Gitárosok az én szememmel - Kenny Burrell – Salvai Ádám sorozata

A gitáros sorozatomban úgy érzem, hogy sikerült a legjelentősebb neveket megemlítenem és közben még a jelen nagyjai közül is volt szó néhány kiemelkedő személyről. Természetesen túl nagy a szórás, egy végtelen lista készülhetne azokról a gitárosokról, akiknek helye lenne ebben a sorozatban. Azonban van még egy név, akivel mindenképp szerettem volna foglalkozni.

A nagy legendák közül azon kevesek közé tartozik még, aki a mai napig köztünk jár, Kenny Burrell a hó végén, július 31-én ünnepli majd 90. születésnapját.

Detroit-ban látta meg a napvilágot, a szülei mindketten játszottak hangszeren, így nem csoda, hogy 12 évesen, Charlie Christian-t hallgatva, hangszert ragadott. Oscar Moore is a jazz felé terelte, azonban Django Reinhardt volt az, aki bemutatta számára, milyen sok is rejlik ebben a hangszerben. Dizzy Gillespie zenekarának tagjaként szerepelt először lemezen 1951-ben. Egyetemi évei alatt pedig olyan ismerősen csengő nevekkel kezdett el együtt dolgozni, mint Pepper Adams, Donald Byrd, Elvin Jones, és Yusef Lateef.

Az egyetem után Oscar Peterson-nal indult turnéra, majd Tommy Flanagan-nel New York City-be költözött. Néhány hónappal később már zenekarvezetőként rögzített albumot a Blue Note kiadóval együtt dolgozva.

Az 50-es évek végén a legendás Christian helyét is megörökölte Benny Goodman zenekarában, a későbbiekben pedig együtt dolgozhatott John Coltrane-nel is.

Gitáros szemszögből ez a mai napig kiemelten fontos együttműködésnek számít, hiszen gitárosként Burrell volt az egyetlen, aki készített albumot Coltrane-nel.

1978-ban egy kurzust kezdett el tartani Ellington-ról a UCLA-n, és noha soha nem dolgoztak együtt, Ellington is a kedvenc gitárosaként beszélt Burrell-ről.

A gitáros egyébként ezután is folytatta a tanári pályát, aminek eredményeként olyan tehetségek mentora lehetett, mint Kamasi Washington és Gretchen Parlato.

Karrierje során egész elképesztő mennyiségű, 77 album jelent meg a neve alatt és ezeken túl még ott van a rengeteg közreműködés a többi lemezen. A már említetteken túl szerepelt Red Garland, Stan Getz, Milt Jackson, Johnny Hodges, Wynton Kelly, Jimmy Smith, Stanley Turrentine lemezein is (ez egy túlságosan hosszú lista lenne, ha minden nevet megemlítenék).

Burrell egyébként járt Magyarországon, mégpedig Jimmy Smith oldalán adott koncertet 1972-ben az Erkel Színházban (amely eseményről egyébként itt a honlapon is található élménybeszámoló).

Kenny Burrell számomra is fontos figura a Coltrane ügy miatt. Gitárosként, amint felfedeztem a 1962-es közös lemezüket, rögtön ráfüggtem. A „Freight Trane” című dalt számtalanszor átjátszottam, üdítő volt hallani a gitárt Coltrane mellett. Mint valószínűleg sokaknak, nekem is a „Midnight Blue” felvétele volt az első, amit Burrell-től hallhattam. Csak úgy, mint a legnagyobbaknak, neki is megvan a rá annyira jellemző hangzás, amiből rögtön fel lehet ismerni a játékát. Gitározásában pedig a blues-nak van még kiemelt szerepe; nem csoda, hogy a már említett Christian, Moore és Reinhardt hármasa mellett T-Bone Walker és Muddy Waters is komoly hatással bírt rá.