Hazaérkezés - KRIZ Lemezbemutató (Csapó, Borlai, Feraud és további kiválóságok)

KRIZ új albuma minden részletében kitűnik a sokszor langymeleg, öncélú jazz lemez dömpingből. Természetesen folyamatosan érkeznek a jobbnál-jobb zenei anyagok is, de valljuk be: sok állami támogatás ömlik a lemezek készítésére és a kutyafuttában, koncepció nélkül felvett szerzői kiadású albumok sokszor méltán maradnak a fiókok mélyén.

Itt nem erről van szó, akinek volt lehetősége előzetesen meghallgatni a zenei anyagot és a fellépők névsorát is látta, biztosan nagy várakozással tekintett a csütörtök esti koncert felé.

Már a helyszín sem volt szokványos, Budapest talán legfrekventáltabb klubjában inkább az aktuális tinibálványok, hajat rázó rockbandák, népszerű DJ-k és a kereskedelmi rádiók által játszott együttesek lépnek fel, ritka a jazz koncert.

A kiváló elhelyezkedésű Akváriumban a hangosításra sem lehetett panasz és a közönség is szép számmal képviseltette magát. Érdekes elem volt a zenekar mögött elhelyezett nagy kijelző, amin a zenéhez passzoló látványvilág volt megjelenítve.

Na de térjünk a lényegre! Egy korábbi interjúból lehetett megtudni, hogy Csapó Krisztián harsonás a big band mellett akkor érzi jól magát, ha a zenéjében groove, Rhodes és fúvósok is vannak.

A ritmusszekció világszerte keresett muzsikusokból áll.

Borlai Gergő hazánk büszkesége, Hadrien Feraud pedig Franciaország kiválósága. Mindketten Frank Gambale gitárossal turnéztak Európa-szerte, mielőtt Budapest felé vették az irányt. Gergő részleteiben is olyan kifinomultan dobol, hogy még a leggyorsabb “fillek” közben sincs esetlegesség, az utolsó hangfoszlányig minden tudatos. A kiemelkedő technikai tudású zenészeket szokta az a vád érni, hogy a technika a zene rovására megy, Gergő itt épp az ellenkezőjét bizonyította. Ha kellett, alázatosan kísérte a nagy létszámú zenekart, ha pedig szóló volt, kétségtelenül brillírozva, de világos zenei mondanivalót közölve játszott.

Feraud hasonlóképp megmutatta finomabb és virtuózabb oldalát is, a ráadás előtti Borlai szerzeményben olyan tempóban basszusgitározott, hogy a közönség mellett a zenésztársak is döbbenten figyelték az eseményeket.

Három gitáros is feltűnt a színpadon, közülük a legismertebb és legrutinosabb László Attila volt. Az azonnal felismerhető egyéni stílusa sokunk számára élmény, a lemez címével rímelve egyből otthon érzi magát az ember. Rajta kívül a Roby Lakatos zenekarából ismert, diplomáját Brüsszelben szerző Ladányi Gábor és az ifjú tehetség, Bolyki Tamás mutatta meg, hogy méltó partnerei a két világsztárnak.

Hazánk jazz életének talán legsokoldalúbb fiatal képviselője, Tálas Áron méltán vett részt tavaly a svájci Focusyear programban, ezen az estén kompozícióival és (elektromos) zongorajátékával is kiemelkedett.

Az ütőhangszeres Szarvas Dávid a ráadás számban kapott szóló lehetőséget, hallatszott, hogy a latin zenét nem csak felszínesen ismerő, az ütőhangszereket magabiztosan megszólaltató játékosról van szó.

Térjünk a fúvósokra, belőlük volt jónéhány!

A szekció tetején a nemrég a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólamvezető 1. trombita posztját elnyerő Pecze Balázs volt hallható. Az improvizációban is jeleskedő muzsikus bizonyította, hogy a lead trombita szólamot is kiválóan meg tudja szólaltatni! Kottaolvasó, hangszeresen kiemelkedő, stílusokat ismerő, a rögtönzés művészetében kiemelkedő új generációs trombitás.

Őt támogatta Táborszky Bence, aki szintén észrevetette magát egy nagyszerű szólóval.

A szekció közepén a zenekar vezetője, a harsonás Csapó Krisztián állt. Saját kompozíciókat, kiváló szólókat és időnként még effekteket is hozott, igazán modern, felkészült harsonás benyomását keltve. Jól vezényelte le az estét, időnként humoros összekötő szövegekkel. Úgy volt az este főszereplője, hogy teret engedett a sokszínű, kiváló zenésztársaknak és végig érezhető volt a színpadról a zenészek közötti tisztelet és az együttjátszás öröme.

A három szaxofonos, Lakatos Szoszó Sándor, Varga Dániel és Ördög Krisztián is a legmagasabb színvonalon szólalt meg, utóbbi fuvolán, bariton- és szopránszaxofonon is játszott.

Supergroup, jutalomjáték zenészeknek és a közönségnek egyaránt, nagyszerű hangulat, emlékezetes pillanatok, elképesztő virtuozitás. Ezt adta nekünk ez az elitcsapat, várjuk a folytatást!

És akik nem tudtak eljönni a koncertre, azoknak érdemes meghallgatni Kriz „The Journey Home” című vadiúj lemezét!

https://www.youtube.com/watch?v=_fYbwIHzuCI&list=PLVlbeB2KucwGNvHIv6jn2uMtj_C3ks-10