JazzMa

Friss Hírek

Névnaposok – József2024. március 19.
Kis hírek – friss hírek2024. március 19.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.
A Morgan Workshop sztori2024. március 06.

Hírek

A jazz-zongorázás nagyjai – V. rész – Thelonious Monk

Maloschik Róbert Főszerkesztő Úr kérésének eleget téve indítottam el 2021 januárjában az „A jazz-zongorázás nagyjai” című sorozatot, mely havi rendszerességgel olvasható itt, a JazzMa.hu-n. Minden hónap negyedik hétfőjén jelentkezem! Hangsúlyozom, szubjektív listáról, vagy összeállításról beszélünk, mely kapcsán nem tagadom, szívemhez közel álló pianistákról szeretném megosztani gondolataimat Önökkel. Lehet, hogy lesznek olyan művészek, akiket hiányolni fognak egyesek, és az is előfordulhat, hogy bizonyos esetekben csodálkozik majd némelyik kedves Olvasónk, hiszen nem csak az evidencia kategóriájába tartozókkal kívánok foglalkozni. Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy nem akarom Önöket lexikális adatokkal bombázni -csak amennyire szükséges és/vagy logikus-, hiszen ma már az internet segítségével, néhány másodperc alatt minden ilyen jellegű információt megtalálhatunk aktuális „alanyunkról”.

A különc „szerzetes”, Thelonious Monk


1200px-thelonious-monk-mintons-playhouse-new-york-ny-ca-sept-1947-william-p-gottlieb-06191.jpg


Thelonious Sphere Monk az Amerikai Egyesült Államok Rocky Mount nevű városában született 1917. október 10-én. Szüleivel nem sokkal később New York-ba költöztek, így gyakorlatilag nagyvárosi gyermekként nőtt fel.

Hatéves korában kezdett el zongorázni, mely olyan jól ment Neki, hogy már húszéves kora előtt a Minton’s Playhouse nevű klubban játszott.

Ekkoriban nagy hatással volt rá Art Tatum, Duke Ellington, és James P. Johnson játéka.

Első stúdiófelvételeit a legendás szaxofonos, Coleman Hawkins zenekarában zongorázva készítette 1944-ben.

1947-ben rögzítették, és 1948-ban látott napvilágot saját nevével fémjelzett debütáló albuma, „Genius of Modern Music Vol. 1” címmel. Nem egy szerény bemutatkozó névadás, de már akkor, később pedig még inkább kiderült, teljesen jogos!

1954-ben eljutott Európába, és Párizsban megismerkedett Pannonica de Koenigswarter bárónővel, aki mecénása, segítője, jóbarátja volt Monk-on kívül jónéhány más korabeli jazz muzsikusnak is.


20100909-1067555.jpg


Számos lemez megjelenése, és aktív koncertező életmód után a 70-es évek elejétől visszavonult a nyilvánosságtól. Előszor „csak” fellépéseit mondta le, majd 1971-tól már felvételeket sem készített.

Utolsó éveit Koenigswarter bárónő New Jersey-i házában töltötte. 1982. február 17-én hagyta itt a földi létet, 64 évesen.

Nos, egy újabb különös, lehet mondani: tragikus sorsú géniusz. Persze volt ebben sajnos önsorsrontás, hiszen Monk több alkalommal a hatóságok látókörébe került drogfogyasztóként, viszont ehhez párosultak nála mentális problémák is; bipoláris zavarról és/vagy skizofréniáról szólnak ez ügyben a hírek, pletykák, szóbeszédek.

Mindenesetre, aki már látott koncertfelvételt Monk-tól, tapasztalhatta, hogy bizony -enyhén szólva- furcsán viselkedett. Például a szaxofonszóló alatt „flottul” sétálgatott a zenekar körül.

De a fejfedői sem voltak semmik; kedvencem a kucsmára hasonlító, hegyes, és bizonyára iszonyúan meleg, prémes süveg (vagy mi...?), amiben jó, hogy nem kapott hőgutát, miközben egy teljes hangversenyt végigjátszott reflektorfényben.

A különc „szerzetes” (ugye a „monk” angol kifejezés szerzetest jelent) viszont a fentiek ellenére a jazz történetének egyik legnagyobb zongoristája és szerzője volt!

Monk esetében ne Art Tatum, Bud Powell, vagy épp Oscar Peterson típusú, virtuóz játékra gondoljunk, hiszen kéztartását, billentését, hosszúra növesztett körmeit látva gyakorlatilag olyan hatást keltett, mint aki nem tud zongorázni.

Pedig tudott, mégpedig nagyon, de nagyon! Viszont sajátos világában élve, a hangszerhez is úgy közelített, ahogyan senki más előtte és utána.

Egyfajta „orosz-billentés” jut eszembe Monk kapcsán, hiszen felső ujjperceivel simogatta a billentyűket, mondhatni merev, kinyújtott ujjakkal.

Mindehhez párosult egy hihetetlenül modern és merész ritmusvilág, és az improvizációinak hangjai, skálái is egészen újszerűek, jó értelemben véve provokatívak voltak.

No és a szerzeményei! Ha csak egyet kellene, lehetne kiemelni a sok-sok remekmű közül, melyeket írt, nyilván én is, mint oly sokan, a „Round Midnight”-ot választanám.

Ez a gyönyörű ballada enciklopédiája a klasszikus, musical-ekből származó standard-eknek, ugyanakkor benne van a jazz minden modernitása, novuma, bátorsága és szépsége. Mindez a mai napig, és amíg világ a világ, érvényes lesz a „Round Midnight”-ra!

Monk hatása erősen jelen van, hiszen szerzeményeit rendkívül gyakran előadják, és például a nemrégiben elhunyt Chick Corea egyik legnagyobb idolja volt a nagy Thelonious. De gyakorlatilag nincsen olyan jazz-zongorista, akire ne lett volna, ne lenne hatással játéka, harmonizálása, kompozíciói, zenei filozófiája.


the-giants-of-jazz.jpg


Monk mindössze kétszer járt hazánkban: mindkétszer az Erkel Színházban lépett fel a Giants of Jazz együttessel. Először 1971. november 1-én, majd másodszor 1972. október 30-án.


a-145256-1295722099png.jpg


Ha már a fejfedőiről is szó esett; emelem kalapom, őszinte köszönet és hála mindenért, Thelonious Monk!


hangfoglalo.jpg


nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez