Egyszer volt… Zsámbék Jazz Open – 19. rész – Grencsó Kollektíva (2002. július 19.)
Ahogy azt a sorozat 0. részében jeleztem, döntő többségében a Zsámbéki Romtemplom melletti füves dombon rendeztük a koncerteket.
A 18 évvel ezelőtti nyári este első felében a kibővített Grencsó Kollektíva lépett fel.
Miután túlestünk a beálló próbán és még volt 1 óra a koncert kezdéséig, a Kenderesi Gabi-Hajnóczy Csaba házaspár a gyerekekkel felment a szemben lévő domboldal feletti kertvendéglőbe. Mizsei Zoltán pedig a Romtemplom alatti utcákban sétált. Mindkettőnek lett következménye!
Nos, MZ talált egy eladó házat, ahová ki is költözött családostól. A házaspárral pedig elszaladt az idő. Miután felkonferáltam őket is, mint a zenekar tagjait, de csak nem kerültek elő, mondtam Grencsó Pistának kezdjék el nélkülük. Amint elkezdett a zenekar játszani Gabi és Csaba lélekszakadva futott le a domboldalról –utánuk a gyerekek- és felrohantak a színpadra, kezükbe kapták hangszereiket és beszálltak a zenefolyamba…
Grencsó Pista a háromnegyed órás kollektív improvizációt „23 zsámbéki sóhaj”-nak nevezte el, de tulajdonképpen az előző évben megjelent CD-jük, a „7 ének az utolsó mohikánoknak” anyagát adták elő!
A zenekar tagjai a következők voltak: Grencsó István – szoprán- és tenorszaxofon, tilinkó, szájharmonika, Benkő Róbert – bőgő, Jeszenszky György – dob, Hajnóczy Csaba – gitár, Kenderesi Gabi – ének, hegedű, Gyulai Csaba – ének, brácsa, citera, ütőhangszerek, Mizsei Zoltán – ének, szintetizátor, Koncz András – ének, DJ Mango – scratch.
