JazzMa

Friss Hírek

Wingfield, Mark: Zoji2021. július 21.
Erev, Ari: Close to Home2021. július 18.
Brian Bromberg (1960-)2021. július 05.

Hírek

Jazz és a Bor Fesztiválja 2021 – 3. és 4. nap

A harmadik nap műsorát a Tátrai Band szolgáltatta Balatonbogláron. Mivel műfaját illetően ez a koncert kilógott a sorból és lapunk profiljából, a részletesebb tudósítástól eltekintek, de azt mindenképpen meg kell említeni, hogy nagyon-nagyon jó zenét hallhatott az igencsak népes közönség, és a fellépők között Charlie-n kívül olyan jazz-ben is érdekeltek álltak a színpadon, mint Tisza Bea (ének), Czibere József (ütőhangszerek) vagy Glaser Péter (basszusgitár). Tátrai Tibusz pedig korábban Babos Gyulával és László Attilával alkotta a legendás gitártriót, amely mögött a Tátrai Bandben is játszó Solti János dobolt. Csaknem kétórás katartikus élmény volt, táncoló közönség, standing ovation.

20210717-203223.jpg


Az első három nappal ellentétben az időjárás nem kedvezett a zárónapnak, de ahogy Szalai Tücsi mondta, ezt azért intézték így, hogy a látogatók belülről is megnézzék a felújított művelődési házat és benne Dr. Kiss Attila András Credo – Hangszínek című kiállítását, idén is jazz-zenészek portréival.


20210717-201054-1.jpg


Elérkezett tehát a búcsú napja, amikor is – mint mindennap – a főszervező Tücsi köszöntötte a nézőket, az aznapi borászokat, valamint felsorolta a szponzorokat, akik nélkül a fesztivál nem jöhetett volna létre. A név szerinti felsorolásból szerényen kihagyta önmagát, de ha nem is név szerint, a tombolaszünetben is megemlítette a terem ajtajában (legalábbis részben) felsorakozott 40 önkéntest, akik nélkül tényleg nem lenne fesztivál, és akik harmincegynéhány perc alatt betelepítették a szabadtéri színpadról az ezúttal is kifogástalanul megszólaló technikát.


20210717-214017-1.jpg


Nagy köszönet jár mindannyiuknak, Tücsi is nyugodtan beülhetett a nézők közé – megérdemli az „egy nagy tapsot”. Aki jár Boglárra, tudja mit jelent ez. Aki tudni szeretné, jöjjön el jövőre!


20210717-214000.jpg


Az első részben Rozbora Ádám trombitás quartetjét hallhattuk, két standard között („Footprints” és „There Will Never Be Another You” – utóbbi hálás darab, Bangó Adrienne is elénekelte a második napon) a névadó saját szerzeményeivel. Shorter lábnyomain lépdelve Arday Dániel (basszusgitár) nagyon szép szólóval vezette be az első számot, majd becsatlakozott Mohai Szabolcs dobokon, Pohl Nándor zongorán, végül pedig a zenekarvezető finom puhán szóló szárnykürtjén. Aztán végigdübörgött a házon a dobszólós „Night Train” (nem Peterson-tól), érces trombitahanggal szólt a „Black Lamb”, amelyben – mint minden számban – biztos alapot adott a basszusgitár. (Nem lehet elmenni szó nélkül a mellett, hogy a fesztivál minden koncertjén milyen jól lehetett hallani a bőgőt, vagy basszusgitárt, akkor is, amikor nem szólót játszottak. Sok éves tapasztalatom, hogy a basszushangszer hangosítása elégtelen, itt viszont nagyszerűen megoldották.

Lassú szárnykürttel hömpölygött a „Dark River”, majd elringatott a „Liliom” című bossa nova (amelyhez hozzáképzeltem az előző három szabadtéri estét). „Hajnal Ankarában” – 5+4 ott leélt év után különösen megérintett ez a dal, elmondása szerint viszont Ádám soha nem járt ott, csak álmában. „Whisper Bunny” – egyáltalán nem suttogott, ez a nyuszi inkább hangos volt és lendületes, ellensúlyozva az előző szám hangulatát. A ráadás standard előtt még elhangzott a „Clay Golem”, és elégedetten állapíthattuk meg, hogy a zenészutánpótlás terén továbbra is jól állunk.


20210717-210506-1.jpg


A zárókoncert nem mindig hálás feladata jutott a Bágyi Balázs New Quartet-nek, akik főként „2020” című legutóbbi lemezükről játszottak. A zenekarvezető dobos mellett Soso Lakatos Sándor alt- és tenorszaxofonon, Oláh Dezső zongorán, Oláh Péter pedig bőgőn játszott. All star felállás – a hallottak alapján mindenképpen.

A „Rubato Prayer” olyan volt, mint egy népdal, vagy ballada, szemben a gyors „Tricky Juice” című darabbal. A „Lyric Song”-ban a kollektív vadulástól az akusztikus finomságokon át eljutottunk a négy egyenrangú muzsikus virtuóz zenebohóckodásáig. Mindezt szó, vagy CD nem adja vissza – az ilyen zenét élőben kell hallani. Csak nyomdafestéket és képernyőt nem tűrő jelző jut eszembe: FG – mondanák az angolosok! „Gimme 5” bőgő bevezetéssel, energiarobbanással – nem a dúdolható örökzöldek kategóriája, de nem is bánjuk. „Repetition No. 1”, és a kitartó közönség bánatára sajnos már vége is.


20210717-222233.jpg


20210717-222754.jpg


20210717-223402.jpg


20210717-224000.jpg


Ha a zenélés verseny lenne, és a teljesen különböző stílusokat össze lehetnek hasonlítani, a négy nap után Bágyiékat holtversenyben első helyre tenném a Pintér Zoltán Quintettel, „közönségdíjjal” a Tátrai Bandnek. Viszont a művészet nem verseny, és a szervezők jóvoltából sokféle (jazz-)zenéből állt össze a program, amelyben többféle irányzat kedvelői találhatták meg a számukra kedves hangokat. Az ismert nevek mellett nagyszerűen szerepeltek a fiatalok is, így a fesztivál nemcsak zenei sokszínűségében volt kiegyensúlyozott.

Több mint érdemes volt minden napját végighallgatni.


hangfoglalo.jpg


nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez