Bágyi Balázs: Encore 2025. október 02., Hegedüs Zsuzsanna
Bágyi Balázs New Quartet - Encore (Tom Tom Records)
Megjelenik: 2025. október 03.
Elegáns és kifinomult muzsika jellemzi a Bágyi Balázs New Quartet legújabb lemezét!
A végtelenül éteri, klasszikusba hajló zongorafutamú nyitás előrevetíti az egész lemez végtelenül magasan kvalifikált minőségét. Csodásan sokrétű, sokféle hangulatot és érzést felvonultató lemez lett ez. A kompozíciók Bágyi Balázs érett zeneszerzői vénájának köszönhetően: tökéletesek.
Ahogy fentebb írtam, Oláh Dezső gyönyörű téma felvezetése után, az első nótában remekül kiteljesedett szólókat hallunk a jazz „hierarchia” rendjében: szaxofon, zongora, majd egy kiváló bőgő improvizáció, s a végén a magasztos téma fenomenálisan visszaúszik a dalba. Zeneszerzőnk a dal végének legutolsó hangját nyitva hagyja, ránk bízza - emiatt már az elején egyből visszatapsoljuk érte!
A következő kompozíció dinamikája sodró lendületű, a dob fickándozva kíséri a szaxofon témainterpretációt. A hangulat egy teljesen más zenei arculatot közvetít - keletre utazunk. Soso Lakatos Sándor szaxofonos improvizációit ebben a dalban a legszínvonalasabb amerikai jazz fesztiválokra valóknak halljuk. Zongora-, majd egy frenetikus dobszóló következik. Először rockos, aztán néhány taktus erejéig majdnem diszkó stílusból kezdve ível egy teljesen táguló és mindent dobot átmozgató már-már darbukás ívre, onnan pedig egy merész és zenélő hangulatában orientális vonásokat is bemutató dob-dalt hallunk; bámulatos, hogy hangzó hangszerként hallatszik Bágyi Balázs dobjátéka!
A harmadik szerzemény a maga lágy latin motívumával egy „kellemes tengerparti est és szerelmes andalgás a kedvessel" hangulatát idézi. A téma szaxofonnal hangzik el, majd egyből egy finom bőgőszóló következik. Ezután a fényes szaxofonszóló és a dob cintányéros együttjátéka által mintegy felfénylik a kompozíció. A zongorafutamok bekapcsolódásával átélhetjük, hogy milyen gyönyörűen teljesül be a szerelmes esti séta. Zongora és szaxofon felelgetés a téma visszaérkezése, andalító. A kompozíció kihalkuló, lágy zenei befejezése pedig filmjelentbe illő.
A negyedik kompozíció Balázs élete. Seprűkkel hallunk egy különleges bevezetőt, majd a téma és a darab egyetlen mesterien felépített dob előadás a seprőkre alapozva! Itt lehet csak megsejteni, hogy egy dobművész albumát hallgatjuk. Mennyire érzékfelettien bánik Balázs a dobbal, professzionális módon mesél el egy komplett világot általa. Egyedülálló, ahogyan dobján megjeleníti előttünk a drámai feszültséget, majd végül a feloldozást. Ez azért is különleges, mert a dob, mint nem dallamhangszer: a gazdája által ilyet is tud művelni. A legszebb az egészben, hogy a „Brush Life” mintegy intrója is lehetne a következő, az 5. dalnak!
Ez a dal pedig bebop a javából, Monk előtt tisztelgő hangzással, pazar chromatikával és kedves Olvasó: ebben a térben robban fel, szabadul fel az összes zenész. Leírhatatlan profizmus vibrál át mindenkin, lehetetlen kiemelni bárkit is, ebben a nótában annyi energia van, hogy legszívesebben encore-t kiáltanánk utána is!
Végül az elbocsátó szép üzenet: Oláh Péter elismerésre méltó művészi munkájával kezdődik. Mélyen elgondolkodtató, misztérium bőgő kompozíció ez az intro, a maga 3:38-as hosszúságával és az abból megszülető keleti motívumokkal átszőtt, felkavaró dallal. Először a szaxofon kísér bennünket, a téma néhol meseszerűen, néhol nagyon az életút végét idézően bomlik ki. Megérezhetjük általa a pillanat, a „most" fontosságát, hogy ne rohanjunk, ne csak természetesnek vegyük az élet ajándékait, ne folyjon ki a kezünk közül az értékes idő! Számvetésre és megbékélésre felhívó dal ez.
Figyelemre méltó, hogy a kompozíciók ennyire sokszínűek, hogy a dobos általuk lesz több és a nem a dobjáték mértéktelenségével. Tökéletes arányban, példás módon van jelen zenekarában, kiválóan emeli fel és egészíti ki társait, alapja, biztos pontja a csapatnak, valamint érzékeny díszítője saját dalainak.
Az „Encore” egy nemzetközi mezőnyben is tökéletesen megállja a helyét, az album annyira igényes és magas minőségű.
Mivel a hanganyag -számomra- rövid lett, és a nappaliban nem áll módomban a zenészeket visszatapsolni: nincs más lehetőségem, mint újból lejátszom ezt a 6 nótát, hogy újabb és újabb üzeneteket haljak ki belőlük!
Ez itt a vastaps helye.
1, Encore 10:23
2, Turkish Flames 8:24
3, Beach Song 5:43
4, Brush Life 2:28
5, Chromatics and Parallels 5:20
6, Epilogue 10:02
Soso Lakatos Sándor - szaxofon
Oláh Dezső - zongora
Oláh Péter - bőgő
Bágyi Balázs - dob
Minden szerzemény Bágyi Balázs kompozíciója, kivéve az „Epilogue” nagybőgő bevezetője, amit Oláh Péter írt.
Albumborító terv: Bágyi Balázs.
Hangmérnök, master: Kondor Tamás.
Az encore francia eredetű szó, jelentése „még" vagy „még egyszer". Leggyakrabban a zenei és színházi előadások végén használják, amikor a közönség tapsolással és éljenzéssel kéri, hogy az előadók adjanak egy további, azaz „encore” számot.
