20 éve történt (2000) – Borbély Mihály
Mivel a 2000-es Zoller Attila Jazz Gitár Tehetségkutató Verseny döntőseit már sorra vettük, így most a zsűri tagjai következnek! Borbély Mihály akkoriban a jazztanszék vezetője volt.
1) Pont 20 éve történt... Emlékszel még valamire?
Igen, ráadásul időnként - selejtezés, költözés, rendrakás során - kezembe kerülnek régi dokumentumok, így például a Magyar Rádió által szervezett jazz versenyek meghívói, ill. az azokon készült jegyzeteim is. Olykor elcsodálkozom, mi mindent írtam fel.
2) Miután mind a hét versenyző lejátszotta a két-két számot, a zsűri visszavonult pontozni. Emlékszel a körülményekre?
Sok minden megmaradt bennem, a zsűri szoba hangulatát ma is fel tudom idézni. Kis tanácstalanságunkat is, hisz három-négy versenyző is igen jól teljesített, így nagyon szoros volt az eredmény, s tulajdonképpen nálam sem volt egyértelmű "győztes", kinél-kinél találtam számos pozitívumot.
Végül átbeszéltük, és elfogadtuk a zsűrielnök szempontjait, ezután alakult ki a végeredmény.
3) Neked melyik gyerek teljesítménye tetszett a legjobban?
Ahogy mondtam, nálam sem volt egyértelmű sorrend, s vártam, hogy majd - átgondolva, megbeszélve a produkciók részleteit - a közös bölcsesség döntsön. Azt hiszem az első három helyezettben nagyjából egyetértettünk, ám a sorrend szinte mindenkinél más volt...
4) Hogy viselkedett veletek Pat Metheny a zsűri amerikai díszelnöke?
Vele kapcsolatban is csak annyit tudok mondani, amit oly sok világhírű muzsikus esetében tapasztaltam: a nagyszerű zenei teljesítmény mellé kiváló emberi tulajdonságok társulnak. Végig kollegiális hangulat és jazzes lezserség, ugyanakkor a feladatra való koncentrálás jellemezte az általa irányított munkánkat. Egy apró, de fontos momentum: az egyik szünet után lassan visszaindultunk a Márványterembe, s valamiről beszélgettünk, de ezt előbb egy hivatalos megbeszélnivaló, majd a rajongók szakították félbe. Néhány perc múlva, a beszélgetés fonalát visszavéve fordult hozzám, jelezve, hogy számára is fontos, amit a kollégákkal beszél.
5) Visszagondolva az akkori dolgokra, hogy érzed ki futotta be a legnagyobb ívű pályát közülük?
A legfontosabbnak azt tartom, hogy az idő is bizonyította: komoly erők jutottak a döntőbe, hisz valamennyien szép pályát futottak be az elmúlt két évtizedben, ha egyikük-másikuk nem is kifejezetten a jazz területén, de mindenképpen igényes zenei műfajokban. Mindegyikük pályafutásáról vannak információim, s örömmel hallok sikereikről. Az, hogy Pusztai Tóni ezt követően - számos klasszikus verseny mellett - még további két igen rangos nemzetközi jazz gitár versenyt is megnyert, talán jelzi, hogy nem döntöttünk rosszul.
