A HOLD FÉNYÉBEN
Hétfőn Jorge Rossy a középkorosztály egyik legbefolyásosabb, világszerte elismert dobosa közel öt év után vibrafonosként tért vissza a Budapest Jazz Clubba. A „Világsztárok a BJC-ben” sorozat feledhetetlen koncertjén Joshua Redman triójában 2015 szeptemberében Ole Morten Vågan bőgőzött, és ő dobolt, most saját, „Jorge Rossy Vibes Quartet” formációjával érkezett Budapestre. A két éve, Bázelben alakult formációban Sergio Wagner trombitán és szárnykürtön játszott, Danny Ziemann bőgőzött, és nagy örömünkre, Marton Juhasz, azaz Juhász Marci dobolt. Az este nyolckor kezdődött kétrészes koncerten a napokban megjelent „Luna” című albumukat mutatták be.
A Barcelona-ban, 1964. augusztus 21-én született Jorge "Jordi" Rossy 11 éves korában kezdett dobolni, és már 1980-tól olyan világnagyságok spanyol turnéin játszhatott, mint Woody Shaw, és Kenny Wheeler. Talán tőlük kapott kedvet a trombitához, mert mikor 1989-ben Boston-ba költözött, a Berklee Zeneművészeti Főiskola trombita kurzusát pályázta meg. Felvették, el is végezte, de Boston-i évfolyamtársai, köztük Mark Turner, Chris Cheek, Seamus Blake, Kurt Rosenwinkel nem hagyták kibontakozni fúvós képességeit, dobosként hívták első lemezeik felvételére. Dobosként került Danilo Pérez triójába, majd később Paquito D'Rivera sextettjébe is. 1991-ben New York-ba költözött, és pár év múlva Brad Mehldau első triójában nevét az egész jazzvilág megismerte.
A New York-i jazzszféra keresett dobosaként játszott Charlie Haden, Wayne Shorter, Lee Konitz, Carla Bley és Joe Lovano turnézenekaraiban, majd, miután kellően kiépítette kapcsolat rendszerét, 2000-ben visszaköltözött Barcelona-ba. Több mint 80 felvételen játszott a kortárs jazz legnevesebbjeivel. Saját nevén, a 2006-ban felvett „Jorge Rossy Trio Wicca” című CD-je óta, mintegy tucat albuma jelent meg, melyek olyan kiadványok, mint a Jazz Times , a Downbeat, a Jazz Around , és az All About Jazz kritikusainak elismerését is elnyerték. Rossy számos projectje közül párban zongorán játszik, és zongoristaként is több országban lépett fel. Vibrafonosként kvintettet alapított, melyben egykori Boston-i társaiból hárman is játszottak, a tenorszaxofonos Mark Turner, a gitáros Peter Bernstein és a bőgős Doug Weiss. Hozzájuk a Miles Davis zenekarában is megfordult legendás dobos, Al Foster csatlakozott, és ebben az „All Star” felállásban rögzítették 2015-ben „Stay There” című első lemezüket. Azóta több személycsere is történt a Rossy Vibes Quintet életében, második lemezükön már Jaume Llombart gitározik Bernstein helyett, majd a posztok is változtak. A turnékon a dobosok is cserélődtek, Foster után többek között Joe Chambers, Jimmy Wormworth, Billy Hart hosszabb-rövidebb ideig tagja volt a formációnak. A koránt sem teljes névsorból is látszik, Rossy számára nem nagy gond egy kitűnő dobost találni zenekarába, és ezért nagy öröm, hogy új, fiatalokból álló formációjába Juhász Marcit szemelte ki.
Ahogy a bevezetőben írtam, a zenekar Bázelben alakult, Rossy kezdeményezésére. A katalán mester ugyanis az oktatásból is kiveszi részét, így került az osztrák gitáros, Wolfgang Muthspiel vezetette Focusyear Ensemble ösztöndíjprogram neves vendégprofesszorai közé. A Focusyear programnak a bázeli Musikhochschule adott otthont, és Rossy mellett többek közt Joshua Redman, Avishai Cohen, Mike Turner, Dave Holland, Jeff Ballard, Steve Swalow irányításával zajlottak az egyéni képzések a nyolc posztra, egy leendő kamarazenekar hét különböző hangszerére és egy énekesi helyre felvett fiatal muzsikusok számára. A nyolc sikeresen pályázó, köztük a dobos posztra felvételt nyert Juhász Marci, végül zenekarrá ért össze, rendszeresen felléptek a campus jazzklubjában, majd Európa városait járva mutatták be kompozícióikat, és a kurzus befejeztével egy lemezt is készíthettek. Hatan Budapestre is eljutottak, és Juhász Márton 6TET néven a BJC-ben is felléptek. A nemzetközi formációban a Rossy kvartettjébe is beválogatott argentin Sergio Wagner trombitált, és az amerikai Danny Ziemann bőgőzött.
Miután bemutatta zenekarát, Rossy maga is bemutatkozott, szellemesen elmesélte, a spanyol Jorge (horhe) a katalán nyelvben Jordi (zsordi), és neki mindkét változat kedves, nem használja fel egyiket sem a jelen helyzetben demonstrációra. Elmondta, hogy a 2018-ban Bázelben felvett, és most februárban kiadott „Luna” anyagát először múlt pénteken mutatták be Bilbao-ban, majd vasárnap Girona következett, és onnan Baszkföldről érkeztek hétfőn Budapestre.
A lemezről elsőként egy 1941-ben bemutatott musical, a „Lady in the Dark” „This is New” című betétdalát játszották, melynek zeneszerzője Kurt Weill volt, és bár instrumentális változatot hallhattunk, illik megemlíteni a dalszövegíró Ira Gershwin nevét is.
A betétdalt egy ritkán hallható standard feldolgozás követte, Wayne Shorter 1959-ben megjelent debütáló lemezéről a „Pug Noise”, majd jött a csavar, katalánul ugyanis a „Cargols” csavarokat jelent, és valószínűleg Lluís Vidal zongorista szerzeménye, kinek triójában Rossy testvérével, a bőgős Mario-val játszott. Mindkét szám közös ismertetője, hogy egyik sem szerepel a lemezen, a továbbiakban azonban a bandleader visszatért a CD-n is hallható számokhoz.
Ezek közül a Herb Ellis, Johnny Frigo, Lou Carter szerző trió Jimmy Dorsey zenekarából kilépve, új formációjuk, a „Soft Winds” számára 1948-ban írt „Detour Ahead”, ezt követően Wayne Shorter második, 1960-ban megjelent „Second Genesis” albumáról a „Pay As You Go”, és végül az első részt záró Rossy szerzemény, a „Bubbles” hangzott el.
A második részt nyitó „Ceora" eredeti változata az „Introducing Wayne Shorter” lemezen is játszott Lee Morgan 1967-ben, a Blue Note kiadónál megjelent „Cornbread” lemezén található, a féltékeny felesége által a színpadon agyonlőtt trombitás szerzeménye lett a „Luna” első száma is egyben.
Most a lemez kronológiai sorrendjét követve a Rossy-hoz hasonlóan trombitás álmokat szövő zongorista, a Duke Pearson írta „Is That So” feldolgozás után ismét random módra váltva, két Rossy szerzemény, az „Adagio” és a címadó „Luna” került sorra Jim Hall hivatása szerint pszichoanalitikus felesége, Jane Herbert komponálta „It’s Nice to Be with You” előtt. A koncert második része Lee Morgan feldolgozással kezdődött, és a végére is Morgan szerzeményt választott Rossy, ezúttal a trombitás 1966-ban megjelent „Delightfulee” lemezéről az első szám, a „Ca-lee-so” lett volna a búcsú, ha a meghajlás után levonuló zenekart nem tapsolták volna vissza. Jött a ráadás így a tíz számból álló „Luna” lemez egyetlen nem játszott, gondolom eleve a ráadásra tartalékolt száma is elhangozhatott, a „Blues a la carte”, Wayne Shorter szerzeménye.
Jorge Rossy vibrafonosként sem okozott csalódást, és zenekarvezetői erényeit dicséri, hogy közte és a nyolcvanas évek végén született fiatal zenészek között nyoma sem volt a „mentor/hallgató” tekintélyelvű viszonynak. A fiatalokat egyenrangú partnernek tekintette, mintha ezen az estén is kvartettjében Mark Turner, Doug Weiss, Al Foster játszott volna. Ennek meg is lett az eredménye, Sergio Wagner, Danny Ziemann, és Juhász Marci meghálálta a bizalmat. Kelly Bucheger a lemez ismertetőjében írta, ha a „Blindfold Test” szabályait betartva, azaz minden előzetes információ nélkül hallgatnánk az anyagot, azt gondolnánk, négy hasonló korú, tapasztalt profi letisztult játékát halljuk. Ezt a lemezhangzást sikerült a koncerten is visszaadni. Rossy szerzeményei, és az általa elővett ritkán játszott, vagy éppen elfeledett standard darabok a jazz időtlen szépségét, a közös zene örömét mutatták be. Nem dörgött az ég, nem omlottak le a hegyek, egyszerűen kellemes, virtuózan előadott, jó zenét hallhattunk. Rossy mester a koncert után hazaindult, reméljük, mihamarabb dobosként is viszontláthatjuk, akár Lee Konitz, akár Ethan Iverson kvartettjében. A többiek viszont maradtak, szombaton este az Opus Jazz Clubban lép majd fel Sergio Wagner és Danny Ziemann mellett a lengyel Szymon Mika gitárossal kiegészült Juhász Márton Quartet (AR/PL/US/HU). Bár a nemzetközi csapat a jazz más szépségeit fogja bemutatni, a „Luna” ott is kapható lesz, és állítom, érdemes hazavinni!
