Egyáltalán miért jöttél haza?
2005 nyarán vége lett a programnak és hazajöttem meglátogatni a szüleimet. Aztán NY-ba mentem vissza.
12) Itthon hogyan fogadott a hazai jazzközeg? Milyen sűrűn voltak fellépéseid? Kikkel játszottál együtt?
A kutya nem volt rám kíváncsi szinte, Robi bácsi. Mindenki csak azt hajtogatta,hogy a Tzumoka azonnal takarodjon vissza..:) Ezt halál komolyan mondom! Egyrészt megértettem, hisz itt mindig is kevés volt a lehetőség, de arról nem tehetek, hogy ide születtem.
Persze, ez nem olyan egyszerű. Nem nyertem meg a lottóötöst, hogy NY-ba kivegyek magamnak 1500 dollárért lakást. Persze, ahogy tudtam, félre raktam egy kis pénzt a koncertekből. Aztán szóló zongorával elkezdtem improvizálni, és az egyik koncerten odajött hozzám Hunka Róbert Zoltán (Hunnia Records), aki azt mondta, hogy ki szeretne adni nekem egy lemezt. Ez lett az “Improvisations” aztán majd a későbbiekben a “Promise” és a “Hungarian Folk Songs”.
Közben Borlai Gergő barátommal csináltunk egy zenekart, Tzumo Elektronic Dreams néven és eléggé nagy sikere lett itthon a zenekarnak. Két lemezt is készítettünk. Volt több felkérés is.
13) Nem kínáltak tanári állást a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen? Végül is Neked volt a legmagasabb szintű amerikai diplomád!
Sajnos nem, de Bacsó Kristóf és Binder Károly meghívott egy kurzusra.
14) Akkor mettől és hol tanítottál/tanítasz?
2011-től a Snétberger Zenei Tehetségközpontban tanítok, ahová Snétberger Ferenc hívott meg. 2015-ben egy tanévet a Vienna Konzervatóriumban is tanítottam Csepelen, zongora főtárgyat és zenekari gyakorlatot.
15) Amióta itthon vagy a külföldiek közül kikkel léptél fel, illetve készítettél lemezeket?
A Hunnia Records kiadónál a “Promise” című lemez született meg: Melissa Aldana, Jure Pukl, Josh Ginsburg, Kyle Pole közreműködésével vettük fel a saját szerzeményeimet és ennek kapcsán volt a lemezbemutatónk a MüPa Fesztivál Színház termében. Jure Pukl szlovén szaxofonossal és Daniel Nösig osztrák trombitással kért évig játszottunk Európában és készítettünk lemezt Ausztriában.
16) Az utóbbi években nemcsak zongoristaként, hanem dobosként is van zenekarod. Mi a neve annak a formációnak és kik játszanak benne?
Azóta az a zenekar már nem működik. Nem tartom magam profi dobosnak, ez csak egy zenei szeretet, de ha majd az időm engedi, akkor többet fogok gyakorolni és akkor lehet, hogy lesz újra egy zenekar. Ávéd János szaxofonozott, Szakcsi Lakatos Róbert zongorázott és Egri János bőgőzött.
17) A SoLaTiMusic-ot mikor alakítottad meg, és miért pont azok zenélnek benne, akik? Velük milyen sűrűn lépsz fel? A "Debut" című LP-tek, mikor jelent meg? És a színéről is mondanál valamit? Milyen volt egy nap két totál teltházas koncertet játszani, amit az amerikai világsztárok szoktak produkálni a BJC-ben?
A SoLaTiMusic-ot 2016 nyarán alakítottam, azért mert én egy megszállott zeneszerző-komponista vagyok és szeretek a stílusok között úszkálni, mivel egy vízöntő vagyok. ha-ha. Egyáltalán nem szeretek ugyanúgy-ugyanazt játszani évekig. Az énekesnő Pocsai Kriszta. Régóta szerettem volna a Krisztával dolgozni, mert egy nagyszerű énekesnőnek tartom, ezért hívtam őt énekelni, emelett pedig társszerző-szövegíró is lett a zenekarban. A basszusgitáros Heilig Tamás, akivel amikor hazajöttem Amerikából, akkoriban nagyon erős volt a Neo-Soul irányzat és mutattunk egymásnak zenéket. Már akkor közös volt az ízlésünk. A dobos Toni Snetberger, akit a Snétberger Központban ismertem meg és egy évig játszottam vele a Snétberger Quartet-ben.
A zenekarral átlagosan havonta egyszer lépünk fel a Budapest Jazz Club-ban, plusz ami ritkán mellé jön, de sajnos ez elég csekély. A “Debut” c. LP 2019 szeptemberében jelent meg, Bóna László producer és Égerházi Attila segítségével szerzői kiadásban és természetesen az NKA támogatásával. A színéről csak annyit, hogy a mai technológiával már sok mindent meg lehet oldani és tetszik a kék szín. A lemezen még pár kedves zenészkolléga is közreműködik, mint Snétberger Ferenc, Toni Lakatos, Lantos Zoltán, Pecze Balázs, Fekete-Kovács Kornél, akiknek nem győzöm megköszönni a lemezen való játékukat. Nagyon örültünk, hogy ilyen sokan eljöttek a lemezbemutató koncertünkre és ráadásul, mindkét alkalom teltházas volt. Nagyszerűen sikerült a koncert, ahol pár kollégával kiegészülve játszhattunk, mint Snétberger Ferenc, Toni Lakatos, Czibere József és két fiatal, tehetséges vokalista: Dorothea Hildebrand és Ocsovay Damján.
18) Németh Ferivel is van egy trió, amiben Greg Tardy a szaxofonos. Ez mióta működik, és terveztek-e lemezt?
A zenekar 3 éve működik, most fog megjelenni a lemez, amin a Feri szerzeményeit játsszuk. Nagyon szeretem ezt a zenekart, mindig öröm velük muzsikálni.
19) És az új lemezedhez mit szólt Pat Metheny? Tudod, amit Plutóval és Németh Ferivel csináltál...
Ezt még csak most vettem ki a sütőből, eléggé forró a téma. A Pat nagyon lassan és megfontoltan levelezik, tehát nagyon sok dolga van. Amint konkrét dolgok lesznek, ígérem, elmesélem.
20) Most, hogy felnőtt férfi korba értél, mik a terveid a közeljövőre?
Most nősültem meg, szülő szerepre készülünk március végére és boldog vagyok, hogy társra leltem ebben a rideg-rohanó világban. Amint Te is tudod, Robi, nem könnyű ma jazz-zenésznek lenni. Jó lenne, ha a trióval és a SoLaTi-val beindulnának a dolgok és lenne egy állandó állásom. Vannak terveim. A SoLaTi-val egy verses lemezt szeretnék mai és régebbi költők verseiből, illetve természetesen pár saját dallal is kiegészítve. Ez egy elég nehéz feladat lesz, úgy érzem, de remélem összejön.
21) Hol és melyik formációddal lépsz fel legközelebb?
Február 10-én Plutóval fogunk egyet duózni a Budapest Jazz Club-ban és 27-én ugyanott a SoLaTi-val játszunk, tehát minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk.
Így a végére köszönöm szépen Robi bácsi az interjút és jó egészséget kívánok Neked, remélem mihamarabb újra láthatlak a koncerteken.
