Három jazztitán a Fonóban
A Fonó Budai Zeneház alapítása óta ad otthont nem csak a népi kultúra képviselőinek, de a jazz és a kísérleti zenék művelőinek is. Az idén 25 éves Fonó lemezkiadásában és koncertprogramjában is fokozottan képviseli ezt a sokszínűséget. A Kamaracsütörtök elnevezésű programsorozatban kapott lehetőséget Ifjabb Novai Gábor ’Novan’, hogy hónapról-hónapra két meghívott vendégzenésszel napi frissességű, izgalmas, kortárszenei produkciót hozzon létre. A járvány előtt havi rendszerességgel jelentkező Novan Experiment est most indult újra a november 5-i koncerttel.
A két vendéget Hock Ernőt és G. Szabó Hunort nem kell bemutatni a jazzma.hu olvasóinak. Ernő annak idején játszott Dresch Mihály zenekarában, sok más formáció mellett a Zuboly oszlopos tagja. Mindketten tagjai a Borbély-Dresck Quartetnek és a a Dzsindzsa triónak. Sőt Hunor ma is tagja a Borbély Műhelynek. De a fiúk a pszichedelikus rockzenét világszínvonalon játszó The Qualitons zenekarnak is zenészei, zeneszerzői és énekesei. Alkotóerejük teljében levő három zenész Nován (aki többek között a Mörk billentyűse) műsorkoncepciójának megfelelően zenei ötletekkel, számukra kedves hangszerekkel érkezett.
Hock Ernő (1979) marokkói gembrit hozott. Ez három húros, tevebőrrel borított basszus lant. Ritmus és dallamhangszerként is hallhattuk. Az afrikai fém „kasztanyett” hangszert, a karkebeket (ha jól értettem a nevét) is megszólaltatta a stílushatárokat nem ismerő basszista.
G. Szabó Hunor (1979) tenor basszusgitárt választott vendéghangszerként, de hozhatott volna különböző gitárokat is, nem okozott volna gondot a megszólaltatásuk. Dobosként az egyik legszenzibilisebb előadóként ismerhetik, amit ezen az estén a produkció profiljának köszönhetően tökéletesen bizonyított. A spontán zajkeltéstől a csendekkel bensőségessé varázsolt lírai szépségű betétekig, valamint a swing, rock és funky ismétlődő ritmusképletekig hullámzott a zenetenger.
Hock Ernő a már szinte védjegyévé vált eksztatikus basszusgitár futamait váltogatta a bőgő sokszínű használatával és az elektronika gerjedéseit dallammá formálásával.
Novan (1990) billentyűs hangszereit hol minimalista ritmushangszerként használta, hol Rhodes hangszínű funkyt rázott, hogy ezután klasszikus darabokat idéző nagyívű himnikus szólókkal kápráztassa el a néma csendben figyelő közönségét.
Nagyon izgalmas és egyre több fiatalt vonzó kezdeményezés a Novan Experiment. Zenészek és a közönség –a házigazda Fonó stáb és Novan személyének is köszönhetően–, rendkívül komfortos közegben adhatják át magukat a nem mindennapos zenei élménynek. Mintha egy szobakoncerten lenne, annyira otthon érezheti magát mindenki, és a tökéletesen szabad, de átgondolt zene kézzelfogható közelségbe hozza az alkotókat és hallgatókat is.
Három kivételesen tehetséges zenész nagyszerű alkotása lett a Fonóban elhangzott, megismételhetetlen, másfél órás csoda.
