JazzMa

Friss Hírek

A Mester2022. május 18.
Nagy Emma: Synced2022. május 14.
Makovics Dénes 60!2022. május 12.
XV. BODAJKI JAZZ TÁBOR2022. március 22.

Hírek

A jazzdobolás kiemelkedő alakjai – Warren „Baby” Dodds

Kedves olvasóim! Egy 12 részes sorozat kezdődik Maloschik Robi bácsi felkérésére, itt a www.jazzma.hu virtuális hasábjain, amelyben bemutatásra kerül a jazzdobolás, illetve a dobolás jónéhány, szám szerint 12 kiemelkedő alakja. Itt a teljesség igénye nélkül kellett felállítanom ezt a listát, hiszen sokkal több meghatározó mérföldköve van a dobolásnak, mint ahány művésznek a bemutatására lehetőségem lenne. Mindenesetre most azok kerülnek általam kiemelésre, akik az én pályám során a legmeghatározóbb élményeket adták, akiktől a legtöbbet tanultam, akiknek a fontosságát valamilyen szempontból szeretném kiemelni a számotokra. Mivel a művészet alapvető megítélése szubjektív és ez így is van rendjén, valószínűleg sokan kérdezhetitek majd, hogy egyes, mások számára meghatározó dobosokról miért nem tettem említést ebben a sorozatban, de a válaszom pont ezért egyszerű: ezen zenetörténetileg, szakmailag megkérdőjelezhetetlenül fontos dobosok játéka valamiért nem érintett meg eddig. Ez nem von le semmit az ő értékükből, egyszerűen számomra nem ők jelentették a legnagyobb, legmeghatározóbb inspirációkat.

A sorozat első részében Warren “Baby” Dodds (1898-1959) munkásságáról szeretnék megemlékezni.


wbd1.jpg


Többek szerint ő volt kora egyik legmeghatározóbb dobosa-zenésze, akinek a nevéhez a New Orleans-i dobolás és a swing dobolás stílusalapjainak megteremtése fűződik. Ez így eddig a “nagyon hivatalos” szöveg, de a mi nyelvünkre lefordítva ez annyit jelent, hogy játéka stílust teremtett, meghatározó volt a kor többi dobosa számára. Nevéhez fűződik talán az első, fekete-fehér filmen megjelent dob oktató anyag elkészítése, ahol Dodds az általa használt hangszerekről, stílus és technikai elemekről beszélt igen közérthető formában. A teljes, 38 perces film itt található.

https://youtu.be/1IMMeEWD-2A

Bár Baby Dodds családjában több muzsikus is volt, és ő maga is járt tanárhoz, mégis, aki belenéz a videóba, mai szemmel elképesztő technikai hiányosságokra figyelhet fel: rémületes “csirkeláb-szerű” dobverőfogást láthat, fura kaparászós-maszatolós technikát, minden ellentmond minden hivatalos szabálynak, mégis ami szól nagyon dinamikus és zenei. Azt észrevehetitek azonban, hogy a megütés módja a halk játékot helyezi előtérbe, ahol ritmikailag, és hangszínekben is sokkal gazdagabb a dobolás, mint egy emeltebb hangerő szinten. Dodds olyan dinamikai körülményeket teremt, hogy az abban az időben vele együtt játszó akusztikus hangszereket dobolásával ne mossa le a színről. A mai dobolásban sajnos kevesen hagyatkoznak (főleg a hazai, tradicionális zenét játszó dobosoknál figyeltem meg, tisztelet a kevés számú kivételnek..) a természetes akusztikus megszólalásra, külföldi, főleg angol és amerikai tradicionális dixieland-swing zenét játszó zenészek körében ez alap követelmény. Volt alkalmam számos esetben Joe Murányi (Louis Armstrong utolsó, magyar származású klarinétosa) All Star zenekarában fellépni itthon, és számomra is meglepő tapasztalás volt a hangszínek színes bősége ebben a szinte teljesen akusztikus környezetben. Nagy lecke volt beilleszkedni, de mindig tanul az ember, és kitől lehetne a legjobban tanulni, mint a műfaj utolsó (ma már sajnos nem élő) mohikánjaitól.

Ebben a videóban Joe Murányi-val egy régi, tradicionális New Orleans-i, főleg temetéseken elhangzó dalt játszunk. “Just a Closer Walks with Tee”.

Baby Dodds pályája kezdetén rengeteg ünnepi utcai vonuláson zenélt, ahol vidám és szomorú alkalmakkor egyaránt dixieland zenekar játszott New Orleans utcáin, ahol a zenével fejezték ki tiszteletüket az elhunyt iránt, illetve más alkalmakkor ez a zene örömöt, vidámságot, életigenlést is ki tudott fejezni.

https://youtu.be/CVFHOZzLWgA

Baby Dodds játékára jellemző volt, hogy rengeteg rudimental elemet használt a dobkíséretekben. Ezek a ritmikus dobfigurák a katonai indulózenekarok, un. „Marching Band”-ek stílusában voltak használatosak (a rudimentek története 1622-re vezethető vissza…az, hogy itthon a mai napig alig ismerjük és használjuk őket, az egy másik előadás témája lehetne.., de erről majd a kurzusaimon szívesen beszélek..), valamint a korai, utcai vonuló jazz és dixieland zenekarok is használták őket, majd később be is épültek jazz-es, triolás feelinggel színezve a klubokban immáron ülve játszó dobosainak játékába. Warren “Baby” Dodds nevéhez fűződik először a sorok végi díszítés (a mai “fill”-ek) használata!

A “Canal Street Blues” című szám kíséretében ezeket a stíluselemeket használom a Joe Murányi All Stars zenekarban.

https://youtu.be/kaVEapNCvL8

Szerencsére fennmaradt jónéhány hang és már képanyag is, ahol beleshetünk a titkokba és elemezhetjük Warre “Baby” Dods játékát:

Baby Dodds korában a dobfelszerelés lényegesen kevesebb elemből állt, pl. a lábcin (hi hat) sem volt még feltalálva, így játékára, kíséretére a ritmikus pergődob centrikusság volt jellemző.


wbd3.JPG


A “swingelés”-t pergődobon pont olyan érzettel tudta játszani, mint egy mai dobos a komplett dobfelszerelésen, hi hat, vagy ride cintányéron. (Tehát nem a hangszer az akadály, swing vagy van, vagy nincs…)

Rudiment elemeket használt, tremolót és szinkópás ritmusokat, melyek swinges feelinggel a mai jazz dobolásban ugyanúgy megtalálhatóak. Furcsa, de Dodds szinte ugyanazt a felállítású hangszert használta egész pályafutása alatt, egy-két kisebb változtatással: pl. csak egész idős korában építette be a lábcint, mint “új hangszert” felszerelésébe, pedig a “hi hat” akkor már “rég fel volt találva”, ő mégis sokáig ragaszkodott a régi, jól bevált hangszerösszeállításához.

https://youtu.be/ckJuujfebZY

Fantáziadúsan használta a pergődob adta színek lehetőségeit, a dinamika adta hangszíneket és hangsúlyok adta lüktető ritmikai változatosságot. Ezt a stílust, ezeket az elemeket, lehetőségeket a dobolás későbbi nagyjainak (pl. Gene Krupa, Buddy Rich, Louis Bellson, stb…) játékában szintén felfedezhetjük, gyakran percekig tartó, csak pergődobon játszott érdekes szólóikat hallgatva.

Ebben a videó példában Dodds egy földön fekvő tom-on szólózik, a hangmagasságot a bőrre rálépve változtatva teszi még izgalmasabbá a szólóját:

https://youtu.be/R6N-A3owHDk

Dodds kora egyik legkeresettebb dobosa volt, “New Orleans-i dobos swing behatással”, így jellemezték stílusát. A korai dixieland korszak olyan meghatározó alakjaival dolgozott együtt, mint Bunk Johnson, Sonny Celestin, King Oliver, Jelly Roll Morton, majd később egy ideig Zutty Singleton mellett, aki szintén a korszak jelentős dobosa volt és megérne egy fejezetet, de akkor túl hamar betelne a 12 ember bemutatására alkalmas lehetőségem, Louis Armstrong zenekarában stílust teremtett az akkori dobolásban.

Számomra is nagy iskola volt ezt a swing alaplüktetését pár hangból létrehozó, kifejező, dinamikus, ritmikus dobolás elsajátítása, hogy az ő korabeli zenéket minél stílusosabban tudjam kísérni.

Élete utolsó szakaszában Dodds 3 agyvérzés után még egy darabig tanított, játszott, jelentős alakja volt a New Orleans-i zene visszatérésének, bár ekkor már a bebop zene korszakát éltük Amerikában.


wbd2.jpg


Végezetül annyi, hogy a 12 rész valóban nem tud teljes képet adni a dobolásról, a hangszer technikájának fejlődéséről, de minden részben szándékosan közreadok jópár videó linket, amikre ha rákattint a kedves olvasó, számtalan remek helyre viszi tovább a youtube csatorna, bemutatva a korszak, a stílus többi jelentős dobosát, akikről hely hiányában nem eshet itt szó, valamint kitekintést ad ezen remek zenészek örökségét továbbvivő fiatalabb generáció munkásságáról is.


hangfoglalo.jpg


nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez